Rate this item
(0 szavazat)

fsu 41.jpg - 63.69 KbKirándulásunk harmadik napján, hogy Eperjes értékeit még jobban megismerhessük, helyismerettel jól rendelkező két kísérő csatlakozott hozzánk: dr. Ábrahám Barna, aki oktató az Eperjesi Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Intézetében, valamint dr. Puss Sándor, a Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett felvidéki jezsuita szerzetes, akivel már találkoztunk Esztergomban is, könyvének bemutatóján a Laskai Osvát Antikváriumban.

A délelőtti sétát a görög katolikus Keresztelő Szent János székesegyházban kezdtük, amely 1754-ben gótikus alapokra épült. Kísérőinktől megtudtuk, hogy Eperjes a görög katolikus egyház felvidéki központja. A püspöki székesegyház a püspöki palotával és a görög katolikus teológiai karral épületegyüttest alkot. Folytattuk sétánkat a főtér felé, ahol a felső-magyarországi „pártázatos" reneszánsz építészet gyönyörű emlékei vártak, köztük a Rákóczi-palota és a késő gótikus „Caraffa-börtön”. Ez utóbbi elnevezését 1687-ben kapta az eperjesi mészárlások idején. Az „eperjesi hóhérként” elhíresült Antonio Caraffa császári tábornok 24 magyar protestáns nemesembert végeztetett ki. Hamarosan az Evangélikus kollégiumhoz értünk, amelyet 1667-ben építettek. 1673-ban a katolikusoké lett, majd az evangélikusok 1783-ban kapták vissza. 1887-ben emeletráépítéssel bővítették. Komoly könyv-, természetrajzi és éremgyűjteménnyel rendelkezik. Ebben a kollégiumban tanult, többek között, Thököly Imre, Kossuth Lajos, Dessewffy Arisztid és az eperjesi születésű Maléter Pál is. Az épület mögött, Caraffa vérpadja helyén, 1751-ben készített Mária-szobor áll. A főteret övező kis utcácskákon át jutottunk el az eperjesi ferences templomhoz, amelyet eredetileg a karmeliták építettek a 14. század végén a Szentháromság tiszteletére. A 17. században reneszánsz stílusban átépítették. 1719-ben lett a ferenceseké, akik barokk stílusban ugyancsak átépítették. Kolostor is kapcsolódik hozzá. Ennyi séta és látnivaló után jól esett egy kis frissítő a főtér egyik kávézójában. A Berger Szálloda és Kávéház homlokzatán ma is magyar nyelvű felirat csalogatja a vendégeket.
Közeledve Szepeshelyhez, hamarosan feltűnt a Szepesi vár, amely a 200 méter magas kiemelkedésről uralja a környéket. A 12. század elején épült, Közép-Európa legnagyobb erődítése. Falai között született az utolsó magyar nemzeti király, Szapolyai (Zápolya) János 1487-ben. Szepeshely az esztergomi érsekség Szepesi káptalanjának székhelye a 12. századtól 1776-ig, a szepesi püspökség megalapításáig. Központi épülete a kéttornyú Szent Márton-katedrális. Az eredetileg román templomot az 1470-es években építették át gótikus stílusban. Ekkor készült el a viszonylag nagyméretű szentély, és a hajó magassága a kétszeresére nőtt. A templom belseje igazi egyházi kincsestár. A főoltára a 15. században készült Mária-oltár, középen Máriával és a kis Jézussal, kétoldalt Szent Márton és Szent Miklós püspökökkel, a szárnyakon pedig szentek, köztük magyar királyok alakjaival. A diadalívtől jobbra álló Mária halála-oltár a templom legszebb műalkotása. A déli Szapolyai-kápolnában álló szárnyas oltáron Mária megkoronázása látható, a szárnyakon Mária életének jeleneteivel. Az északi bejárat fölött az 1317-ből származó hatalmas méretű freskó Károly Róbert királynak a Madonna által való megkoronázását ábrázolja. Jellegzetes a kanonoki házak utcája. Itt található az 1652-ből származó késő reneszánsz püspöki palota barokk stílusú átépítéssel, az 1739-ből származó harangláb és a szeminárium épülete, amely eredetileg gótikus stílusú volt, majd később ezt is reneszánsz és barokk stílusban építették át.
Folytattuk utunkat Lőcsére, amely a legszebb felvidéki városok közé tartozik, méltán nevezik a Szepesség ékkövének. A 12. században a Magyar Királyság északi gyepü-vonalán a határőr szolgálatot ellátó „lándzsások" alapították, majd az 1241. évi tatárjárás után IV. Béla király kiváltságai vonzották a németajkú telepeseket is. Lőcse lett a 13. században kialakult Szepes vármegye központja. Lőcse látnivalóinak nagy része a városfallal körülvett óvárosban, a főtéren helyezkedik el. Legfontosabb műemléke a főteret uraló háromhajós Szent Jakab-templom, a Felvidék második legnagyobb gótikus temploma. A templom a Szent Jakab zarándokút fontos állomása volt. Legértékesebb része a világ legnagyobb, legmagasabb gótikus szárnyas oltára, a Szent Jakab főoltár, Lőcsei Pál mester munkája, hársfából készült. Az oltár központi alakjai a Madonna, Szent Jakab és Evangélista Szent János.
A nyitott képszárnyakon János és Jakab apostolok életének legfontosabb eseményeit ábrázoló domborművek találhatók. Most, nagyböjtben csak csukott állapotban láttuk az oltárt, ez nagy élmény volt főképpen azoknak, akik már jártak Lőcsén, mert így csak a húsvét előtti héten látható az oltár. A szárnyak külső felületén Jézus Passiójának nyolc táblaképe látható. A szárnyas oltár alsó részén, a predellán, az Utolsó vacsora jelenetét örökítette meg Pál mester. A templomban 12 gyönyörű mellékoltár tekinthető meg, ezek is a késő gótikus faszobrászat remekei. Az 1380 körül készült freskósorozatok az északi mellékhajóban a hét fő bűnt és Szent Dorottya életét jelenítik meg, ezeket Storno Ferenc restaurálta 1872-ben.
A templom mellett a város másik jellegzetes épülete a főtér közepén álló régi városháza, amelyben egészen 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. Ismét irodalmi emlékek idéződtek fel. A fekete város című Mikszáth regény és a belőle készült film alapján mindenkinek ismerősnek tűnt a főtér. Az árkádos városháza, a gótikus Szent Jakab-templom, a reneszánsz patríciusházak és a hírhedt szégyenketrec – minden a helyén volt. Szinte vártuk, hogy megjelenjenek a jól ismert szereplők. A városháza mai árkádsoros, erkélyes külsejét 1615-ben alakították ki, a tetőből kiemelkedő, díszes emeletrész pedig Schulek Frigyes tervei alapján a 19. század végén épült. A külső falon látható 17. századi freskó öt óriási allegorikus nőalakja a „sarkalatos" erényeket ábrázolja (Okosság, Mértékletesség, Erősség, Türelem, Igazságosság), kibővítve a Türelemmel. Az épületben jelenleg a Szepesi Múzeum várostörténeti kiállítása látható. Az első emeleti gótikus nagyteremben is „ismerősre akadtunk”. A Jókai regényéből ismert lőcsei fehér asszonyt, Korponayné Géczy Juliannát pillanthattuk meg egy ajtónyílásban, amint titkon a labancokat hívja. A főtér 20-as számú házában található a Lőcsei Pál mester munkásságát bemutató kiállítás a legfontosabb műveinek másolataival. Egy kis séta következett, mert a főtértől kissé távolabb, a városfal mentén, apró házak között található a minorita szerzetesek Szentlélek tiszteletére szentelt kolostortemploma. A hatalmas 14. századi gótikus templom pompás barokk berendezését a jezsuiták készítették a 17. században. Ennek megtekintése után búcsút vettünk Lőcsétől.
Igyekeznünk kellett, hogy még a nyitvatartási időben elérkezzünk Csütörtökhelyre (Szepescsütörtökhely). Nagyon vártuk már, hogy a szemet gyönyörködtető, Szent László tiszteletére épült templomot a Szapolyai család kétszintes gótikus kápolnájával megnézhessük. A párizsi St. Chapelle mintájára készült, káprázatosan szép látványt nyújtó templomnak fala alig van, hatalmas színes ablakai pillértől pillérig érnek, ezek magyar szenteket és Szent László legendáját ábrázolják. Gyönyörű tartópillérek, gazdagon díszített függő karzat, hálóboltozatos mennyezet jellemzi. Az alsó rész a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgált volna – végül Szepeshelyen temetkeztek. A kápolnát pompás arányaival, remek mívű részletei miatt a magyarországi gótika ékkövének nevezik.
Már késő délutánra járt az idő, amikor utolsó állomásunkra, Szepesdarócra megérkeztünk. A betegápoló antonita szerzetesek Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma 13. századi eredetű kéthajós gótikus templom. Nincs tornya, boltozata eredetileg fából volt. Csodálatos freskói 14. századiak, Remete Szent Antal életét, valamint az oltárfalon az Angyali üdvözletet és a Keresztrefeszítést ábrázolják.
A mai Szlovákia közigazgatási felosztása a történelem során gyakran változott. Utunk során Eperjes megyében kalandoztunk. Ez magába foglalja az egykori Sáros és Szepes vármegyét, amelyek a Magyar Királyság északi területét jelentették. Reneszánsz városkái a Tátra lenyűgöző természeti szépségeinek ölelésében fekszenek. Legnagyobb művészeti kincsük azonban a városi és falusi templomokban fennmaradt gótikus szárnyas oltárok és freskók sokasága. Hogy maradhatott meg ennyi érték? A török hódítás nem terjedt ki a mai Szlovákia területére. 1526-tól 1697-ig erre a területre korlátozódott a királyi Magyarország. Bár itt is voltak harcok, mégis itt maradtak meg a műemlékeink a legnagyobb számban. Legtöbbjük világörökségi helyszín. A felvidéki kisvárosok gazdagsága láttán el tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett Esztergom a középkorban a maga 38 templomával. Köszönjük dr. Prokopp Mária túravezetőnek és a Mezei-házaspárnak, a szervezőknek, ezt a csodálatos három napot. Várjuk a folytatást!

A fotót (Lőcse régi városháza) Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor