Rate this item
(0 szavazat)

fsu 40.jpg - 75.17 KbA következő napon korán keltünk, mert igen gazdag program várt ránk. Elsőként az egyik legszebb és legkülönlegesebb felvidéki fatemplomhoz látogattunk el, amely a Sáros megyei Hervartó falucskában található. Az ötszáz lelkes település Bártfa közelében fekszik. A vallásos építészet kiemelkedő alkotása ez a római katolikus fatemplom, amelyet Assisi Szent Ferenc tiszteletére emeltek. A legújabb levéltári kutatások alapján 1593-ban épülhetett a község temploma. Alapanyagául a tiszafát és vörösfenyőt választották. Számos átalakítást élt meg az évszázadok során, de gótikus szerkezete nem változott az idők folyamán. A torony és a nyeregtető is zsindellyel fedett. Belépve a templomba, a szentély és a hajó deszkafalán gazdag ornamentikájú, teljesen épen megmaradt, különleges falfestménysorozat tárult elénk. A Megváltó alakjának két oldalán az öt okos és öt balga szűz történetét fedeztük fel. A festmény készítője megörökítette Ádám és Éva alakját és Sárkányölő Szent Györgyöt is. A templombelső faragott berendezése reneszánsz kialakítású. A szentélyben megcsodáltuk Alexandriai Szent Katalin, Szűz Mária a kisdeddel és Szent Borbála aranyozott, festett szobrát. Ezek az 1400-as évek végén készülhettek. Kívülről magas, vaskos kőfal védi az épületet.

Folytatva utunkat, hamarosan megérkeztünk az egykori Sáros vármegye legszebb városába, Bártfára. Az időjárás is derűsebb arcát mutatta, mert ragyogó napsütésben sétálhattunk a mesébe illő főtéren, bár a hőmérséklet jóval a fagypont alatt maradt. A városka az aranyművesek egyik legfőbb magyarországi központja volt hajdanán. A teret övező házak legtöbbje a 15. század utolsó harmadában épült. A tervezés és az építkezés során szigorúan alkalmazkodtak az aranymetszés arányhoz. A középkorban kialakult városkép szerencsére napjainkig fennmaradt. Utunk a négyszögletes főtér északi részén álló, gótikus stílusú, Szent Egyed plébániatemplomhoz vezetett, amelyet az aranyművesek és a város védőszentjének tiszteletére szenteltek fel. A templom eredeti, gótikus főoltára 1486-ban készült, ebből mára csupán Szent Egyed szobra, valamint Szent István és Szent László táblaképe maradt fenn. Az eredeti főoltárt 1655-ben reneszánsz stílusban átépítették. A ma álló, neogótikus stílusú, 17 m magas főoltár 1883–1888 között készült a templom felújítását irányító Steindl Imre tervei alapján. A behajtott szárnyakon a magyar történelem 12 szentté vagy boldoggá avatott személyét, a forgatható szárnyak hátoldalán pedig az Árpád-házból származó szent emberek életének mozzanatait láthatjuk. A templom műkincsekben rendkívül gazdag: 11 faragott gótikus szárnyas oltára, miseruhái, imaszékei, domborművei vannak, gótikus csillárok díszítik. Síremlékei közül Serédy Györgyé a legértékesebb, amely 1557-ből származik. A főtér közepén áll az egykori városháza. Gótikus alapra építették a kora reneszánsz stílusú épületet az 1500-as évek elején. 400 évig eredeti rendeltetésének megfelelően használtak, ma a Sárosi Múzeum történelmi, egyházművészeti gyűjteménye tekinthető meg benne. A múzeumlátogatás után sétát tettünk a főtéren, a teret övező egykori polgárházak előtt. Bártfa átfogó városrekonstrukció során született újjá. A csodálatosan helyreállított történelmi városmag a Világörökség része. Nem véletlen, hogy a Felvidék ékszerdobozának nevezik a várost.
Következő állomásunk Ólubló vára volt, amely már messziről feltűnt karcsú tornyával a sziklás hegycsúcson. Kissé ijedten néztünk össze: Hogy megyünk oda fel? Kényelmes, 20 perces hangulatos sétával, kanyargó szerpentinen, a havat taposva jutottunk fel a várkapuhoz. Szerencsére csak itt tudtuk meg, hogy 711 m magas csúcson emelkedik a vár. A múltban uralkodók találkozásairól, a lengyel koronázási ékszerek rejtegetéséről és Benyovszky Móric – a világutazó, Madagaszkár királya – bebörtönzéséről volt híres. Számunkra Mikszáth Kálmán regényéből volt ismerős a település neve: Kísértet Lublón. A lengyel határhoz közel eső várat III. András király építtette a 13. század végén, majd az évszázadok folyamán többször átépítették. A lengyel–magyar határ őrzésén kívül a Lengyelországba vezető fontos kereskedelmi útvonalat biztosította a katonaság. A vár és a város azon szepesi városok közé tartozott, amelyet Luxemburgi Zsigmond magyar király elzálogosított a lengyel királynak 1412-ben, így ez a terület a lengyel kormányzók igazgatása alá került. Ez az állapot 1772-ig tartott. A vár legértékesebb része a torony, amely még a középkor időszakából maradt meg. A 6. emeletről 360°-os körpanorámában gyönyörködhettünk. A vártörténeti kiállításokat, magyar nyelvű ismertetővel, szabadon járhattuk be.
A csípős hideg után (˗5 fok) jólesett beülni a meleg autóbuszba. Következő állomásunk Héthárs Szent Márton temploma volt. Az ősi templom az egykori piactéren található, öles törzsű hársfák mellett. Az 1300-as évek végén kezdték építeni. A szentélyben található Szűz Mária szárnyas oltár érdekessége, hogy a külső és belső szárnyképek Dürer metszetei alapján készült festmények. 2 m széles szekrényében hársfából faragott, festett-aranyozott három szobor látható. A központi alak Szűz Mária a kis Jézussal. Mellettük Szent Márton és Szent Miklós püspököket örökítette meg a világhírű Lőcsei Pál mester az 1500-as évek elején. A Szent Anna-oltár külső szárnyképein a legismertebb női vértanúk láthatók attribútumaikkal (jelképek). A belső képeken Mária életéből vett jeleneteket találunk. A Pietá-mellékoltár szekrényében 14. századi gótikus Pietá-szobor található. A templomban egyéb látnivalók is megtekinthetők: sírkőlapok, reneszánsz pasztofórium (szentségház), Mária és János közel életnagyságú szobra, feszület, keresztelőmedence, gyámkövek. A szárnyas oltárok külső oldalára leggyakrabban a passiójelenetek kerültek, ezeket a böjti időszakban fordították a hívek felé, amikor a szárnyakat mindig becsukták. A nagyböjti időszakra való tekintettel a szárnyas oltárokat csukott állapotban találtuk. Kérésünkre azonban rövid időre kinyitották, és így megcsodálhattuk a belső képeket és szobrokat is.
Kisszeben Tarca parti kisváros, műemlékei a város történelmi magvában helyezkednek el. A város jellegzetes építménye a Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus templom, amely gótikus stílusban épült. A templom legértékesebb része a főoltár, amelynek eredetije Lőcsei Pál mester műhelyében készült. A késő gótikus szárnyas oltárok – köztük a kisszebeni is – képes bibliaként szolgáltak az olvasni nem tudó híveknek. Az ünnepköröknek megfelelően kihajtogatott vagy csukva tartott szárnyakra festett táblákon „olvashatták” a vonatkozó bibliai történetet. A kisszebeni oltár 24 táblaképét az ünnepi oldalon Keresztelő Szent János legendájának, a hétköznapin Mária életének ábrázolása díszítette. Az egykori szárnyas főoltárt, más táblaképekkel és szobrokkal együtt, 1890-ben Budapestre szállították, restaurálták, a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthetők. A városka főterén reneszánsz és barokk stílusban épült polgárházak találhatók, legtöbbjük még felújításra vár. (Folytatása következik)

A fotót (Szűz Mária szárnyas oltár Héthárson) Szabó László készítette. 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor