Rate this item
(0 szavazat)

fsu 30.jpg - 47.98 KbKevés olyan ember akad széles e Kárpát-hazában, aki több és alaposabb ismerettel, átfogó képpel rendelkezne a két világháború közti Csehszlovákiáról, benne a magyar kisebbség történetéről, mindennapjairól, mint Popély Gyula. Nem véletlen tehát, hogy a történelmi Felvidék históriáját megrajzoló, négykötetesre tervezett sorozatának ezúttal már a harmadik részét vehette kezébe az érdeklődő olvasó a párkányi könyvbemutatón, március 16-án, a Csemadok-házban. A tetralógia utolsó előtti kötete a (cseh)szlovákiai magyar nemzetrész és az általa lakott Felvidék 1929 és 1939 közötti történéseit taglalja, alapos szakmaisággal és vérbeli történészhez méltó módon.

A könyvbemutató elején Palkovics Blanka, a párkányi Csemadok vezetőségi tagja köszöntötte a közönséget. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy Popély Gyula munkáit a levéltári kutatásokon alapuló szakmaiság jellemzi, könyvei pedig nemcsak a jelen érdeklődő olvasóihoz szólnak, hanem remélhetőleg a későbbi generációk is kíváncsisággal olvassák majd könyveit. A bevezető gondolatokhoz szorosan kapcsolódott maga a szerző is, amikor elmondta, könyveivel elsősorban az a célja, hogy az elkészült köteteket minél többen a kezükbe vegyék, és tényleg olvassák, illetve érdeklődéssel forgassák. „Szerettem volna megismertetni a széles olvasóközönséggel múltunk valódi történéseit, mert csak ekkor van remény a kivezető utat megtalálni a jelen helyzetből. Nemzetrészünk megmaradásának záloga, hogy ismerjük valódi múltunkat” – hangsúlyozta bevezető gondolataiban Popély Gyula, aki kitért arra is, hogy a történész és a mindenkori politika kéz a kézben kellene, hogy járjon. A történész feladata ugyanis, hogy feltárja a múltat, rávilágítson a történések valódi hátterére, hogy aztán a tanulságokat leszűrve és felhasználva, a jelen politikusai megfelelő módon tudják építeni a jövőt. „Eddigi tapasztalataim sajnos azt mutatják, hogy a politikum nem igazán veszi figyelembe a könyveimben leírt történéseket. Pedig ezeket az ismereteket fel kellene használni a jövő építéséhez. Több bölcsességre és tudásra volna szükség ezen a téren” – mondta el a szerző.
Hogy Popély Gyulának tényleg a „kisujjában van” Csehszlovákia és a Felvidék története, arról mindenki meggyőződhetett a könyvbemutató második felében, amikor az 1920-as és ´30-as évek legfontosabb történéseit vázolta fel előttünk. Eközben sok olyan téveszmére is felhívta a figyelmet, amelyek mind a mai napig élnek a köztudatban. Az egyik a trianoni döntéssel kapcsolatos, lényege pedig, hogy a nagyhatalmak tulajdonképpen nem voltak tisztában döntésük súlyával és annak mérhetetlenül igazságtalan következményeivel. Lloyd George brit politikus példának okáért már 1927-ben úgy nyilatkozott, hogy a trianoni döntéssel egy új Elzász-Lotaringia magvait vetették el Közép-Európában. De a Daily Mail nevű brit lapban is időről időre megjelentek cikkek, amelyekben felvetődött az 1920-as döntés igazságtalansága. Nem igaz tehát az a széles körben elterjedt meggyőződés, hogy a trianoni békediktátum visszásságaival nem voltak tisztában az akkori vezető politikusok, sőt, maguk a döntéshozók.
Ugyancsak téveszme, hogy a két világháború közti Csehszlovák Köztársaság a demokrácia mintaállama – masaryki demokrácia – lett volna. A magyar kisebbséggel szembeni állítólagos elnéző és bizonyos kérdésekben megengedő hozzáállás valójában nagyon is alattomos magatartást takart. A román és a jugoszláv politikáról mindenki tudta, hogy agresszíven magyarellenes, és hogy ezt nem is titkolják. Az ottani magyarság tehát tisztában volt azzal, hogy miképpen álljon hozzá, milyen módon viszonyuljon az állampolitikához. Csehszlovákiában hivatalosan ugyan hangsúlyozták a kisebbségvédelmet, demokráciáról beszéltek, amely minden egyes polgárra egyformán érvényes, ám a gyakorlat másról szólt. A német- és a magyarellenesség nagyon is jelen volt, ugyanakkor ezt a tényt a mindenkori csehszlovák államvezetőség nagyon jól tudta leplezni. Ez tehát egy újabb olyan téveszme, amely széles körben elterjedt, ám Popély Gyulának sikerült megcáfolnia. Az sem igaz, hogy az akkori Csehszlovákiában a magyarság elfogadta volna a helyzetét, vagy legalábbis beletörődött volna a sorsába. 1928-ban, Csehszlovákia megalakulásának 10. évfordulója kapcsán számos beszédben méltatták az állam megalakulását a prágai parlamentben, ám a kisebbségi magyar politikusok bátran kimondták, hogy számukra ez nem ünnep, és nincs mit ünnepelni. Itt Popély Gyula elmondta, hogy az akkori felvidéki magyar politikusok elszántság, tudás és akarat tekintetében abszolút a csúcson voltak, igyekeztek mindig a legtöbbet kihozni az adott helyzetből. Mindez megszívlelendő tanulságul kell, hogy szolgáljon korunk vezetői számára is.
A csehszlovákiai magyarság helyzetét erősítette az a történelmi lépés, amikor 1936-ban létrejött az Egyesült Magyar Párt, a korábbi Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt fúziójával. Eközben a nemzetközi nagyhatalmi légkör is megváltozott, hiszen jelentős mértékben megerősödött a hitleri Németország, amelynek érdeke volt a területi revízió és Csehszlovákia felszámolása. Popély Gyula szerint éppen a második világháború kitörését közvetlenül megelőző, az 1938 és 1939 közti időszak történéseit taglaló fejezetrészek azok, amelyek a harmadik Felvidék-kötet legfontosabb részét adják. A jelenlévők elgondolkodhattak azon a megdöbbentő tényen is, mely szerint a kollektív bűnösség fogalmát már az 1940-es évek elején emlegetni kezdték, hogy aztán a háború végén könyörtelenül alkalmazzák a németekkel és a magyarokkal szemben. A győztesek álságos és kétszínű magatartását jól példázza, hogy míg egy nemzetrészt – esetünkben a csehszlovákiai magyarságot – a kollektív bűnösség vádjával lehetett illetni, addig a kollektív jogok már nem érvényesülnek. Ha jogokról van szó, akkor csakis és kizárólag egyénről beszélnek. Ezt a megállapítást tényleg megdöbbentő volt hallani, jómagam is hosszasan elgondolkodtam rajta, pedig itt a Felvidéken, és még számos helyen a Kárpát-medencében, naponta megéljük.
A könyvbemutató végén a szerző köszönetet mondott azoknak, akik anyagilag segítették a könyv megjelenését, külön kiemelve a közönség soraiban helyet foglaló Béres Józsefet. Manapság nem könnyű könyvet megjelentetni, főleg, ha komoly szakmai kötetről van szó, tehát a köszönet mindenképpen helyénvaló. Popély Gyula reméli, hogy a Felvidék-sorozat záró, negyedik része jövőre az olvasók kezében lehet, addig pedig érdemes olvasni a már megjelent köteteket. Egyébként az első három kötet sem teljesen lezárt, és végérvényesen befejezett mű, emelte ki a szerző, hiszen a kutatás során folytonosan felbukkannak ezidáig még ismeretlen vagy kevéssé kutatott dokumentumok, források. Emiatt elképzelhető, hogy például a Felvidék-sorozat második kötetének tervezett, újabb kiadása az eddigi könyv átdolgozott és kibővített kiadása lesz.
Jómagam, hazaérve, nagy kíváncsisággal lapoztam bele a kiadványba, és rögtön megállapítottam, hogy nagyon komoly művel gyarapodott az otthoni könyvtáram. Ráadásul az elkövetkező pár hétre, ha nem hónapra, alaposan „fel van adva a lecke”, nem kis időbe telik majd, mire alaposan „átrágom” magam a jegyzetekkel bőven ellátott fejezeteken. De hogy izgalmas szellemi kaland lesz, abban már most biztos vagyok!

A fotót Krakovsky Beáta készítette.

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor

Tátyi Tibor a brünni egyetemen végzett történelem és magyar szakon. Korábban általános iskolában és középiskolában tanított, jelenleg szerkesztéssel és fordítással foglalkozik. Pedagógiai és irodalmi jellegű írásai a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők folyóiratában, a Katedrában, a Hogyan Tovább? című lapban, az Átkelőben, a Prágai Tükörben, továbbá az Új Képben - vajdasági magyar pedagógusok lapja - jelentek meg. Párkányban él.
 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor