A nyugalom szigete – Kesztölc

Írta: Szabó Lászlóné 2018. március 08. csütörtök, 19:43
Rate this item
(0 szavazat)

fsu 20.jpg - 60.01 KbAz 57. előadásával folytatódott az „Esztergom és környéke kincsei” előadássorozat a Szent Adalbert Központban 2018. március 6-án a Laskai Osvát Antikvárium szervezésében. Ezen az estén Kesztölc múltjával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Igen érdekes, adatokban gazdag helytörténeti előadás és vetített képek segítségével bepillantást nyertünk Kesztölc történetébe. Az est előadója Radovics Istvánné – Panni néni – volt, aki évtizedeken át igazgatóként dolgozott a helyi általános iskolában. Lelkesen kutatta és kutatja ma is a helytörténeti forrásokat. Történeti összefoglalóját ezen az előadáson megosztotta velünk, a hallgatósággal is.

A megjelenteket Mezeiné Tomorszky Mária üdvözölte a szervezők nevében. Vöröskői István, Kesztölc polgármestere is mondott köszöntőt. Ezt követően Radovics Istvánné a település történetét vázolta fel. Az őskortól napjainkig tekintette át Kesztölc múltját. A község okleveles említése 1075-ből származik Kestelci néven. Az elnevezést szláv eredetűnek vélik. A történelem folyamán a közigazgatási határok gyakran változtak. A település eredetileg Esztergom vármegyéhez tartozott, később Pilis vármegyéhez, majd újra Esztergomhoz. Néhány fontosabb történelmi eseményt részletesebben is bemutatott az előadó. A Kesztölchöz tartozó terület, Klastrompuszta a pálos szerzetesrend központja volt a 13. században. A múlt emlékei napjainkban is élnek. A dűlő- és határnevek a település életét érintő eseményeket idéznek, kapcsolódnak a terület jellegzetességeihez, az ott folytatott tevékenységhez. A Kesztölcre vonatkozó levéltári adatok szerint a 17. század végén és a 18. század elején történtek döntő változások a lakosság lélekszámában és nemzetiségében. Erre az időszakra esett a szlovák betelepítés első hulláma. A 19. századi anyakönyvi adatok azt bizonyítják, hogy a családnevek többsége szlovák eredetű. A község életében, a különböző történelmi korokban egyaránt meghatározó szerepe volt a szőlőművelésnek. A szőlőterület nagysága folyamatosan nőtt a filoxérajárvány idejéig, az 1890-es évekig. Ekkor a régi szőlők nagy része kipusztult. Újat kellett telepíteni. A 20. században zajló két világháború tragikus eseményeket hozott Kesztölc életébe. Az 1920-as években sokan dolgoztak Belgium és Franciaország bányáiban. A bányászat elterjedésével kialakultak a „kétlaki” családok. A második világháború után a hamis propaganda hatására 368 fő áttelepült Csehszlovákiába. A 20. század közepétől pozitív hatások is érvényesültek. A község határában, a Lencse-hegyen, 1972-ben indult meg a bányászat. A termelőszövetkezet Tapétaüzeme országosan ismert.
Az előadó kihangsúlyozta, hogy a szlovák hagyományok napjainkban is élnek. Bemutatta a női és a férfi népviseletet. A női viselet visszafogottan színes, jellegzetesen szlovák. Részei: csepec (csipkével, flitterrel díszített főkötő), lebega (anyagában hímzett blúz), rubács (hímzett alsószoknya), szakácska (hímzett kötény), kacamajka (bársony- vagy szövetkabátka). A férfi viselet részei: kosela (fehér, bő ujjú ing), nohavice (fekete csizmanadrág), sirák (kalap). Nagy derültséget keltett, amikor a ragadványnevekre terelődött a szó. Sok azonos családnév fordult elő a településen, ezért vált szükségessé, hogy ezekkel a nevekkel megkülönböztessék őket egymástól. Ezek a mai napig szerepelnek, használják őket, még a hivatalos iratokon is.
1797-ben épült a község barokk temploma Szent Kelemen tiszteletére. 2000 novemberében szentelték fel a Szent Kelemen csodatétele című mozaik oltárképet, amelynek alkotója Nyilasi Tibor (1936–2015) képzőművész, aki ezt az alkotását élete fő művének tekintette.
A rendezvény programját a Pávakör műsora színesítette. Feladatuknak tekintik a település szlovák hagyományainak, szokásainak, népzenéjének megőrzését, továbbadását. Műsorukon a kesztölci gyűjtésű dalokon kívül szlovákiai dalok is szerepelnek. A szép ének mellett megcsodálhattuk a népviseletet is.
Az előadás után szeretetvendégség várta a közönséget. Megkóstolhattuk a kesztölci borokat és süteményeket.
900 éven keresztül a kis falut távolról érintették a történelem hullámai. A huszadik században világháborúk, forradalmak zavarták meg a békés szőlőművesek, bányászok életét. Napjainkban a település szépen gyarapszik, megtalálta szerepét Esztergom és Dorog között. A gyönyörű földrajzi környezet, a kedves, vendégszerető emberek, a borkultúra sok vendéget vonz a településre. Békés, nyugodt környezetével a béke szigete Kesztölc.

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor