Rate this item
(0 szavazat)

fsv 54.jpg - 111.83 KbAz Esztergomi esték előadássorozat keretében ifj. Tompó László irodalomtörténész előadására került sor városunkban, a Márta Panzióban, 2017. november 23-án. A két világháború közötti erdélyi magyar líra egyik legnagyobb egyéniségét, Reményik Sándort és költészetét mutatta be az előadó. Életében több neves díjjal és elismeréssel tüntették ki a költőt, a legutóbbi időkig azonban szinte ismeretlen volt Magyarországon. Őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból. A rendezvény az Ős-Kép Kiadó szervezésében valósult meg. Az előadás folyamán sok vers is elhangzott, amelyeket az előadó igen mély átéléssel közvetített számunkra.

Reményik Sándor 1890-ben született Kolozsváron. Életútja teljes egészében szülővárosához kötődik. Iskoláit a Református Kollégiumban végezte, olyan kiválóságokkal tanult együtt, mint Kós Károly, Makkai Sándor, Áprily Lajos. Szülővárosában kezdte meg jogi tanulmányait, amit betegsége miatt nem fejezhetett be. 1916-tól kizárólag az irodalomnak élt. Első írásait az Új Idők folyóirat közölte. 1918-tól állandó munkatársa az Erdélyi Szemlének, amely a későbbiekben Pásztortűz néven jelent meg. A legnehezebb időkben ő volt a szerkesztője. Körülötte és a Pásztortűz körül alakult ki az erdélyi irodalom.
Költészetében három vezérszólam figyelhető meg: általános, erkölcsi kérdések, a magyar haza sorsa és egyéni problémák. Profetikus látomások fedezhetők fel írásaiban, gyötrelmeiből remekművek születtek. Erdélynek Romániához való csatolása (1919) mély megrendülést jelentett a fiatal költő számára. Ebben az időben születtek nemzetféltő versei, amelyet keserű indulat hatott át (Eredj, ha tudsz!). Meggyőződése volt, hogy versei felrázzák a közönyösöket, kitartásra buzdítják a lelkeseket, a csüggedőket megerősítik majd. A kiadott versekben, kényszerűségből, a Végvári álnevet használta. Ezek a költemények népszerűséget hoztak írójuk számára Budapesten is. Kivívta Tormay Cécile elismerését is, aki a Bujdosó könyvben megemlékezett a Végvári-versek alkotójáról. A Kisfaludy és a Petőfi Társaság tagjai közé választotta a költőt. A trianoni békediktátum kihirdetése fájdalmasan érinti. Fogcsikorgatva hirdeti, hogy nemzetünknek meg kell maradnia (Szól a cenzor, Halotti beszéd a hulló leveleknek). Belső töprengései és a megrendültség hangja szól a versekből. A magyar széthúzás ellen is felszólalt több alkalommal (Nagy magyar télben). Magára hagyottnak és reményvesztettnek érzi az erdélyi magyarság helyzetét. Kínzó kérdések gyötrik: mi tarthatja meg a magyarságot? A választ a Templom és iskola című versében adta meg. Ennek ellenére úgy érzi, hogy népünk felmorzsolódása elkerülhetetlen. Az 1920-as évektől felhagy az álnévvel, a magányosságban keres menedéket, versei a természeti szépségekről szólnak. Szenvedélyes természetszeretete és a mély vallásosság kerül költészete középpontjába. Egy méltatója ezt így fogalmazta meg: „természetszemléletében van valami szakrális vonás”. Sík Sándor így írt: „Nem ismerek még egy költőt, akinek verseiben annyira érezném az Isten szüntelen jelenlétét.” A legszemérmesebb lírikusként emlegették, a szomorúság hatja át verseit. Költészetét Arany Jánoséhoz hasonlították, mivel azonos rezdüléseket véltek felfedezni benne (Csendes csodák). 1941-ben halt meg, a Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Halála után a Magyar Tudományos Akadémia nagydíjával tüntették ki. A második világháború után csak elítélő jelzőkkel említik nevét. Az egyoldalúan negatív megközelítés csak nagyon lassan kezdett oldódni.
Babits Mihály is elismeréssel szólt Erdély költőjéről: „Különös, hogy Erdély leghangosabb hatású dalnoka ez a csöndes, tartózkodó, szemérmes jellemű költő lett; különös, de nem érthetetlen. És bizonyos, hogy jól történt ez így. Nagy dolog verssel hatni a tömegre, zengő hangot adni egy közösség indulatainak; – de egyúttal felelősség is ez. (…) A versekhez ember kellett, s a költő értékei emberi értékek. Ember, erdélyi ember és magyar.”
Az előadás-sorozat folytatódik, 2017. december 14-én Gárdonyi Géza világát mutatja be ifj. Tompó László.

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor