Vadászati kiállítás nyílt Párkányban

Írta: Juhász Gyula 2017. november 07. kedd, 16:26
Rate this item
(0 szavazat)

fsv 29.jpg - 106.31 Kb"Van aki előbb hallja meg a vadászkürtöt, mások csak később. És akadnak balsorsú emberek, akiket bilincsbe vertek a város aszfaltjárdái, akiket arra kárhoztatott a sors, hogy örökké betondzsungelben éljenek. Ez a lét félelmetesebb, mint a legszegényebb tanganyikai halász élete. Ezek a szerencsétlenek sosem hallják meg a vadászkürtöt. Miként azonban a legtöbb férfi lelkében, bennük is ott rejtőzik a mélységes vágyakozás: ösztönösen válaszolni szeretnének a vadászkürt hívó szavára.

Ilyenkor gyorsabban ver a szívük, hevesebb a lélegzetük. Vajon mi ez; talán egy atavisztikus emlékezés őseinkre, azokra, akik először öltek doronggal, aztán dárdával, majd nyíllal, végül lőfegyverrel. Nem fontos, hogy az illető bátor vagy gyáva. Még a megfélemlített, galamblelkű könyvmoly is génjeiben őrzi – ha csak elcsökevényesedett formában is – az egykori vadász ősei örökségét, és ha meghallja a vadászkürt hangjait, a szíve, ha félénken is, de megdobban…"

Robert Ruark: A vadászkürtösök parancsolatai

Ebből a rövid idézetből is nyilvánvaló, hogy a mai polgári, egyenruhás szervezetbe nem tartozó ember és a vadászember között a legforróbb érzelmi kapocs a vadászkürt nosztalgikus hangja. Ezt bizonyította a Párkányi Városi Múzeum október 26-án megtartott megnyitóján felcsendülő vadászkürt, amelyet Székely István erdész szólaltatott meg – hozzáteszem, fenségesen. Hogy mennyire fontos a vadászkürtös megjelenése és viselkedése úgy a vadászatokon, mint az ünnepségeken, igazolta az erdész úr – aki persze vérbeli vadász is egyben – méltóságteljes fellépése. A megnyitóünnepségen Rományik György erdőmérnök hangsúlyozta, hogy vadásznak lenni nem (csak) azt jelenti, hogy „célozni, lőni és trófeát akasztani a falra.” A lényeg a vadállományról való gondoskodásban, szokásai megismerésében és a természethez fűződő szenvedélyes kapcsolatban rejlik.
A kiállítás java részét Rományik György és Szabó György bocsátotta a múzeum rendelkezésére. A négy nagyvadunk mintegy tartópillére a kiállításnak, úgymint a vaddisznó, a szarvas, a muflon és az őz. Ezenkívül láthatók még különféle trófeák, kipreparált madarak, állatbőrök és egyéb, a vadászattal kapcsolatos dísz- és használati tárgyak, valamint festmények is. Kedves meglepetésként megjelennek a tárlaton a Magas-Tátrában honos állatok is, úgymint a zerge vagy a gyerekek kedvencei, a mormoták. Ebből a kis bemutatóból is látható, hogy a vadászat megihlette úgy a kézműveseket, a kisiparosokat, mint a képzőművészeket és a költőket is.
A kiállítást 2017. december 3-ig tekinthetik meg az érdeklődők a múzeum Vámház köz 2. számú épületében.

Related items (by tag)

back to top