„Selmec, Selmec, sáros Selmec, Te vagy az oka mindennek…”

Írta: Szabó Lászlóné 2017. november 07. kedd, 15:51
Rate this item
(0 szavazat)

fsv 28.jpg - 46.18 KbAz Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet (OMBKE) dorogi helyi szervezete 2017. november 3-án jubileumi rendezvénnyel emlékezett meg arról, hogy Dorogon 50 évvel ezelőtt tartottak először Bányász Ipari Szakestélyt. A dorogi József Attila Művelődési Ház adott otthont a „Selmecbányai hagyományok ápolása” című programnak, amelynek során emléküléssel, kiállítással és szakestéllyel idézték fel a selmeci szokásokat. E rövid bevezető után a címben szereplő idézet is érthetővé válik, amely egy selmeci diáknótából származik.

Hazánk bányavárosainak, Selmecbányának, Zsil-völgyének képviselőit, valamint a megjelent érdeklődőket (112 fő) dr. Korompay Péter bányagépészmérnök üdvözölte, aki a későbbiekben, az előadások során, a moderátor szerepét is betöltötte. Ezt követően Glevitzky István bányamérnök – a Dorogi Szénmedence Kultúrájáért Alapítvány elnöke – mondott köszöntőt. Utalt rá, hogy a selmeci diákhagyományok eredete a Selmecbányán 1735-ben alapított Bányászati Tanintézet, később Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatóihoz és hallgatói önszerveződéseihez kapcsolódik. A felvidéki eredetű diákhagyományok ápolását jelenleg a soproni székhelyű Nyugat-magyarországi Egyetem és a Miskolci Egyetem viszi tovább. A hagyományok évszázadokon át fennmaradtak, további helyi elemekkel bővültek, és ma is élnek a soproni, a miskolci, a dunaújvárosi és a székesfehérvári egyetemi hallgatóság körében. Elmondta, hogy a „Selmeci diákhagyományok” az UNESCO kulturális örökség nemzeti jegyzékén is szerepel. Dr. Tittmann János – Dorog város polgármestere – előadásával folytatódott a program. A város vezetője azokról a bányászhagyományokról beszélt, amelyek nagy hatással voltak Dorog város fejlődésére. Beszéde során kiemelte, hogy a hagyományőrzés milyen terheket ró a településre. Felújított épületek és újabb beruházások tervezése – Reimann Bányászattörténeti Miniverzum – mutatják, hogy a település fontosnak tartja a hagyományok megőrzését. A város mottója – Jövőnket építjük, de múltunkat nem feledjük! – hűen tükrözi törekvéseiket. Erik Szombathy az Országos Szlovák Egyesületek és Céhek Szövetségének elnöke Selmecbányáról érkezett. Rövid köszöntőjében üdvözölte a konferencia részvevőit. Elmondta, hogy ez a tanintézet a legrégebbi bányászati--kohászati iskola, mérnökképző, műszaki felsőoktatási intézmény, a Miskolci és a Soproni Egyetem jogelődje. Kiss Csaba – oroszlányi bányamérnök – igen élvezetes előadás keretében a selmecbányai hagyományokkal ismertette meg a hallgatóságot. Kiemelte, hogy a „selmeci szellem” az a belső tartalom, amelynek jellemzői a vidámság, a barátság, a közösségtudat, a hivatásszeretet és a hazaszeretet. Selmeci örökségünk egyik legkedvesebb és legszínesebb eseménye a szakestély. Ez az egyik diákhagyomány, amely szinte változatlan formában maradt fenn mind a mai napig. A selmeci típusú szakestély viselkedést és életformát fejez ki. Kiss Csaba, alias Balhés Charley, itt, Dorogon a 445. szakestélyére készült.
Dr. Szemán Attila – soproni főmuzeológus – „Egyenruhák és flekkek a selmecbányai hagyományokban” címmel tartott vetített képes előadást. A történelmi Magyarországon a magyaros ruhatípus terjedt el a bányászok körében. A hajdani ruhák eredetileg a munkaruha szerepét töltötték be, de volt ünnepi viselet is. Ezekből alakult ki később a selmecbányai egységes diákegyenruha, amely szabásában és kialakításában is hasonlított a bányász munkaruhára. Különös ismertetőjegye a vállmagasítás és a válltömés. A ruházat fontos tartozéka volt a selmeci sapka. Az egyenruhára varrt folt (flekk) jellemezte viselőjét. Ezek az évek során egyre színesebbek lettek és vidám-komoly tartalommal bírtak, tarka külsőt kölcsönözve az egyenruhának. Szikrai Miklós – tatabányai bányamérnök – az 1963-ban tartott első ipari szakestély praesense – elnöke – emlékezetes pillanatokat elevenített fel. A selmeci diákhagyományok leglátványosabb és legtöbb embert megmozgató rendezvénye volt a szakestély. Ez máig megmaradt eredeti formájában. Szinte ugyanúgy zajlanak, mint egykor Selmecen. Régen nótázással és tréfálkozással egybekötve szakmai jellegű dolgokat beszéltek meg, később a szakmai jelleg háttérbe szorult. Dr. András József – egyetemi tanár – Petrozsényből (Erdély) érkezett. „A Zsil-völgyi bányászat Trianon előtt, és kölcsönhatások a magyarországi bányaiparral” című előadásából kiderült, hogy végső veszélybe került a Zsil-völgyi bányászat. Bársony László – tatabányai bányamérnök – örömteli bejelentéssel érkezett. 2017. szeptember 8-án Tatabánya és Selmecbánya Testvérvárosi Együttműködési Megállapodást kötött. A két település múltja, bányászati hagyománya sok hasonlóságot mutat. Krózser Dániel Péter, Valéta Elnök, a Miskolci Egyetemet képviselte az emlékülésen. Beszámolt arról, hogy a Valéta Bizottság feladata a több száz éves selmeci diákhagyományok ápolása és azok méltó továbbfejlesztése, továbbadása, valamennyi hallgató képviselete a diákhagyományok területén. Olyan értékrendet képviselnek, amely példaértékű és egyedülálló. Saját versét is elszavalta. Nagy Péter – dorogi hagyományőrző – a Selmeczi Diáknapok hagyományairól beszélt. A kezdetek 1991-re nyúlnak vissza, amikor az első Diáknapot megrendezték Székesfehérváron. Az előadás során bemutatta az évente változó helyszíneket: Dunaújváros, Sopron, Miskolc, Selmecbánya. A programok között hagyományőrző szakestély, bál, előadás, játékos, tréfás vetélkedő szerepel.
Az emlékülés után kiállítás megnyitására került sor a Művelődési Ház Galériájában. A „Selmecbányai bányász hagyományok” című tárlatot dr. Nagy Lajos bányamérnök, az OMBKE elnöke nyitotta meg. A gazdag kiállítás november 10-ig látogatható, tervezője Imre Tibor belsőépítész. A fogadás után tartották meg az „50 éves jubileumi” szakestélyt.
Az emlékülésen elhangzott előadások meggyőzték a hallgatóságot arról, hogy a Selmecbányai Akadémia utódintézményeinek diákszervezetei megfelelően gondoskodnak a hagyományok életben tartásáról és továbbfejlődéséről. A mai napig elevenen élnek a szokások. A selmeci szellem lényegét fejezi ki a következő idézet, amely a Sopron vármegye című napilap egyik számában jelent meg 1919-ben. „Víg kedélyt, vidám életet, meleg szívet hoztunk magunkkal, kegyelettel őrzött szokásokat, kollegialitást, igazi baráti szeretetet.” Ne feledjük: Selmec örök! Vivát!

A fotót szabó László készítette.

Related items (by tag)

back to top