Tökéletes időzítés

Írta: Szabó Lászlóné 2017. július 17. hétfő, 11:54
Rate this item
(0 szavazat)

fte 7.jpg - 77.76 KbVígh Ákos fotókiállítása Tokodon, az Alkotóházban 2017. július 14-én nyílt meg. Az ünnepi megnyitóra a Tokodi Falunap rendezvénysorozat keretében került sor. A kiállítást Szabó Lászlóné – az Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális folyóirat tudósítója – nyitotta meg. A műsorban közreműködött Nagy Tímea, Sólyomfi-Nagy Zoltán és Wernke Bernát. Az alábbiakban közöljük a megnyitóbeszédet és az elhangzott verseket.

A kiállításra invitáló meghívóban nem szerepel külön cím, én, ha választani kellene, legmegfelelőbbnek a TÖKÉLETES IDŐZÍTÉS címet találnám a tárlathoz. Hogy a kiállított képek szándékosan sikerültek ennyire jól, vagy csupán a véletlennek köszönhetően, nem feladatom, nem feladatunk eldönteni. A lényeg az, hogy elkészültek, és mi most ezeket megtekinthetjük. A hazai természetfotózás ismert és elismert az egész világon. A kemény munka, a kitartás, a kreatív megközelítés és az egyedi látásmód meghozza az eredményét ezen a területen is. Nincs szó, nincs gondolat, amely kifejezőbb lenne egy-egy elkapott pillanatnál, amelyet a fotósnak sikerül megörökítenie.
A természetfotózás szépségeiről és nehézségeiről sok mindent el lehetne mondani. Elöljáróban néhány lényeges gondolatot szeretnék kiemelni, megosztani Önökkel. Természetesen, mint mindenhez mindenképpen szükséges némi alapismeret megszerzése. Ezt követi a felszerelés beszerzése. A természetfotózásban nem a felszerelés számít elsősorban, de vannak megkerülhetetlen igények, amelyek viszonylag drágává teszik a felszereléseket. Elgondolkodtató, hogy nem a legdrágább géppel lehet a legjobb fotót készíteni, mert ha az ember szenved a technikával, a lényegre nem jut figyelme. Nem elég a technikai tudás és a felszerelés, egy jó természetfotósnak a biológiával is tisztában kell lennie. Ismernie kell az élőlényt, a tájrészletet, a fát, a növényt, bármit, amiről képet akar készíteni. Ráadásul azt az oldalát kell megmutatnia a nézőnek, amely azt az élőlényt széppé teszi. Arra is ügyelni kell, hogy a háttér izgalmas legyen, akkor olyan perspektívából láttatjuk a növényt, állatot, ahogy addig azt még nem látták. A szép ily módon gyönyörű lesz, szokatlan, újszerű. Egy jó fotós azokra a részletekre is fel tudja hívni a figyelmet, amelyeket talán a gyors szemlélő szinte észre sem vesz. Összefoglalva: nagyon fontos a technikai felkészültsége is a fotósnak, hogy ismerje a gépét, tudja, hogy mikor milyen objektívhez nyúljon, de talán ezeknél is fontosabb, hogy tudjon újat mutatni, valami olyat, amit még nem láthatott senki. Ha az alapismeretek és a felszerelés megvannak, jöhet a gyakorlás. Ezt a műfajt nem lehet karosszékből megtanulni. Menni kell, gyakorolni. Az elkészült képeket elemezzük ki, mert csak ez lehet az alapja valaminek, aminek kitartó, alázatos gyakorlás a folytatása. Felvetődik az újabb kérdés, hol lehet gyakorolni, merre kell elindulni? Magyarország jó terep, vannak hegyeink, síkvidék, erdős és nyílt vizű területek, négy évszak. A vizes élőhelyekkel különösen jól állunk. Olyannyira, hogy van, aki csak vízimadarakra specializálódott. Az egyszerű kirándulások alkalmával a kijelölt turistautak mentén is lehet szép dolgokat, érdekes témákat találni. Ezeket is le lehet fotózni. A korábbi jó tanácsok figyelembe vételével egy pipacs, egy hóvirág, egy pillangó megörökítése is kihívás lehet. Ki a jó fotós? Idézzük Szekeres János esztergomi természetfotós szavait: „A jó fotós az, akiben megtaláljuk a természet felé mutatott alázatot, és aki kellő tudással is bír, mindemellett nagyon kitartónak kell lennie. Sok ember, sok fotós nem tudja végigjárni a ranglétrát: belevág, jönnek a kezdeti sikerek, azután pedig, amikor stagnálni kezd a fejlődés, feladja, leteszi a gépet. Ezen az időszakon csak sok gyakorlással, kitartással, lemondással lehet túljutni.”
Vígh Ákos, a legtöbb természetfotóshoz hasonlóan, már gyermekkora óta nagy érdeklődést tanúsított a természet iránt. Középiskolás korában már a fényképezőgép is megjelent a kezében, bár ekkor még a sport nagyobb szerepet játszott az életében. Később a természet iránti érdeklődésének köszönhetően számos biológiai és környezetvédelmi versenyen sikerrel vett részt. Ezt az elméleti tudást próbálta meg összekötni a digitális fotótechnikával. Ekkor már az egyszerű kedvtelésből életforma kezdett kibontakozni. A megfelelő technikai háttér megszerzését követően rendületlenül próbálja a természet adta csodálatos pillanatokat megörökíteni. Alapismeretek, felszerelés, biológiai tájékozottság, gyakorlás – a korábban elmondottak tetten érhetők az ő tevékenységében is. Célja, hogy olyan képeket készítsen, amelyek a nézőt gyönyörködtetik, elgondolkoztatják, vagy egyszerűen csak egy kis kikapcsolódást nyújtanak. Rendszeresen vesz részt fotópályázatokon, pl.: Varázslatos Magyarország című pályázat. 2015-ben a Digitális Fotó Magazin beválogatta a Fénykötő című képét a legjobb makro fotók közé, és meg is jelentette azt.
Tekintsünk végig a kiállításon! 39 képet láthatunk többnyire tematikus elrendezésben. A természet sok csodás részletét örökítette meg képein Vígh Ákos. Fotói sokszínűek és változatosak. Madarak, pillangók, szitakötők, az erdő-mező vadjai tűnnek fel a képeken. Az ellesett pillanatok, az állatok fotózása nagyon komplex feladat. A korábban elmondottak mellett a szerencsének is fontos szerepe van benne. A természet fotózása során kétszer élhetjük át a „hűha” érzést. Egyszer, amikor a helyszínen vagyunk, másodszor, amikor visszanézzük a felvételt. Fontos, hogy a fotós ráhangolódjon a természetre, hagyja magát megszólítani. Egy gyors zápor után más világ tárul az ember szeme elé. Csodálatos ékszerként csillannak meg a vízcseppek. Remek példákat találhatunk erre a kiállításon a természet ékszerei témakörben. A fotókon a táj olyan arcát mutatja meg, amelyet a hétköznapi ember ritkán lát meg. Gyönyörű és kellemes, festményszerű tájképekkel is találkozunk. Az erdei nagyvadak fotózása a természetfotózás látványos területe. A kiállításon több alkotáson is megcsodálhatjuk ezeket a gyönyörű állatokat. A vaddisznók vonulását megörökítő képnek a címe Erő, amely igen találó. A felvétel jókor, jó helyen készült, jó szemmel látta meg a témát. Modern, korszerű látásmód érvényesül a fotón. A vaddisznót sikerült megörökíteni kicsinyeivel is.
A fényt begyűjtő és átbocsátó objektív túlságosan tárgyilagos. A mögötte álló embertől függ, hogy a megdermedt pillanat varázslattá válik-e? Ha igen, akkor képeivel mások is átélhetik ezt a varázslatot. Ezt kívánom Önöknek is. A képek megtekintése során engedjék, hogy a képek hatással legyenek Önökre. Ebben az esetben csodálatos élményben lehet részük, lássák meg a szépet! Ne feledjék Rodin gondolatát: A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg. A kiállítást ezennel megnyitom. Jó nézelődést kívánok, beszélgessenek a képekről, a kiállító fotóst is keressék meg észrevételeikkel, kérdéseikkel! Vígh Ákosnak további sikereket kívánunk!


Wernke Bernát

szendergőből lángatagba

sodródó szállatok
zuhataga duzzad
erre most, illatozó
suttogatok
 tornyosulnak
ringatag izmokon,
a tárulkozó erdő
vadon, keltető
hangjai zártságából
kibukkanón…
igen, hulló
simulatok
támadnak tapadva
rángatólag az itt
lobogó arcokon,
szendergőből lángatagba
bontva, az
erdőszéli nyomokon…
hisz metszve
sújtó öleletek
karolnak minket
vissza a természetbe
honnan indultunk
még függönyületlen
öltözetünkben…
rejtetlen felületeinkkel
hullámzó sűrűségünkkel,
mindenfelé törve –
lobogó hajlatokkal
körítetten, az
ütköző visszhangokkal
szíveinkbe,
szaggatag hozatainkat
onnan, kilehelve
ide…
hol szemöldökökre
harsannak a
lüktetések, merész
forrásaival a
mai napnak
szélesedő hátteret
lehelve, a bővülő növényzetnek
dermetegből csattogóba
lépő, lepkeszárnyakon
szerte… szerte…
pehely serkenetekbe


Wernke Bernát

tapadó villogataikban

most, itt a képeken
kikattannak a langyos magasok,
égető erekből kihullón, lankadatlan
görgetegbe, nézve, e kedves
szőrzeteket, ahogy halmozva
támaszaikat, suhannak, omló
osztagaikat soroltatva – ránk
tapadó villogataikban, s máris
simogatják arcainkat…
csörgedező töltetekben, az
erdő hangját is ránk-ránk
vezetve, fesztelenbe… és
valahonnan zamatot is hoznak, e
könnyed súrolatok, bársony
pamlag darabjai hívogatásunk…
gyertek, gyertek ide… szűrődve,
leselkedjetek szemeinkbe… várjuk
ideeresztésetek, lenge telepeteikben
tükröződő tolongás,
harsog nyelveinken, hisz érezzük
már, a természet szavát –
dobogón nyüzsög, derengetegeiből
kiballagón… majd szökő
illanataival erre repkednek,
áldott lángjaikkal, forgatagukat
ránk
lehelve… 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor