Kovács Géza kiállítása

Írta: Dr. Ziegler Ágnes 2017. július 17. hétfő, 11:45
Rate this item
(0 szavazat)

fte 6.jpg - 66.83 KbBár a művész korántsem ismeretlen a brassói közönség számára, hiszen az elmúlt években ismételten mutatkozott meg városunkban, egyéni, a szokványos képzőművészeti kánontól talán eltérőnek tűnő művészete meglepő lehet nézői számára. Kovács Géza fémszobrász, alkotásait sok esetben újrahasznosított fémtárgyakból hegeszti össze. Bár művészete alkotóelemeinek előzményei a művészettörténetben pontosan fellelhetők, Picasso kubizmusától a hétköznapi használati tárgyakat művészetté emelő object trouvé koncepcióig, stílusa és módszerei meglehetősen individuálisnak számítanak.

Az 1958-as, marosvásárhelyi születésű Kovács Géza Kolozsváron végzett gépészmérnöki szakon, majd a sepsiszentgyörgyi gépgyárba került. Itt, a számos fém alkatrész között talált rá önálló művészi kifejezőeszközére, a régóta benne forró mondanivaló és művészi lelkület személyre szabott nyelvezetére. Első kiállítására ezen a rendhagyó helyszínen került sor, a gépgyárban 1988-ban, és követte ezt majd harmincéves pályafutása során további 120 egyéni tárlat az ország és a világ majdhogynem minden sarkában. Rendkívül termékeny művész, aki szívesen vállalja a megmutatkozást és megmérettetést, példa erre a közel 500 csoportos kiállítás, melyen részt vett, illetve a számos verseny, melyre pályamunkát benyújtva sokszor tért haza díjakkal. Nem hallgathatjuk el rangos állami kitüntetéseit sem, a 2014-ben átnyújtott Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, a 2009-ben odaítélt Román Kulturális Érdemrend Lovagi fokozatát képzőművészet kategóriában, illetve a 2007-ben kiérdemelt Pro Cultura Hungarica Emlékplakettet.
Kovács Géza kétféle technikával alkot: kisplasztikái egyrészt viaszvesztéssel öntött bronzszobrok, másrészt, és talán fogalmazhatunk úgy, hogy javarészt, különböző újrahasznosított, önálló használati értékkel rendelkező vastárgyból kollázsszerűen összehegesztett kompozíciók. Ez előbbiek részlegesen vagy hangsúlyosan absztraktizált elemek, tárgyak és karakterek, melyeknek a feltűnően gondos felületkezelés és az erős expresszivitás a sajátjuk. A sokszor egyházművészeti motívumokat is idéző szobrok, legyen az Madonna a gyermekkel vagy Szent Sebestyén mártíriuma, már csupán a jelzésszerűségig egyszerűsödnek, bronzba öntött érzésekké válnak, melyek kifejező ereje magával ragadóan erős.
Hegesztett kollázsai szemlélésekor az átlagosnál talán hosszabb időbe telik áthatolni az elsőként érzékelhető rétegen és eljutni a műalkotás valóságához. Első látásra önkéntelenül az alkotóelemek beazonosításával vagyunk elfoglalva, „ni, ez egy anyacsavar… az ott egy zabla, az meg olyan, mint egy kipuffogócső…”, aztán ezek a tárgyak lassan elvesztik hétköznapi jelentésüket, és alkotó összetevőként érzékeljük őket, amilyen a vonal a szénrajzon vagy a vászon egy festmény esetében: a művészi kifejezés eszközeivé válnak, valóságos műtárggyá nemesülnek.
Kovács Géza az alkotási folyamatban nem készít tanulmányokat, az anyaggal eggyé válva, annak minden rezdülésére, minden útközben megmutatkozó lehetőségére figyelve formálja plasztikáit. A szobrok alkotóelemeit finom expresszív egyensúlyt keresve forrasztja össze, a kompozíciókban a törés- és hajlítási vonalak mentén elmozdított részek fény-árnyék hatása gazdagítja az összhatást. Jellemző rá a kontrasztok kidolgozása: ívet állít szembe szöggel, körvonalakat felületekkel, világosat a sötéttel, tömör anyagot az áttetsző hatással. A lineáris elemek helyenként önállósodnak, és valóságos térbeli rajzok jönnek létre. Gondos felületkezelése, melynek során a fémet cizellálja, patinázza és viaszréteggel kezeli, a tárgyak és meglévő felületek állapotának megőrzését célozzák, melyek tovább hangsúlyozzák a szobrok assemblage és reliktum jellegét.
Jellemzésére talán helytálló az 1930-as években, hasonló modorban alkotó fémszobrász, Julio Gonzales saját törekvéséről és a szobrászat lényegéről megfogalmazott mondata is: „A térben tervezni és rajzolni, új eszközök segítségével, a teret használni és vele úgy építkezni, mintha maga is egy újszerű anyag lenne.”

Elhangzott a brassói unitárius egyház közösségi termében megrendezett egyéni kiállításán 2017. július 9-én.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor