Rate this item
(0 szavazat)

fti.jpg - 52.95 KbDr. Tari Edit régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Balassa Bálint Múzeumának intézményvezetője tartott vetített képes előadást egy esztergomi Szent István-kori templom feltárásáról. A programra az „Esztergom és környéke kincsei” előadássorozat keretében került sor 2017. május 4-én a Szent Adalbert Központban. Az Esztergom-Kovácsi templomrom egy részét már feltárták korábban, most az esztergomi vasútállomás átépítése során újabb föld alatti épületrészek kerültek elő.

Az előadás kezdetén általános áttekintést kaptunk arról, hogy miért jelentős és különleges ez a régészeti lelőhely. Esztergom, mint az ország fővárosa egyedül rendelkezett árumegállító joggal az Árpád-kor első évszázadaiban. 250 éven keresztül csak Esztergomban folyt pénzverés, amely királyi privilégium volt. Kovácsi település – Esztergom délkeleti külvárosa – a pénzverők, vésnökök, ötvösök lakóhelye volt. A krónikák a település három templomáról szólnak, amelyeket Szent Kozma és Damján, Szent János evangélista és Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek. Kovácsi pusztulásának ideje nem egyértelmű. Egyes kutatók a tatárjáráshoz kötik, mások 1543-ra, a török hódításra teszik az időpontját. A folytatásban az Árpád-kori pénzverésről hallottunk dióhéjban. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Európában nem vertek aranypénzt egészen a 13. századig. Amikor István a koronázása után pénzt veretett, bajor mintára, ő is az ezüstöt vette pénzrendszere alapjául. Első pénze a LANCEA REGIS, később verette a STEPHANUS REX típusú érmeket, amelyek városunkban készültek. IV. Béla király a pénzverést fokozatosan áttelepítette Budára a királyi székhellyel együtt. A Magyar Királyság fő pénzverőhelyévé a budai pénzverde vált. Az Esztergomban maradt pénzverők ötvösséggel foglalkoztak ezután. Az előadás következő részében Kovácsi falu régészeti kutatásának történetét tekintette át az előadó, amely szorosan összekapcsolódott – 1891-től – a vasútépítéssel. 1912-ben, a vasútállomás bővítésekor, egy kéttornyos, háromhajós román kori templom romjait találták meg a vasúti töltés nyugati oldalán. A Szent Jánosról elnevezett templom nagy része benyúlt a hat méter magas töltés alá, ezért ma is feltáratlan. Az 1950-es, 1970-es években az ásatások folytatódtak. Ezek során 10. századi ötvösműhelyt, földsírokat, román kori ékszereket, harangöntőműhelyt, fémöntőkemencét találtak a régészek. 2016-ban Tari Edit vezetésével – az intermodális csomópont építését megelőzően – feltárást végeztek a sokat bolygatott, megkínzott lelőhelyen. Megállapították, hogy a feltárásra váró templom már Szent István korában itt állt, de ekkor még nem három-, hanem egyhajós épület volt, csak később bővítették, egészítették ki a nyugati toronypárral. Az azonban biztos, hogy a Szent János evangélistának – aki a mesteremberek védőszentje – szentelt templom román kori, 11. századi alkotás. A vasúti töltés monumentális falmaradványokat rejt. Az alapok 230 cm mélységig nyúlnak le, és 170 cm vastag falak alkotják. Sajnos a hajdani, dicső templom köveiből lakóházak épülhettek, amit nem hordtak szét belőle, azt láthatjuk most. A feltárás folyamatát rengeteg fotóval szemléltette az előadó. A tervek szerint, a szokástól eltérően, nem temetik vissza a romokat. Annyi bizonyos, hogy az eddig előkerült maradványokat elkerüli majd az út. Arra vonatkozóan is vannak elképzelések, hogy a nagyközönség számára miként tudnák bemutatni ezt az egyedülálló leletegyüttest.
Reméljük, hogy a régészeti kutatás eredményei valóban megtekinthetők lesznek, és mindez nem marad puszta ábránd. Ha megvalósul, Esztergom történetének egy újabb, érdekes fejezetével ismerkedhetünk meg a helyszínen.

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor