Tájak vonzásában

Írta: Szabó Lászlóné 2017. május 10. szerda, 17:27
Rate this item
(0 szavazat)

ftj 8.jpg - 61.84 KbNémeth Mátyás temerini festőművész „Tájak vonzásában” című, akvarelleket bemutató kiállítása 2017. április 27-én nyílt meg Párkányban a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) valamint a Párkányi Városi Múzeum közös rendezésében. Sok barát, ismerős, a művész tisztelője vett részt az ünnepségen, de megjelentek festőművészek is. A „vajdasági táj festője” nem ismeretlen az esztergomi művészetkedvelők körében. Több alkalommal csodálhattuk meg alkotásait városunkban különböző galériák kiállításain, legutóbb 2015-ben az esztergomi TÁR-LAK Szalonban. A Duna túlsó partján első ízben mutatkozik be a művész.

Németh Mátyás fényképész, fotóriporter és festőművész Temerinben született. Gyermekkora óta a szülőföld szerelmese, e tájat ábrázolja leggyakrabban fényképein és festményein. 1970-től 1993-ig a Magyar Szó című újvidéki napilap szerkesztőségének fotóriportereként dolgozott. Fotói, grafikái és festményeinek reprodukciói nemcsak a lapban, hanem könyvekben és egyéb kiadványokban is megjelentek. Festészettel már több mint fél évszázada foglalkozik: a hatvanas évek kezdetétől napjainkig fáradhatatlanul rajzolja és festi kedvenc motívumait. Legkedvesebb művészeti technikái: a grafika, az akvarell és az olaj. Szülővárosa után a legfontosabb számára Esztergom, ahogy emlegetni szokta, a „szíve csücske”. Joggal kérdezheti a Kedves Olvasó, honnan ered ez a vonzódás a történelmi hagyományokkal rendelkező, Árpád-kori főváros iránt. A sors hozta így, a véletlenen múlott. A szálak az 1950-es évekbe vezetnek vissza. Akkoriban nagy divat volt, a fiatalok körében, az eszperantó nyelv tanulása. Mátyás is levelezett ezen a nyelven, mintegy negyven országban talált ismerősre. Így került kapcsolatba egy esztergomi fiatalemberrel, akit akkor – abban az igen bonyolult külpolitikai helyzetben – meglátogatott. Ezt követően bővültek kapcsolataik. Időközben nagyon megszerette városunkat. Akkoriban még nem is sejtette, hogy egy egész életre szóló barátság, vonzódás bontakozik ki azokban az években. A délszláv háború vihara (1990–1995) úgy hozta, hogy az egyik fia – aki abban az időben a Magyar Szó külpolitikai rovatának volt budapesti tudósítója – Magyarországon telepedett le, és most tanárember Esztergomban. A másik fia is Magyarországon él, Budapesten könyvtervező grafikusművész. Az esztergomi kapcsolatok kiszélesedtek, így aztán engedve a barátok „rábeszélésének”, művészként, több kiállításon mutatta meg tehetségét. Először a fotóit, fotografikáit tekinthettük meg a tárlaton, majd az olajképeiből nyílt kiállítása Dorogon és a Dobó Galériában. Az esztergomi akvarellekből egy egész sorozatot készített. Ezt külön kiállítás keretében tekinthettük meg. A bemutatkozás igen jól sikerült, nemcsak a médiában, hanem a barátok, ismerősök és a látogatók körében is. Ez kihívást jelentett számára, további erőt adott ahhoz, hogy a kiállítások sorozata folytatódjon. Ennek újabb állomása a párkányi bemutatkozás.
A kis kitérő után térjünk vissza a megnyitóünnepséghez. Juhász Gyula, a Párkányi Városi Múzeum vezetője üdvözölte a népes vendégsereget, majd Wernke Bernát, esztergomi költő, saját versét szavalta el. A költeményt „Németh Mátyás úrnak” ajánlotta, aki sajnos személyesen nem lehetett jelen az ünnepségen. Távollétében ezzel a verssel köszöntötte őt a vers írója. A kiállítást Horváth Gáborné dr. (Marika néni) – nyugalmazott főiskolai tanár – nyitotta meg, aki személyes emlékeit, a művész esztergomi kapcsolatait és a délszláv háború borzalmait elevenítette fel beszéde során. Párhuzamot vont a temerini születésű Illés Sándor író, újságíró és Németh Mátyás festőművész alakja között, majd visszaemlékezett a kilencvenes évekre, felidézte, hogyan ismerkedett meg a kiállító művésszel. Marika néni elmondta, hogy akkoriban a Dobó Galéria tudósítója volt az Esztergom és Vidéke (EVID) című helyi lapnál. Németh Mátyás kiállítására készültek, de személyesen nem tudott találkozni a művésszel. Riport helyett nyílt levelet írt az újság hasábjain. Idézzük Marika néni szavait: „azzal a reménységgel, hogy majd ha béke lesz, a művészetek és a barátság átlépi a határokat, és találkozhatunk a következő tárlaton.” Néhány év múlva sor került a régen várt megismerkedésre is. Marika néni örömét fejezte ki, hogy – rokoni és baráti segítséggel megvalósuló – lélekemelő kiállításokon ismerkedhettünk meg Németh Mátyás képeivel az évek során. A folytatásban a „Tájak vonzásában” című kiállítás képeit ajánlotta a közönség figyelmébe. A tárlaton húsz alkotás látható, amelyek többféle témát, hangulatot örökítenek meg. „…ennyi szépség és harmónia láttán az alkotói tehetséget a mélységes hazaszeretet ihleti. A csend és a nyugalom vágya uralja a képek hangulatát (…) Mindezek tartják, őrzik az alkotót a tájak vonzásában.” (Részlet a megnyitón elhangzott beszédből) Örömteli bejelentéssel zárult a beszéd. Az MBKKE 2017/2018 évre tervezett kiállítássorozatának – Tájak vonzásában – első felvonása ez a tárlat. Tekinthetjük úgy is, hogy a Kárpát-medencei nyitórendezvény részesei vagyunk. A hét állomásból álló sorozat három országban mutatkozik majd be, 5 egyéni és 2 csoportos tárlat keretében. Zárásként a délvidéki magyarság sorstragédiáját megörökítő Illés Sándor regényből – Akiért nem szól a harang – hangzott el részlet Wernke Bernát tolmácsolásában. Felvillantotta azokat a szörnyűségeket, amelyeket Tito partizánjai követtek el a Bácskában. Több tízezer ártatlan, kisebbségi sorba szorult magyar ellen indult népirtó hadjárat volt ez. Szomorú, de a kilencvenes években ismét aktuálissá váltak az író meglátásai. A feszültséget, a hallgatóság megdöbbenését csodálatos gitárjátékával Janicsek Boglárka oldotta fel, aki a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola diákja. Mirosław Drożdżowski Bölcsődalát játszotta igen mély átéléssel.
A képek megtekintésével, baráti beszélgetéssel, vendéglátással folytatódott az est programja. A szépen rendezett tárlat képei a vajdasági rónát idézik. Az akvarell olyan technika a művész számára, amely felüdít, áttetsző színeivel életet ad a képeknek. Finoman kidolgozott részletek, érzékenység, tónusgazdagság jellemzi a festményeket. A színárnyalatok gazdagsága, a képszerkesztés lenyűgözi a nézőt. Folytatva a képek nézegetését, elénk tárul a vízpartok, az árterek ligeterdőinek vadregényes, csodálatos világa. Tükröződő vízfelületeket, magányosan vagy csoportosan álló fákat láthatunk különböző évszakokban a sarjadó fűztől a korhadó fatörzsekig. Kedvébresztőnek néhány cím a kiállításról: Dunai táj, Patak mentén, Tanyai házak, Erdőrészlet, Árterület. Művészünk szívügyének tekinti, hogy képein megörökítse a régi temerini utcákat, házakat, tanyákat. Ezeket már a valóságban nem láthatjuk, de a képek megőrzik az utókor számára.
Szívből, szeretettel gratulálunk Németh Mátyásnak szívet melengető, természetszerető képeihez. Jó egészséget, további sikereket kívánunk! Várjuk a személyes találkozást. A kiállítást 2017. május 21-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A tárlatot Wernke Bernát soraival ajánljuk: „ő az, ki elhozta Temerin ideleheltét – terjengő szemének csodásba kergetett érintési menetét… ki futtában találkozik csak az itteniekkel… de beléjük rögződik tartósba fényeivel, fellegekig csúsztatva húzó színeit… ide teremtve, a Dél-Alföld remekeit.”

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor