Rate this item
(0 szavazat)

ftj 4.jpg - 35.05 Kb„Legyen a művészet mindig és örökkön nemzeti, mert csak a nemzeti művészet igaz és kifejezésteljes.” (Madarász Viktor)

 

Lábatlanon, a Gerenday Közösségi Ház kiállítótermében 2017. április 28-án du. 5 órakor nyílt meg A. Bak Péter Corvin-díjas festőművész és Bíró Gáspár szobrász „Szín és Forma” című képzőművészeti kiállítása. A kiállítást dr. Tóth Antal művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria Szobor Osztályának nyugalmazott osztályvezetője nyitotta meg. Közreműködött Sági Zsolt gitárművész. A tárlat 2017. május 19-ig hétköznap 9–16 óra között tekinthető meg.

A szakadó eső, és a szomszéd településen ugyanekkor zajló rendezvény ellenére, szépszámú közönség volt kíváncsi a két alkotó kiállításának megnyitójára. A jó kiállítások jó megnyitóinak mindig van egy felemelő, ünnepi hangulata. Ez is ilyen volt. A művészetbarátok között láthattuk Dinnyés Istvánt, Lábatlan város polgármesterét, Bánhidy Lászlót, Esztergom alpolgármesterét, az Esztergomi Művészek Céhe elnökét, Kovács Lajos írót, Dorog Város Barátainak Egyesületi elnökét, Ákos Jánost, a József Attila Kollégium címzetes igazgatóját, aki maga is fest, vitéz Nagy Miklóst, a Vitézi Rend megyei törzskapitányát, Benkő Cs. Gyula Ferenczy Noémi-díjas képzőművészt, valamint a Molnár-C. Pál Baráti Kör és a Mednyánszky Társaság több művésztagját. Szabó Ildikó intézményvezető köszöntője után Sági Zsolt gitárművész virtuóz játékát hallgatta a közönség, majd dr. Tóth Antal művészettörténész megnyitotta a kiállítást.

A. Bak Péter Corvin-díjas festőművész 67 éves, és 43 éve volt az első kiállítása a legendás budapesti Eötvös Klubban, majd a Metró Klubban. Mottója: Nehéz dolog a festészet, hát még a művészet! 1950. július 18-án született Baján, a Vojnich-kúriában (ma Nagy István Képtár). Édesapja P. Bak János Janus Pannonius-díjas festőművész, grafikus, művésztanár. Keresztapja Rudnay Gyula Kossuth-díjas festőművész. 1953-1958 között a Szolnoki Művésztelepen, 1958-1977 között Budapesten, 1977-1983 között Szentendrén élt, ahol kapcsolatba került az ottani öreg művészekkel (Onódi, Bánovszky, Pirk, Barcsay). 1983-2008 között ismét Budapesten élt. „9 éve költözött Zuglóból Lábatlanra. Igazi lokálpatrióta, és végtelenül nyughatatlan ember, aki festői munkássága mellett roppant széleskörűen részt vesz a tájegység, sőt az egész magyar képzőművészeti élet szervezésében. Hangsúlyozom, csodálatra méltóan aktív ember, művész, szakíró…” (Idézet a megnyitóbeszédből.)
Több szakmai műhely, társaság tagja és némelyiknek elnöke is: Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, majd a jogutód Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) alapító tagja, Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége (MKISZ), Magyar Festők Társasága, Esztergomi Művészek Céhe, Molnár-C. Pál Baráti Kör, „OLAJÁG” Keresztény Művészeti Társaság, Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, Művészetbarátok Egyesülete Művészeti Tanácsának tagja, Zuglói Képzőművészek Társasága alapító elnöke, ART 16 Művész Csoport alapító elnöke, Corvin Művészklub elnöke 2000-2003 között, Rudnay Gyula Társaság elnöke, Magyar Újságírók Közössége (MÚK), Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ), Mednyánszky Társaság. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Választmányának tagjaként Komárom-Esztergom megye képzőművészeit képviseli.
Több műve van közgyűjteményekben: Petőfi Múzeum (Kiskőrös), Ganz Villamossági Művek, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, Hatvani Galéria, Kecskeméti Képtár, Szombathelyi Képtár. 1986-ban meghívták Los Angelesbe, a Magyar Művészek Kaliforniában című kiállításra. 1988-ban sikeres kiállítása volt Dubaiban és Londonban. Önálló exportengedélyt kapott képei külföldi forgalmazására. Itthon a Képcsarnok forgalmazta festményeit, keresett művész lett. Portréfestészettel is foglalkozik. Több kiállítási díjat elnyert. 2003-ban megkapta a Corvin Művészeti Érmet. Az országos kiállítások állandó résztvevője, így nevével, műveivel gyakran találkozunk a kiállítási katalógusokban. Most pl. a XXXIX. Szegedi Országos Nyári Tárlaton is szerepel.
A. Bak Péter a festészet mellett kiállításokat szervez, zsűriz, rendez és nyit meg. „…agilis és magabiztosan attraktív ember.” (Tóth Antal) Mint okleveles festmény- és műtárgyszakértő becsüs is tevékenykedik. Szereti csinálni, és ért is hozzá. Sokan megkeresik, hogy megtudják a falon függő képeik, a vitrinekben tárolt porcelánok és egyéb tárgyaik értékét, eredetiségét. Ha kérik, az eladásukban is segít. Sokszor teljes hagyatékot kell felbecsülnie. Befektetők is kérik szakmai tanácsát. Festményrestaurálással, festmények szakszerű felújításával, tisztításával is foglalkozik, mint tanult szakember. Sokan, mint gyűjtőt is számon tartják. Magyar Grafika címmel rendszeresen bemutatja a gyűjteményében fellelhető egyedi és sokszorosított grafikákat, ezzel is népszerűsíti ezt a szép műfajt. Édesapjának, a XX. századi magyar festészet jelentős alakjának hagyatékát is féltően gondozza, ápolja és szakszerűen feldolgozza az utókor számára. Időnként emlékkiállítások keretében mutatja azt be a szépművészetet kedvelőknek. Kismonográfiát írt P. Bak János viszontagságos életútjáról „Pázmándhegytől Budapestig” címmel, amit a Művészetbarátok Egyesületében is bemutatott. A. Bak Péter sok időt szentel az írásnak. Különböző lapokban, folyóiratokban rendszeresen jelennek meg kiállításkritikái, művészportréi elfeledett művészekről, művészcsaládokról. Szakmai kvalitása és hozzáértése okán egyre többen kérik fel kiállítások megnyitására. Írói tevékenységéért 2014-ben megkapta a Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat és a Magyar Toll Alapítvány Petőfi Sándor Emléklapját.
A. Bak Péter képeire eleinte barnás alaptónus, konstruktív szerkezet és expresszív erő volt jellemző. Szentendrét elhagyva festészete kiszínesedett, líraivá vált, megtartva konstruktív szerkezetét. Líra és konstruktivitás, sejtelem és erő, biztató melegség és benső stabilitás ötvöződik a műveiben. „A. Bak Péternek ez a sokadik kiállítása…” „A. Bak Péter a valóság után fest, természetelvű. Maradi értelmezésem szerint az ilyen felfogás a látott világ teljességét hozza elő és közvetíti. Éppen most foglalkoztam egy olyan festővel, aki élete nagyobb részében kredenc- és komódfiókok festésére adta a fejét. Festőileg nagyon szépek, de egy kredencfiók töredékét adja a valóságnak, eszcájgok, a másikban meg ruhaneműk rejlenek. De hát a festőileg leképzett világ teljessége a természet utáni festésben rejlik. Akár így, akár úgy. Jól vagy rosszul, mindenképpen hitelesen.” (Tóth Antal) A. Bak Péter kiviszi magával a felszerelést, s ami egy dombra felhágva a szeme elé táruló völgy távlataiból megragadja képzeletét, azt egy farostra, vászonra ott a helyszínen rögzíti. A részletek kiemelésével, a színek mozgásának érzékeltetésével a kép felületén festménnyé rendezi. Mindig is érvényesülni hagyja a kolorisztikus emóció spontaneitását, ám a mesterségbeli tapasztalatok beidegzettsége a komponálás elemi feltételeit figyelembe véteti vele. Valamennyi műve az alakítás, a kiemelés, az arányosítás, a lényegre törekvés összesítése, annak bizonyítéka, hogy a természet szépségének direkt inspirációja se feledtetheti a művésszel: hivatása teljesítésekor engedelmeskednie kell a kikerülhetetlen műfaji törvényszerűségeknek. A. Bak Péter festményein minden képelem a helyén van: a liget szélén végigvonuló fasor, mely, ha a képsíkkal párhuzamosan helyezkedik el, akkor is betekintést enged a távolabb összesűrűsödő lombok közé; vagy a kopaszodó novemberi ágak közül előtűnő falusi templom, amely körül a bágyadt világítás felsorakoztatja az okkerek gazdag árnyalatát, de akként, hogy az ég alján viharos komplementerek jelzik a szeles időt. S tovább: a szentendrei Duna-ág kanyarulatából lemarad a part íve, nehogy a nagyszabású panoráma beragadjon a kép keretei közé. A havas motívumok feldolgozásának mindegyike a festői árnyalás mintadarabja. Művészetében szinte külön fejezetté állnak össze napraforgó-csendéletei. Szívesen fest almát, narancsot, banánt is mázas kerámiák társaságában fehér, színes drapériák redőitől körülvéve, jóízű anyagszerűséggel idézi a textilt gyümölccsel. Minden képének a vallomásosság a legszembetűnőbb ismérve, ami szükségszerűen következik színvilágának szókimondó lendületéből, ecsetjárásának elevenségéből. Hevülékeny piktúrájából mégse hiányzanak a finom tónusok, s a szikrázóan pompázó tavaszi csend idegnyugtató szösszenetei sem. Olyan természetfestő A. Bak Péter, aki tulajdonképpen merészen expresszionista; a szabadban, a valóságban látott mozzanatok arra ösztönzik, hogy kifesse magából megrendültségét, örömét, reményeit. „A nagy festő sohasem úgy látja a dolgokat, amint vannak. Ha úgy látná a természetet, nem is lehetne művész.”

A. Bak Péter kiállított festményei:
Hortobágyi táj-1991, acryl, 50x70 cm
Gémeskút a Hortobágyon-1988, olaj, 60x80 cm
Táj kanyargó úttal-1990, olaj, 60x80.5 cm
Alföldi tanya-1990, olaj, 60x80 cm
Dunaparti sétány-2006, olaj, 59.7x79.7 cm
Téli táj-1990, acryl, 60x80 cm
Virágcsendélet-1991, acryl, 85x70 cm
Badacsonyi naplemente-1991, acryl, 60x90 cm
Vihar előtt-2015, olaj, 60x80 cm
A szomszéd udvara-2008, olaj, 55x70 cm
Kardvirágok-1992, olaj, 90x55 cm
Virágok kék vázában-1992, olaj, 80x64.6 cm
A Műkert Kecskeméten-1991, olaj, 64.5x80 cm
Harangvirágok-1994, olaj, 100x80 cm
Műkerti ősz (Kecskemét)-1996, olaj, 60.3x90.5 cm
Zebegényi Dunapart-1991, acryl, 60x80 cm
Platánok-2012, olaj, 60x80 cm
Kardvirágok-1992, olaj, 110x80 cm
Balatoni alkonyat-1991, acryl, 70x70 cm
Parkban-1996, olaj, 60x80 cm
Viharos Duna-2007, olaj, 60x80 cm
Lábatlani part-2007, olaj, 60x80 cm
Virágzó fa- 2014, olaj, 60x80 cm
Virágcsokor-1992, olaj, 90x65 cm
Virágcsokor-1992, olaj, 78.5x70 cm
Őszi táj-1990, acryl, 60x90 cm
Rózsás csendélet-1988, olaj, 60x50 cm
Szentendre-2014, olaj, 80x60 cm.

Bíró Gáspár szobrász 70 éves, Budapesten lakik. „…ez a legelső, önálló bemutatkozása. Ne lepődjenek meg a jelzőn. Az Ernst Múzeumban gyakori volt az ilyen társított bemutató, amelyet kollektív, na meg egyéni kiállításnak is neveztek, dacára annak, hogy ugye minimum kettő résztvevője volt a dolognak. Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogy ez a két alkotó ember a Molnár-C. Pál Baráti Körben jött össze, találkozott egymással, és találták ki ezt a közös kiállítást, együtt szereplést.” (Tóth Antal) Bíró Gáspár nem teljesen ismeretlen a lábatlani művészetkedvelők előtt, hiszen 2015 tavaszán láthattuk itt, a Gerenday Házban a plakettjeit, érmeit a Molnár-C. Pál Baráti Kör csoportos kiállításán, amit szintén A. Bak Péter szervezett. 2016 októberében A. Bak Péter az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére rendezett lábatlani kiállításán Bíró Gáspár meghívott vendégművészként két alkotásával szerepelt. Ezeket most is láthatjuk, a tárlat nívós darabjai: „Novemberi feszület” című plasztikus alkotásán a fej bronzból, a rajta levő töviskoszorú szögesdrótból, a tört kereszt tölgyfából készült. „Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Pongráctelepi Áldozatainak Emlékműve” gipsz dombormű, amelynek eredetije bronzba öntve köztéri alkotásként állít emléket a lelőtt kilenc fiúnak 2013 óta Kőbányán, a Pongrác-telepi Közösségi Ház falán. Az áldozatok nevei fekete gránitba vésve aranybetűkkel íródtak: Drexler Ottó 22 éves honvéd, Illés Béla 23 éves honvéd, Komanovics Iván 16 éves segédmunkás, Kőváry Ferenc 17 éves ipari tanuló, Lázár Miklós 21 éves honvéd, Lukoczki József István 19 éves segédmunkás, Marcsik József 16 éves segédmunkás, Pék János 20 éves szerszámkészítő, Potoczky Ferenc 17 éves motorszerelő.
„Bíró Gáspár a szerénység és a lelki finomság megtestesítője. Sebészként és nőgyógyászként töltötte le az életét, ma is praktizál. Majd másra is vágyott, előrehaladott korában a szobrászattal kezdett foglalkozni. Nehezen értem, mert van-e szebb hivatás, mint emberek egészségének helyreállítása, gyerekek életre segítése, de Ő többre, helyesebben másra vágyott, a művészet művelésére. Szobrászatba fogott, és ezt folytatja. Ma csaknem életműve van, és az szépen fejlődik. A portréi egyre artikuláltabbá válnak, mind az érmeken, mind a büsztökön. Az Udvari bolond szobrával pedig megközelítette a profizmust. Fest is, és jó költeményeket ír. Hát ugye ezen a kiállításon Ő a csendes társ, szerény és jobbára kisméretű tárgyaival, az érmekkel, néhány szoborral szerepel. Kívánsága támadt, hogy művészettel foglalkozzon, ráadásul szobrászattal. Az ügy érdekében Búza Barnához szegődött tanítványnak. A legjobb döntés volt, mert mestere kitűnő intellektus és tanításra is képes szobrász volt. És tőle amit csak lehetett elsajátított. Azután jön a visszajátszás: Gáspár megörökítette érmen és életnagyságnál nagyobb méretben mesterét, a roppant sokoldalú grafikust, Tavaszi Noémit, valamint a Molnár-C. Pál Baráti Kör másik kiválóságát, Csiby Mihályt, akik halhatatlan nagyságai voltak a társaságnak, a baráti körnek.” (Tóth Antal)
Bíró Gáspár gipszszobrai feltétlenül megkívánnák a valamilyen színre való befestést vagy a bronzírozást, mert a vakító fehér elmeszesíti a formát. Az érmeiben, plakettjeiben a precíz pontosságra törekszik. A portréérmeken nagyon fontos a karakter megragadása. A kivitelezés szépsége, minősége döntően függ az öntő szakmai korrektségétől, a cizellőr hozzáértésétől és a patinázás milyenségétől. Mint minden művészeti ág, a klasszikus szobrászat is pénzigényes. Természetesen itt nem a MÉH-telepek „hulladék összeszerelő” szobrászaira gondolok.

Bíró Gáspár további kiállított munkái:
Stefike – feleségéről mintázott fej, fehér porcelán
Kiscsipasz – kalapos lányfej, életnagyságú, bronz
Dany Taffial – néger női fej kalapban, életnagyságú, bronz, replika
Madonna a kisgyermekkel-I. – kisplasztika, gipsz
Madonna a kisgyermekkel-II. – dombormű, gipsz
Bíró Zoltán – arckép keretben, dombormű, bronz
Bíró Gáspár – arckép keretben, dombormű, bronz
Tisztelgés Pheidiasz előtt – lófej, kisplasztika, gipsz
Pálmay tanár úr – arckép, dombormű, plakett, gipsz
Dr. Mayer József – érem, bronz
László Erzsébet Alapítvány – érem, bronz
Csillag Éva – érem, bronz
Molnár-C. Pál – érem, bronz
Búza Barna a 100. éves Mester Tiszteletére – érem, bronz
Kodály Zoltán – érem, bronz
Apáczai Csere János – érem, bronz
Magyar Kultúráért Díj-Art16 – érem, bronz
Semmelweis Ignác – érem, bronz
Kölcsey Ferenc – érem, bronz
Petőfi – érem, bronz
József Attila – érem, bronz.

„A szobrászat az a művészet, mely a formákat a fény és árnyék játékában jeleníti meg.” (Auguste Rodin)

A szakmai értékelést követően A. Bak Péter megköszönte Tóth Antalnak a hiteles mondatokat, a közönségnek, hogy ezt a kiállítást választották, tisztelték meg jelenlétükkel. Szabó Ildikó, a Gerenday Ház és Bíró Gáspár jóvoltából, meghívta a jelenlévőket egy koccintásra, baráti beszélgetésre, a kiállított alkotások megtekintésére.

Tóth Antal megnyitóbeszéde:
A. Bak Péter és dr. Bíró Gáspár kiállítása elé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim. Kedves megnyitó közönség! Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogy ez a két alkotó ember a Molnár-C. Pál Baráti Körben jött össze, találkozott egymással, és találták ki ezt a közös kiállítást, együtt szereplést. Miért éppen Lábatlanon? Egyszerű a magyarázat: A. Bak Péter itt él, úgy nyolcszáz méterre a hegyen, és szívén viseli ennek a kiállítóhelynek a sorsát, tanácsaival, közreműködésével segíti munkáját. Igazi lokálpatrióta és végtelenül nyughatatlan ember, aki festői munkássága mellett roppant széleskörűen részt vesz a tájegység, sőt az egész magyar képzőművészeti élet szervezésében. Ezt nem akarom most részletezni, ugyanis nem fér bele egy kiállításmegnyitó keretei közé. Hangsúlyozom, csodálatra méltóan aktív ember, művész, szakíró, de hát úgy kell neki. Viselje az egész gondját!
Mindkét kiállító figyelemre méltóan érdekes személyiség. Péter agilis és magabiztosan attraktív ember. Vele szemben Bíró Gáspár a szerénység és a lelki finomság megtestesítője. Sebészként és nőgyógyászként töltötte le az életét, ma is praktizál. Majd másra is vágyott, előrehaladott korában a szobrászattal kezdett foglalkozni. Nehezen értem, mert van-e szebb hivatás, mint emberek egészségének helyreállítása, gyerekek életre segítése, de ő többre, helyesebben másra vágyott, a művészet művelésére. Szobrászatba fogott, és ezt folytatja. Ma csaknem életműve van, és az szépen fejlődik. A portréi egyre artikuláltabbá válnak, mind az érmeken, mind a büsztökön. Az Udvari bolond szobrával pedig megközelítette a profizmust. Fest is, és jó költeményeket ír. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy amíg A. Bak Péternek ez a sokadik kiállítása, Bíró Gáspárnak ez a legelső önálló bemutatkozása. Ne lepődjenek meg a jelzőn. Az Ernst Múzeumban gyakori volt az ilyen társított bemutató, amelyet kollektív, na meg egyéni kiállításnak is neveztek, dacára annak, hogy ugye minimum kettő résztvevője volt a dolognak.
Nekem meglepő A. Bak Péterről, hogy milyen gondossággal tartja számon sokrétű tevékenységét, és rögzítette is azt Önvallomás című írásában. Szemben áll velem, aki csak működök, és hányaveti módon örökítem meg, hogy mit csináltam, teljesítettem. Persze csak csekély tíz könyvet írtam. Remélem, valamikor előveszik és használják is azokat. Ki tudja? De bízom benne. Nem óhajtok nagyon belebonyolódni, de A. Bak Péter a valóság után fest, természetelvű. Maradi értelmezésem szerint az ilyen felfogás a látott világ teljességét hozza elő és közvetíti. Éppen most foglalkoztam egy olyan festővel, aki élete nagyobb részében kredenc és komódfiókok festésére adta a fejét. Festőileg nagyon szépek, de egy kredencfiók töredékét adja a valóságnak, eszcájgok, a másikban meg ruhaneműk rejlenek. De hát a festőileg leképzett világ teljessége a természet utáni festésben rejlik. Akár így, akár úgy, jól vagy rosszul, mindenképpen hitelesen.
Most még Bíró Gáspárról. Hát ugye ezen a kiállításon Ő a csendes társ, szerény és jobbára kisméretű tárgyaival, az érmekkel, néhány szoborral szerepel. Különös adottságú ember, ahogy szóba hoztam, orvosként praktizál. Kívánsága támadt, hogy művészettel foglalkozzon, ráadásul szobrászattal. Az ügy érdekében Búza Barnához szegődött tanítványnak. A legjobb döntés volt, mert mestere kitűnő intellektus és tanításra is képes szobrász volt. És tőle amit csak lehetett elsajátított. Azután jön a visszajátszás: Gáspár megörökítette érmen és életnagyságnál nagyobb méretben mesterét, valamint a Molnár-C. Pál Baráti Kör másik kiválóságát Csiby Mihályt, akik halhatatlan nagyságai voltak a társaságnak, a baráti körnek, valamint a roppant sokoldalú grafikust, Tavaszi Noémit.
Bezárva az ismertetőt: A. Bak Péter, mint kész festő, kiépített életművel jött a baráti körbe. Bíró Gáspár pedig e közösségben kapott inspirációt, további bátorítást a művészi munkához. Remélem sok örömünk lesz még működésükben.
Köszönöm a figyelmüket. Tekintsék megnyitottnak a kiállítást. 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor