„Erdély álmodó gyermeke” Esztergomban

Írta: Szabó Lászlóné 2017. március 26. vasárnap, 17:16
Rate this item
(0 szavazat)

ftp.jpg - 58.95 KbWernke Bernát esztergomi költőtől kölcsönöztem a címben szereplő lírai idézetet. Kovács Géza sepsiszentgyörgyi szobrász kiállításának megnyitóján hangzott el, az esztergomi Babits Mihály Általános Iskola Sugár Galériájában 2017. március 24-én. A tárlat az „Amikor megszűnt a félelem – Tűz által szabadon” című kiállítássorozat keretében valósult meg a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület (MBKKE) szervezésében. A program fő támogatója az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság. A kiállításon a művész 30 kisplasztikája került bemutatásra.

A megjelenteket, köztük Bánhidy László alpolgármestert, Chalupáné Ecsedi Ágnes – az Iskola pedagógusa, a Sugár Galéria vezetője – köszöntötte, majd az iskola tanulói művészettel kapcsolatos idézetekkel kedveskedtek a közönségnek. Wernke Bernát költő saját versét adta elő – „friss szálakba izmosodva” címmel –, amelyet erre az alkalomra írt a kiállító művésznek. A tárlatot Győrffy Sándor képzőművész nyitotta meg. A személyes élmények felidézése után Kovács Géza művészetét méltatta, elhelyezve alkotásait a szobrászat történetében. Felidézte azokat az előképeket, amelyek inspirálhatták a művészt. Szó esett a dadaizmusról, a térrajzokról, a francia kubista művészekről. Julio Gonzales már 1914-ben használt tárgyakból készített alkotásokat hegesztéssel. Kovács Géza arra gondolt, hogy ő is megpróbálja ezt a különleges alkotási formát. Főként gépalkatrészekből, hulladéknak szánt vasból készíti szobrait, jó szemmel veszi észre a vasdarabokban a használhatóságot. Modern, korszerű alkotások kerülnek ki a keze alól, amelyek tág témakörben mozognak. Győrffy Sándor önösszeszerelésnek nevezte azt a folyamatot, amelynek során az alkotások elkészülnek. A hulladék vasdarabok az új konstellációban műtárgyként funkcionálnak. A művész ócskavasból teremt egy új világot, amely megszólaltatja a múltat, és beszél a jövendőről is, ez lényegében a halott tárgyak reinkarnációja. A megnyitó befejező részében idézeteket hallottunk kritikákból és méltatásokból. Néhány alkotást emeljünk ki a többi közül, amelyek igazán megragadhatják a néző képzeletét. Szabadulni vágyó, Letaposva – rozsdás laposvasak, fogaskerék maradványok összekapcsolásával új üzenetet hordoz. A Vikingek hagyatéka – a vörös festékkel bevont vasdarabok különös asszociációkat keltenek. Az átkozott gereblye, Álljatok be a csap alá – az irónia eszközeivel mosolyt fakaszt a nézőben.
Kovács Géza Marosvásárhelyen született, tanulmányait Kolozsváron végezte, Sepsiszentgyörgyön él. A technikai dolgok mindig is érdekelték, mérnöki diplomát szerzett, a művészet iránti érdeklődése egyetemi évei alatt bontakozott ki. Első kiállítása 1988-ban nyílt meg, s az évek során megmaradt a szobrászat mellett. Az alkotásaiban felhasznált tárgyi elemek újabb és újabb gondolatokat sugallnak a szemlélőknek, a rideg fémdarabok, a kompozíció révén, új életre kelnek. Mostanáig 118 egyéni tárlaton mutatta be kisplasztikáit. A kortárs művészet fejlesztéséért 2014. augusztus 20-án a Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetésben részesítette.
Wehner Tibor művészettörténész szerint: „Kovács Géza sokkoló jelentések ígéretét hordozó tárgy-szobrászata sajátos módon ötvözi a hagyományt és az újítást, a nemzetközi művészeti kezdeményezések szellemiségét és a legmélyebb, a mesterségben, a népművészetben gyökerező, ősi és újabb kori indíttatásokat.” Ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2017. május 4-ig látogatható.

A fotót Szabó László készítette.

Wernke Bernát verse, amely a kiállításmegnyitón hangzott el:

                                              friss szálakba izmosodva
                                                                        (Kovács Géza művész úrnak)
…ha a havasok felől,
medrét hagyón,
       alámerül a szél és
fényes fensége pihéjét
szórja szerteszét… Székelyföld
bensején… alkotásra
hangoltatja, Erdély
        álmodó gyermekét, ki
bátorságra kél, s lankadatlan
kanyarítja a vasakat, susogó
fordulataiba hozva és sodró
telepítések halmaza ömlik,
fokonként keze alatt
                         kavarogva…
sosem üres forgatagba… és
omlón terem minden, tomboló
fodrokat lehelve, a fémek
erdejére… és záporozóba
lépő szeme, nem hagy ki
átnézése nélkül egyet sem…
ahogy derekasba érkezett
fényjelek, világítanak
  szerte… elterülve erre, e
mind-mind remekek, hisz
eleget kínozta e népet, a
történelem – terelgetve vágyaikat
lebegőbe…, de mindig friss
szálakba izmosodva, hajtották
magukat, egymás örökébe
tolva, fátyolozódó szemeikkel
társaikat óvva…, hisz volt
honnan félni, e föld hátán –
tiprások elhunyorítatott
áldozatán…, de odahajoltak
menten, e Géza félék, feltarthatatlan
öleletbe, így telítődtek a merészek,
odahaladtukban a romok tetejére,
ébretegbe szólítva, simogatóba,
hisz tudták ők mindannyian, ha
a havasok felől,
medrét hagyón, alámerül
a szél és fényes fensége
pihéjét szórja, szerteszét
Székelyföld bensején,
alkotásra hangoltatja
Erdély álmodó
gyermekét…

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor