Az életöröm művésze

Írta: Szabó Lászlóné 2016. december 15. csütörtök, 14:07
Rate this item
(0 szavazat)

fvf.jpg - 56.25 KbKönyvbemutató és kiállításmegnyitó zajlott a Párkányi Városi Múzeumban 2016. december 9-én. Bánsághi Vince születésének 135. évfordulója alkalmából rendeztek emlékkiállítást a művész alkotásaiból. Ekkor került sor a „Bánsághi Vince életműve” című album bemutatására is. A rendezvény a Párkányi Városi Múzeum, a PRO CULTURE PARKAN civil társulás és Helemba Község Önkormányzata közös szervezésében valósult meg.

A könyvbemutató a helembai Csemadok alapszervezete mellett működő Őszirózsa Asszonykórus szereplésével vette kezdetét. A hattagú énekes csoport tisztán csengő hangon adott elő a környék népdalaiból, megadva ezzel a rendezvény alaphangulatát. A népdalok szárnyán abba a miliőbe röpítették a hallgatóságot, ahol a művész, Bánsághi Vince élt. A megjelent érdeklődőket és a vendégeket Juhász Gyula, a múzeum vezetője köszöntötte. A rendezvényen megjelent Bánhidy László Esztergom alpolgármestere, Kornélia Slabáková, Párkány alpolgármestere, Kosznovszky Henrietta, Helemba polgármestere, dr. Horváth István, a Balassa Bálint Múzeum címzetes igazgatója, dr. Bárdos István művelődéstörténész Esztergomból, dr. Csütörtöky József, a Komáromi Duna Menti Múzeum igazgatója, dr. Gaál Ida művészettörténész és Hanák Dávid magángyűjtő. Juhász Gyula üdvözölte a művész családjának tagjait is. Részt vett az ünnepségen Bánsághi Tibor Vince, a művész unokája és Bánsághi Márk, a dédunoka. Az kiadvány szakmai védnöke dr. Gaál Ida művészettörténész volt, aki az Előszót is írta. Dr. Gerstner Ákos, a PRO CULTURE PARKAN szervezet vezetője mutatta be az albumot. Bevezetésként rövid ismertetést hallottunk Bánsághi Vince művészi pályájáról, amely a Visszatekintés című részben is megtalálható, ez a festőművész 1956-ban írt önéletrajzi vallomása. Tovább lapozva a könyvben írásokat, riportokat, tanulmányokat olvashatunk elmúlt idők és napjaink folyóirataiból, valamint kiállítási beszámolókat, visszaemlékezéseket. Ezek között találunk egy személyes hangvételű írást Bánsághi Péter, az unoka tollából, aki a tájképfestő nagyapánál töltött nyarakra emlékezik. Egy hosszabb írásban Bánsághi Vince festőművészről nyilatkozik egykori tanítványa, Gerstner István festőművész és felesége. A kötet végén Bánsághi Tibor Vince, a másik unoka Jegyzet című írását találjuk, amelyet bibliográfia és a kiállítások jegyzéke követ. Az album csodálatos válogatást közöl azokból az alkotásokból, amelyek – félrehúzódva a zajos világtól – az idillikus helembai Ipoly-parton készültek. A művész ugyanis itt telepedett le, hogy formába öntse csodás elképzeléseit a békességről, a szeretetről, az Ipoly- és a Duna-partról, kertje gyümölcseiről, a faluról, ismerőseiről, barátairól. A lírai hangulatú tájképek mellett megcsodálhatjuk oltárképeit, egyéb templomi festményeit is. A kötet megjelenését támogatta: a Szlovák Köztársaság Kormánybiztosi Hivatala, a Bethlen Gábor Alap, Helemba Község Önkormányzata, Hanák Dávid magángyűjtő és a Rembrandt Kereskedelmi Társaság.
Az emlékkiállítást dr. Gaál Ida művészettörténész – a Komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa – nyitotta meg, méltatva a művész tevékenységét. A bevezetőben hangsúlyozta, hogy ez a kiállítás több gyűjtő adományából jöhetett létre. Majd felvázolta a mester életútját. Bánsághi Vince a romániai Resicán (az 1900-as évektől Resicabánya, románul Reșița) született hétgyermekes munkáscsaládban. Már gyermekkorában minden percét a rajzolásra fordította. Művészeti tanulmányait 1905-ben kezdte a Budapesti Képzőművészeti Akadémián Zemplényi Tivadar és Ferenczy Károly tanítványaként. Később feleségével Párizsba ment, ahol egy éven át tanult. Ezt követően Helembán telepedett le, a Duna és az Ipoly folyók találkozásánál. Saját tervei alapján és saját kezűleg épített házat, teremtett gazdaságot, ahol családjával munkálkodott. Az élet kimeríthetetlen forrását nyújtotta számára ez a vidék. Itt élt haláláig, és a helembai temetőben nyugszik feleségével, Bartók Rózával. Majd a mester művészi tevékenységéről szólt Gaál Ida. A festőművész a 20. század elején kapcsolódott be a képzőművészeti életbe. Saját magát „klasszikus impresszionistának” tartotta. Tájképein nem alkalmazta az erőteljes foltfestést, és az erős nappali fényt, inkább az egyfajta melankolikus fényt láttatta, egyedi színkompozíciókat jelenített meg. Gaál Ida idézte Bánsághi Vince szavait: „A természet kivált belőlem egy hangulatot.” Ezt igyekezett képein megjeleníteni. Képeit precíz kivitelezés jellemezte. Számára a legnagyobb értéket a harmónia jelentette, önmagával, a művészetével, környezetével és családi életével kapcsolatban is. Termékeny festő volt, képei magán- és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatók. Bánsághi Vince festészetét eddig nem értékelte kellőképpen a művészettörténet, pedig megérdemelné, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk neki – mondta Gaál Ida. A kiállítás megtekintése során tájképeket, csendéleteket, portrékat láthattunk. Bánsághi Vince művészetéről ezt nyilatkozta egy méltatója: „Lehetetlen nem észrevennünk, hogy Bánsághi képeiben mennyi könnyedség van, mennyi báj, mennyi napsugár, mennyi egészség, mennyi életöröm.” (Bánsághi Vince életműve: 20. oldal)
Miként ír a művészről az unoka, Bánsághi Tibor Vince? „Képeinek formavilága nem torzult az évtizedek megpróbáltatásai során, nem keményedett meg, nem hegyesedett ki, nem tompult el, nem töredezett össze, nem erőtlenedett el. Színhasználatában nem kereste a kirívó, meglepő, rendkívüli kontrasztokat, megelégedett a természet végtelen változatosságának szemlélésével és megbecsülésével. Számára a látható világ formarendjének megváltoztatása, átírása indokolatlan és méltatlan volt.” (Részlet az album Jegyzetéből, 75.oldal) Ezekkel a gondolatokkal ajánljuk a tárlat megtekintését, amely 2017. január 31-ig látogatható.

A fotót Szabó László készítette.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor