Rate this item
(0 szavazat)

fzv.jpg - 102.80 KbA Helischer József Városi Könyvtárban 2016. november 14-én Sipos Lajost, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzorát köszöntötte Várady Eszter igazgatónő, majd a Szép Kapu Irodalmi Színpad előadása következett. Szilágyi Ferenc színpadvezető Berda József verseiből állított össze egy csokorra valót, amelyet Virág Eszter, Cseh Ferenc és Horváth Gergely adott elő. A versek után Sipos professzor urat Bánhidy Vajk kérdezte. A professzor elsősorban Babits-kutatásairól ismert, most mégis Berda Józsefről írt hiánypótló kötetet. Kevesen ismerik ma már Berda József nevét és verseit. A vendég szerint ennek több oka is van. Egyrészt sok a költő Magyarországon, és ezért nem mindenki marad meg az emlékezetben. Berda József is ezek közé tartozik, hiszen művei kis példányszámban jelentek meg, ráadásul nem akart a szocializmus időszakának fősodrába illeszkedni, nem tudták semmilyen célra felhasználni.

Az ’56-os forradalomról például nem volt hajlandó negatív dolgokat írni. A magyar 56 az emberiség nagy történelmi lehetősége volt, harmadik út, amelynek ideáját a forradalom után még veszélyesebbnek ítélték, mint magát a forradalmat. A költő epigrammái viszont megbélyegezték a kommunista restaurációt és annak vezetőit; Kádárt például egyik epigrammájában Szálasihoz hasonlította és hasonló sorsot gondolt-jósolt neki. Berda József élete végéig úgy vélekedett, hogy tényleg elközelgett a szabadság ideje ’56-ban. Több általa tiszta embernek tartott vezetőt ismert meg a forradalom idején, akiket később sem volt hajlandó másként megítélni. Pedig a hatalom megpróbálta a maga oldalára állítani, de ő a Kádár korszakot a szabadság eltiprásának tartotta. Még a forradalom előtt megpróbálták rávenni, hogy írjon köszöntő verset Rákosi Mátyás születésnapjára, de nem állt kötélnek.
József Attila-díjat 1965-ben kapott, amellyel 15 ezer Ft járt. A legenda szerint a nagyhatalmú Aczél György még toldott is rajta azért, hogy a meglehetősen toprongyosan járó költő vásároljon magának ruhát belőle. Berda József állítólag azt válaszolta, hogy csak Appelnél hajlandó ruhát venni. (Aczél György eredeti vezetékneve Appel volt.)
Mennyire volt extravagáns? Pesten, Angyalföldön, a Váci út 140. számú házban született nyolcgyermekes családban. Apja cseh, anyja szlovák származású volt, eredeti neve Brda. 15 éves korában végezte el a negyedik elemit, aminek feltehetően a sok hiányzás volt az oka. Szülei vasipari szakmunkásnak szánták, ám elképesztő ügyetlensége lehetetlenné tette, hogy kétkezi munkával keresse a kenyerét.18 éves korában költözött el otthonról Újpestre, szándéka szerint újságírónak. Azonban katasztrofálisan fogalmazott, így ez az út is bezárult előtte. Elhatározta hát, hogy költő lesz. Úgy gondolta, hogy a társadalomnak kötelessége eltartani a költőt. Nem volt egyedül ezzel a véleményével, hiszen József Attila is hasonló álláspontot képviselt, míg mások, mint Illyés Gyula vagy Vas István dolgoztak, és munka után írtak. Berda József igyekezett megtanulni verset írni, korai versei hasonlóságot mutatnak más költőkével. Saját hangját végül a szabad versben találta meg. A professzor úr rövid ismertetést tartott a versformákról, amelyek a költő verseit egyedivé teszik.
Kétévente saját kiadásban jelentette meg a verseit, mecénása nem volt. Egy füzetben összeírt mintegy 2800 nevet, akiket megkeresett a köteteivel. A gazdagabbak 200 pengőt, a kevésbé tehetősek 50, ill. 20 pengőt fizettek egy-egy könyvéért. Kéregetett is. Voltak kismesterek, pék, cipész és kereskedők, akik ingyen szolgálták ki, vagy egyszerűen nem engedték fizetni. Berda József pedig szeretett jókat enni, inni. Megkérdezték tőle, hogy mire költi a József Attila-díjjal kapott összeget. Ezután fél liter helyett 1 liter bort iszom – hangzott a válasz. Újpesten ágyrajáró volt, később akartak lakást adni neki, de nem fogadta el.
Sipos Lajos Babits-kutatásai során is találkozott Berda József nevével, mert a költő többször megkereste a Nyugat nagy tekintélyű szerkesztőjét, hogy közölje a versét – az „Apám halála elé” bekerült a Nyugatba – és Baumgarten-díjat kért magának tőle. Ezt sosem kapta meg. (De „Baumgarten-kisdíjat” kapott!)
Sipos professzor úr személyesen is ismerte Berda Józsefet, hiszen maga is Újpesten lakott, és lakik mind a mai napig. A költő élete vége felé azonban igazi otthona Esztergom és Cegléd volt. Esztergomról írt verse, az „Esztergom sorsán tűnődve” tükrözi mély kötődését a városhoz. A város értelmiségi köre befogadta, szívesen látta. Visszaemlékezések szerint Jócsik Lajossal érkezett ide először, de barátságot kötött Dévényi Ivánnal, aki rendre meghívta az érettségi előtt álló osztályhoz irodalomórára – szenzációsan mondott verset. Martsa Alajos könyvtárigazgatónál is rendszeres vendég volt, és sokan mások is ismerték. Sokat jelentett neki a Bazilika az orgonamuzsikával, a szertartásokkal. Gyermekkorában a karmelita templomba járt ministrálni. Itt egy másik világba csöppent, megra-gadta a gregorián, a képek, freskók, szobrok – bekapcsolták egy 2000 éves történelembe, és itt törődtek vele. Kitűnő memóriája volt. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy megtanulta latinul a gregorián mise egyes részeit és az áldásmondást is. A pécsi vasútállomáson esett meg, hogy a rá váró barátaira urbi et orbi (pápai áldás) áldást mondott, de időnként megáldotta a kofákat is. Ma már nem lehet eldönteni, hogy mennyire volt hívő és milyen mélységű hit párosult ezekhez a megnyilvánulásokhoz. Feltehetően inkább szertartásokat, gesztusokat jelentett. Humanizmusa azonban biztosra vehető, nála ez az emberi élethez való jogot jelentette.
A szerző azzal zárta a beszélgetést, hogy fontosnak tartja Berda József életének és verseinek az ismeretét, mert az élete arra példa, hogy egy tanulatlan embernek hogyan sikerül mégis jó költővé válnia. A professzor úr sokat mesélt, hiszen Berda József alakjához számtalan anekdota és legenda kapcsolódik. Gyorsan elszaladt az este, amelynek végén a szerző dedikálta a könyvét. Ha valakinek már nem sikerült megvásárolni, a Helischer József Városi Könyvtárból kikölcsönözheti az érdekes, olvasmányos könyvet.
A program befejezéseként Várady Eszter igazgató egy Berda József-éremmel ajándékozta meg Sipos Lajos professzor urat, mely érem M. Szűcs Ilona festő- és éremművész kiváló munkája a költő arcképével, és egy esztergomi versének néhány sorával. Hasonló ajándékot kapott Szilágyi Ferenc, a Szép Kapu Irodalmi Színpad vezetője; Bánhidy Vajk, aki a Könyvtári beszélgetések állandó moderátora immár tíz esztendeje, egy Babits Mihály-érmet kapott, idézettel a Jónás könyvéből.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor