Rate this item
(7 szavazat)

 her.jpg - 9.48 KbKedves városomról egy jó könyv ürügyén.

Ehhez a könyvhöz nevelő városomnak, Esztergomnak is köze van. Herczeg Ferenc könyve Bakócz Tamás esztergomi érsekről és címzetes konstantinápolyi pátriárkáról szól, akiről utca ugyan - sajnálatos módon - nincsen elnevezve régi városomban, de szerencsésen megmaradt csodálatos kápolnája, amely a XVI. század eleji magyar reneszánsz legszebb és egyetlen épségben megmaradt építészeti alkotása, megőrizve így a nevét számunkra. Amely kápolna már csupán a meglétével jelentős idegenforgalmi bevételhez és ismertséghez juttatta eddig is a várost. Tehát illene végre egy szép utcát (például a nem túl fantáziadús nevű Sugár utat) elnevezni az érsek úrról. Ahol még az utat szegélyező parkokban szobrot is kaphatna, hozzá illően fehér márványból, és azért, hogy a nemesfémgyűjtők ingyenélő tolvaj bandája, a megbízást adó orgazdáikkal együtt ne vessenek rá szemet!

A Bakócz Tamáshoz köthető idegenforgalmi, művelődéstörténeti nevezetességek sorát gyarapítja még az ún. Bakócz-Graduale, és a szintén a hatalmas és gazdag Bakócz hagyatékból, más értékes tárgyakkal együtt a Főszékesegyház kincstárába került „Mátyás-kálvária”. Amelyért „cserébe”, a városban keringő korabéli pletyka szerint, az USA, állítólag, elengedte volna a Magyarországtól nekik járó II. világháborús hadisarcot. Herczeg Ferenc könyve sajnos, nem szerepel a sikerlistákon, pedig megérdemelné, mert „nemesen koncentrált történelmi miniatűr, az Élet kapuja.” Írta róla Szerb Antal. De az előítéleteket - úgy látszik - nehezebb gyógyítani, mint a rákot.
A német anyanyelvűnek született Herczeg (Herczog) Ferenc (1863-1954), úgy vált a magyar irodalomban korának meghatározó egyéniségévé, hogy szívével magyarként, eszével németként gondolkozva más szemszögből látott minket, mint a többi magyarul író kortársa. És soha nem dobálta sárral az őt befogadó magyar nemzetet. Sőt! Ebben a több fajtából összegyúrt népességre, amely Magyarországot alkotta, alkotja tudott – sok szeretettel - felülről is nézni. Az élet kapuja című írását 1919-ben írta. A dicsőséges és szemkápráztató római bevonulás nem csupán Bakócz egyéni vágya volt a pápai tiara után, de a legtöbb magyarországi főúrnál messzebb látó Mátyás király egykori személyi titkáraként az uralkodó régi szándékát is meg akarta valósítani. Megmenteni Magyarországot a keresztény világ összefogásával, és megvédeni hazánkat az egyre fenyegetőbb török terjeszkedéstől. A társadalmilag mélyről jött Bakócz Tamás pontosan tudta, terveit csak rengeteg pénzzel, politikai hatalommal és vasakarattal hajthatja végre.
„A pátriárka éles szemű úr, és világosan látja, hogy a magyarság előbb-utóbb, talán már egy-két évtizeden belül élethalálharcát fogja megvívni a törökkel. Kétségtelen, hogy a harc, az ország mostani züllött állapota mellett, a magyar birodalom megsemmisülésével fog végződni. Ettől a sorstól csakis az összes keresztény fejedelmek ligája menthetné meg. A ligát pedig csak egy uralkodó tudná összehozni: a szentatya. A Vatikánban sok szó esett már erről, mindenki vallja, hogy a nagy ligát meg kell csinálni, de eddig még egyik pápa sem csinálta meg, mindegyik a maga itáliai bajaival volt elfoglalva. A nagy Julius urat is egy-egy romagnai város sorsa jobban aggasztja, mint egész Magyarországé, és ezt nem is lehet rossz néven venni, hiszen olasz ember. Ha azonban magyar főpap ül Szent Péter székébe, akkor a török kérdés lesz a vatikáni politika tengelye, és a liga máról holnapra meg is lesz, Magyarország pedig megmenekül. Azt lehetne mondani: a magyarok ma az Élet Kapujában ülnek. A kapun túl van az ő nemzeti jövendőjük, a kapun innen a pogány rabság, a nyomorúság, a pusztulás. Ezt a kaput csak Szent Péter kulcsaival lehet megnyitni. Ezért fog Bakócz Tamás mindent elkövetni, hogy kezébe kapja a szent kulcsokat.” (14. o.)
Európának azonban már abban az időben is más gondja volt, mint Magyarország jövője. Akkor még nem a gazdaságilag túlgerjesztett globalista elképzelések pénzügyi hatásainak orvoslása volt fő gondja, hanem az újonnan felfedezett földrészek elfoglalása, kihasználása, amit lassítottak a kialakulóban lévő vallási ellentétek – reformáció - a kereszténységen belül. Történetünk idején még él – nagy betegen - a harckedvelő II. Gyula pápa, aki barátja volt a művészeteknek, tudományoknak, aktívan politizált, és háborúkat viselt Isten nevében a pápaság világi hatalmának kiterjesztéséhez. A római egyház történetét olvasva mindig meglep milyen „sajátosan egyénien értelmezték” az ebben az időben egymást követő pápák Jézus szavait, példamutatását az egyszerűségről, szegénységről és szerénységről, de ez már Luther Mártonnak és más akkori gondolkodóknak is feltűnt. II. Gyula pápa nagyratörő terveihez felhasználta és támogatta korának csodálatos, máig ható műveket alkotó itáliai zseniket: Botticellit, Leonardót, Michelangelót, és Raffaellót. „Midőn Medici Giovanni fölvette a X. Leó nevet, azt mondta: „Élvezzük a pápaságot, mivel nekünk adta Isten!” (96. o.) írja Herczeg, és Lorenzo il Magnifico fia tudta élvezni az életet. Elődje munkáját folytatta a művészet pártolásában, és ebből még az újvilág felfedezése, vagy a reformáció egységbontó veszedelme sem tudta kizökkenteni. A kapott látvány pedig elnémította a kétkedőket. De ettől még az egykoron dicsőséges Magyar Királyság a német és a török veszedelem harapófogójában fogyott, sorvadt napról napra, így előkészítve a helyet a majdani betelepítetteknek! És nekünk a régi fényből maradt pár szobor és épület töredék, az esztergomi vár Botticellinek tulajdonított freskói, MS mester munkássága, végül Bakócz Tamásnak a „Szatmár megyei kerékgyártó fiának” kápolnája és maradék kincsei. És nem utolsónak, itt van nekünk a sokáig méltánytalanul hallgatásra ítélt Herczeg Ferenc remek kis könyve emlékeztetőül egy olyan korról, amikor még meghatározó tényező voltunk Európában.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor