Búcsú Nagyfalusi Tibortól

Írta: Filemon Béla 2014. szeptember 06. szombat, 13:49
Rate this item
(0 szavazat)

hgc.jpg - 221.80 KbRendkívül szomorú esemény adott alkalmat a nyári szünet utáni első könyvtári rendezvénynek szeptember elsején. Nagyfalusi Tibor halála. Nagyon sokan vettek tőle búcsút ezúton, hiszen jól ismert és szeretett polgárát veszítette el Esztergom. Tibor a közélet, de főképpen a kulturális élet szervezésében, a kulturális értékek megőrzésében, megismertetésében látta hivatását, és ennek érdekében hatalmas munkát végzett mint tanár, népművelő, színpadszervező, könyvtárigazgató, lapszerkesztő, városi képviselő és helytörténet-kutató (talán még így is kimaradt valami a felsorolásból). Természetesen Várady Eszter, a könyvtár jelenlegi vezetője szervezte meg az estét annak érdekében, hogy méltóképpen emlékezzünk, és tartsuk emlékezetben alakját és munkásságát.

Az igazgatónő arcán még mindig látható volt a megrendültség, amikor a vendégeket köszöntötte. Az est elején rövid részletet játszottak be abból a több tízórát kitevő életútinterjúból, amelyet néhány évvel ezelőtt Steinwender József készített Nagyfalusi Tiborral. A városvezetést Tétényi Éva polgármester asszony képviselte, aki felidézte Tibor életének főbb állomásait. Prokopp Mária valamilyen oknál fogva nem tudott eljönni, levelét Csombor Erzsébet levéltár-igazgató olvasta fel, aki megemlítette többek között azt is, hogy az utóbbi időben Tibor gyakran fordult meg náluk a levéltár anyagát kutatva. Ezt követően Kosztolányi Dezső nagyszerű verse, a Hajnali részegség hangzott el Horányi László remek előadásában. Koditek Pál főképp a képviselői tevékenységre fókuszált, amelyet Tibor 1990 és 1994 között végzett, majd Sebő József idézte fel emlékeit, akinek az Esztergom és Vidéke 1986-os újraindítása köszönhető. Szilágyi Ferenc a Szép Kapu Irodalmi Színpad nevében szólt a megjelentekhez, aki emlékeztetett arra, hogy „Nagyfal” álmodta meg, és hozta létre az Esztergomi Klubszínpadot. Ezt követően Nagy Tímea olvasott fel egy részletet Szilágyi Ferenc Csontváry-darabjából, majd Tóth Franciska idézte fel emlékeit Tiborról annak kapcsán, hogy 2008-ban mindketten részt vettek a Babits-emlékév megszervezésében. Wernke Bernát gyászának egy versben adott hangot, melyet maga a költő olvasott fel. (A költemény az írás végén olvasható.) E sorok szerzője rövid hozzászólásában arra hívta fel a figyelmet, hogy Nagyfalusi Tibor távozásával olyan hiány keletkezik a város kulturális és szellemi életében, amit igen nehéz lesz pótolni. Végül Szerémy György, a „nagy barát” (saját megfogalmazás, ismerve kettejük közeli szellemi kapcsolatát) a maga filozofikus-misztikus attitűdjéből fakadó szavakkal és zenével vett méltó búcsút tőle. Szép keretet adott az estének Szegő Csaba zenei játéka.

 


Wernke Bernát

Nagyfalusi Tibor emlékének

talán, majd valamikor az évad
novemberének vége felé, mikor
már alkonyba remegtette sovány
sugaras lejtését az ősz,
páraittasuló
                      leplén… és
nem legeltetik már arcokra a
sövények, lobogtatva langyaikat
lehelő szellőiket,
                            naplementére,
lelkekbe mélyülő
                           rezzenetükben… hanem

dermetegbe őrjöngenek
ki belőlük görnyetegbe olvadt
leveleik, mik még markolják
őket tartó
               gallyaikat, hol
köd terhelte tetők
házai követik, érik utol az
arra kerülők összeszorított
arclebenyeit… és az
ott várakozók, szállingózón
neszelő homlokán, pillák
harangozóba hasadnak, ömlőbe
forduló suttogásokkal,
odalapultán, kinyílások
apadhatatlan kapuja
                 ormán…

szürkületre…
cserjésekből kihalványulva –
madárfészkek kihűlő
árván, alakjukat vesztetten,
sötétbe
olvadva, szomorúan
várják, sodródó
átkeléssel, a feszesedő
hűvösből való, a majd
szélesdő tavasz,
rájuk
        tárulkozását

mikor alábbhagyottan, de azért
utolsót ölel a szél –
    délnyugati szegélyén… és
sodorja még elfogyó
szálait az estnek, hol
szomjúzó ütemek
terülnek… csúcsosodó
kibontakozás ez, hívogatón
látjuk újra… felejthetetlen –
könyvtárba ki-be járva…
ahogy örökre visszahull
ránk, délceg tartása, őszes
haja kísérte
        ringatásban

Filemon Béla

Filemon Béla

Filemon Béla az esztergomi Tanítóképző Főiskolán végzett kommunikáció-művelődésszervező szakon. Bár egy ideig az Esztergomi Városi Televízió szerkesztője volt, figyelme főleg a nyomtatott sajtóra irányult, írásait az Esztergom és Vidéke című lapban rendszeresen lehetett olvasni. Hosszú évek óta tevékeny tagja és szervezője az Esztergomi Klubszínpadnak, előadásaikat a környék számos településén láthatták.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor