Jegyzet

A gyógyszertártól a patikáig

Írta: Rajner Péter 2015. június 13. szombat, 15:37

guz.jpg - 9.66 KbÉrdemes nyitott szemmel jönni-menni Szent István városában, főként akkor, ha eme nyitott tekintetek nem csak a hibákat, a negatívumokat, a meg nem történeteket veszik észre és raktározzák el, hanem azokat is, amelyek megtörténtek, történnek és pozitívnak, értékelhetőnek, mi több értékelendőnek mondhatók.

A pünkösdi csoda

Írta: Kardos Tamás 2015. május 23. szombat, 21:59

gvs.jpg - 14.12 KbJézus Krisztus húsvéti föltámadását az őrzésre kirendelt katonák rémülten jelentették a zsidó főpapoknak! Azok arra a hazugságra vették rá a katonákat, hogy mondjátok: amíg mi aludtunk, a tanítványok ellopták Krisztus testét. És jól megfizették őket. Persze a hazug ember meg a sánta kutya esete megint beigazolódott, mert ha aludtak, nem tudhatják, mi történt! De hogy biztosra menjenek, - Péter apostol Evangéliuma szerint – a zsidó főpapok elhíresztelték, hogy a tanítványok Mesterük meggyilkolása miatt bosszúból fel akarták gyújtani a templomot. Ez az ókori, „terrorista” vád bárkit följogosított, hogy büntetés nélkül agyonverhesse a tanítványokat, ott ahol éri. Ettől való, jogos félelmükben húzódtak zárt ajtók mögé, és a feltámadt Krisztus közibük toppanása is kezdetben inkább rémületet keltett bennük.

Példaképünk Krisztus

Írta: Kardos Tamás 2015. április 16. csütörtök, 10:22

had.jpg - 49.27 KbAz Evangéliumok egyik üzenete, hogy Krisztus követésére bátorít minket. De Jézust, mint példaképet meg kell tanulni követni! Ez a követés nem szolgai másolás, hanem a saját életutunkon, az értelemszerű megvalósítás. Ha csak azt nézzük, mit tesz, az ellentmondásos is lehet. Volt pl. szelíd, majd haragos, volt óvatos, volt keményen kiálló. Egyszer várta lefogatását, többször kisiklott a rátámadók kezei közül. Kiragadott példákkal a Bibliából sok mindent, és az ellenkezőjét is alá lehet támasztani. Ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, másokkal viszont jól össze lehet veszni ilyeneken. Azt kell nézni, mikor mit tett! Így rájövünk a fenti ellentmondások nyitjára. Nem az a lényeg, hogy valaki szelíd, vagy haragos, hanem hogy mikor kell szelídnek lenni, és mikor haragosnak! És így a többi ellentétpárra is.

Áldott Húsvéti Ünnepeket adjon az Isten!

Írta: Kardos Tamás 2015. április 05. vasárnap, 11:31

has.jpg - 4.78 KbNe hagyjuk, hogy ellopják ünnepeinket, örömünket! Egész normális emberektől is mindenféle állatos, nyulas, kutyás, barkás giccseket kapok, „kellemes” kívánságokkal. Először is „kellemes” a lábvíz, (mondta egy ferences pap, és igaza van), nem pedig Jézus Krisztus kereszthalálának és föltámadásának ünnepe! Közel kétezer millió keresztény ünnepe! Az Ő kereszthalála vér-tanúságtétel, küldetése, tanítása, ígéretei mellett, melyek mellett kitartott mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ez rajtuk a hitelesítő pecsét, vérrel pecsételve! Kitartott a zsidó papok, a negyedes fejedelem, Heródes, a római helytartó, Pilátus, a lincsrehangolt buta tömeg, de tanítványai értetlenkedései ellenére is. A létfenntartás természetes, emberi ösztöne véres verítékkel verte ki tiltakozásként a kínos halál gondolatától! „De hisz épp ezért jöttem!”- keményítette meg magát: hogy higgyünk Benne és örök Életünk legyen!

A szenvedés titka

Írta: Kardos Tamás 2015. április 03. péntek, 11:25

hav.jpg - 105.28 KbA szenvedések sokfélék és változatosak. Az élet során elkísérnek minket. Életünk velejárója, az ősbűn, az Istenbe vetett feltétlen és teljes mértékben jogos bizalom megrendülése miatt. Alapvetően testi és lelki, sőt szellemi is lehet teljes átmenetekkel és összegződésekkel. A szenvedéseket, fájdalmakat általában nem mi keressük. Minél váratlanabb és újszerűbb, annál nehezebb elviselni. Kétségtelenül van azonban egyfajta edzettség, ami a fölkészülés –fölkészítés, valamint ismétlődés esetén bizonyítható. A mindent előre látó, de szabad akaratunknak teret engedő Gondviselés nem akarja, hogy szenvedjünk. Sőt, Isten együtt szenved velünk! Ez itt az első, nagy, a végtelen szeretetből fakadó misztérium és csoda. Az élet sikeres megoldására, azaz az Istenben való megnyugvásra, és a Hozzá való meg- és visszatérésre mindenben megkapjuk a segítséget. Ez határozott támogatásban, és fölkészítésben nyilvánul meg.

"Talpra magyar"

Írta: Kardos Tamás 2015. március 14. szombat, 14:35

hbo.jpg - 6.08 KbSzent Pio, olasz kapucinus szerzetes, pap jóslata a magyarokról:

 

”Magyarország egy olyan kalicka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniök hathatós oltalmát országukra!”
/A jóslat1968 előttről való/

Gondolatok évfordulók évadján

Írta: Horváth Gáborné 2015. február 01. vasárnap, 22:28

hco.jpg - 141.31 KbAz Újév beköszöntével rendszerint számot vetünk önmagunkkal és megtett cselekedeteinkkel. Van, aki fogadkozik. Ám van, aki csupán csak folytatja a Szilveszter estig tartó, mindaddig megszokott életét. A 2015-ös esztendő a maga kerekségével – személyesen e sorok írójának – háromszoros örömet és évfordulót ígért. Friss, januári ajándékul megszületett második szellemi gyermekem, az Átívelő hidak című könyvem. Jó az, ha valamilyen gyerek születik a háznál, így vélte ezt édesapám és édesanyám is jó nyolcvan évvel ezelőtt. Hideg telek jártak akkoriban. Keresztelőmből hazatérve mindenki igen-igen vacogott. Keresztanyám feldobott a nagydunnákkal megrakott dupla ágyra, ahol azonnal és kétségbe esve tiltakoztam – fejjel lefelé. Hát – így kezdődött! Temető mellett születtem. „Majd én” akarattal, konok kun származékként nőttem-nődögéltem Bak csillagképem szerint. Szülőházam ma is ép, szép, kétszintes, gondozott és lakott épület. Hajlott koromban szüleim sírjához és a rokonsághoz utazván évente lestem-néztem a gyorsvonatból, amíg az meg nem szűnt. (Mármint a gyorsvonat!)

Emlékmű Attilának

Írta: Tátyi Tibor 2014. október 23. csütörtök, 08:41

hfe.jpg - 294.19 KbKedves levelet – „természetesen” elektronikusat, mert manapság jobbára már csak ilyen jön szóba – kaptam a minap. A brünni egyetem egyik oktatója, aki az ókor történelmét adja elő, és akivel még jó múltkor váltottunk levelet Attiláról szóló könyve kapcsán, azt kérdezte tőlem, hogy Budapesten vajon hol található a hun király tiszteletére emelt szobor. A Hősök terén valószínűleg nem, írta, mert ott nemrégiben járt, és ilyen szobrot nem látott. Vajon akkor hol? – tette föl a kérdést azzal a hangsúllyal, hogy a magyar főváros valamelyik pontján egészen biztosan elhelyezésre került egy ilyen műalkotás. Már csak azért is, mert a magyarok és a hunok közti rokoni kapcsolatot ő sem tartja kizártnak, sőt nagyon is elképzelhetőnek vallja, ami könyvéből (Jarmila Bednaříková: Hunové, Řím a Evropa, Vyšehrad kiadó, 2012) ki is derül.

hgi.jpg - 8.18 KbImpresszió és nyílt levél A. Bak Péter kritikus gondolataira

 

Kedves Péter!

Nagy élvezettel olvastam az Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális Folyóirat internetes változatában augusztus 8-án az eseményünkről publikált kritikus írásod „Konferencia Kernstok nyara címmel”. Nagyító alá helyeztem a konferencia szervezői oldaláról, a galériát működtető művelődési ház részéről írásod megállapításait, egynémely – általam inkább lesújtónak érzett – értékítéletét. Vagy nem is a nagyító alá helyeztem, csupán a homályos képzeletbeli gondolat-gyűjtőlencsét töröltem meg.

Irodalom, könyvek és ágyas pálinka

Írta: Czirok Ferenc 2014. július 18. péntek, 21:53

hhe.jpg - 5.25 KbNagyfalusi Tiborra emlékezem

 


Ismét elment közülünk egy segítőkész barát, a tudásáért, megértéséért tisztelt tanár, majd könyvtárigazgató, akit szerettek a beosztottjai. Végleg eltávozott egy nagyrabecsült esztergomi polgár, akinél többet az utóbbi harminc évben szeretett városának kultúrájáért csak nagyon kevesen tettek. Pedig élete, ez a csaknem hetvenhét év olyan történelmi időszakra esett, amikor nem volt könnyű senki számára sem az emberi helytállás. Mert volt egy nemzedék, amelyik együtt ébredt öntudatra a második világháború után a világot megváltani akaró eszmékkel, amit a szovjet hadsereg, hathatós nyugati támogatás mellett, hozott el magyar földre. Az addigi rendszer egyik napról a másikra megváltozott. A hatalom erőszakos, ellenfelet elűző, pusztító, lehetetlenné tevő uralkodása fölemésztett minden béketűrést. Az új nevű élcsapat rohamosan gyarapodott a levert forradalom után. Természetesen voltak szerencselovagok, akik az új-régi pártot arra használták, hogy sikeres szakmai és anyagi előremenetelt mondhassanak magukénak. Azután volt a tömeg, akik akartak tartozni valahová, mert csak együtt érezték magukat erősnek. Végül voltak egy páran, akiknek az volt az álmuk, hogy az általuk megszerzett műveltséget, világlátást és leginkább az emberséget tovább adják annak a közösségnek, ahová a sors vezette őket.

Hutai passió

Írta: Dezső László 2014. július 14. hétfő, 22:20

hhi.jpg - 11.48 KbHuta. Hivatalosan, magyar nevén Pilisszentlélek. Annak idején alig 300 lelket számláló, eredetileg szlovák lakosságú kisközség a Pilisben. A fenyvesek illata az erdő borította hegyek ölében jól érződik, annak ellenére, hogy egyre több autó tűnik fel a falu utcáin. Az egykoron Európa-hírű pálos kolostor romjairól belátni a lankás, hegyes, romantikus vidék valamennyi zegét-zugát. Huta színtiszta szlovák falu volt egészen a hatvanas-hetvenes évekig. Csodálatos népviselete ma már csak a falu kiváló ízléssel berendezett, nemrégiben felújított tájházában tekinthető meg. Ahogyan az archaikus szlovák népdalokat is már csak a helyi hagyományőrző kör előadásában hallgathatjuk meg. Pedig a hatvanas években még állítólag Kodály is járt itt – inkognitóban – gyűjteni.

Mi újság Párkányban?

Írta: Dezső László 2014. június 10. kedd, 11:13

hid.jpg - 10.68 KbAz Esztergom és Vidéke legutóbbi folyóirat-bemutatóján találkoztam Lábik János festőművésszel, aki ott, a Helischer József Városi Könyvtárban meghívott magához egy baráti beszélgetésre. Kapva az alkalmon, az egyik szép június eleji napon átsétáltam a Mária Valéria hídon a Duna bal partjára. Mielőtt végigmentem a sétálóutcán, betértem a Barta Gyuláról elnevezett galériába (egyik létrehozója volt Lábik János), ahol a helyi Művészeti Alapiskola tanulóinak volt látható a kiállítása. A portrék mellett tájképek is felkerültek a falakra, amelyeken gyakran tetten érhető a Lábik-hatás. Az alkotások kedvesek, mégsem gyermetegek, mentesek a modernkori izmusoktól, így angyali tisztaságról árulkodnak. Gratulálok, lesz utánpótlás.

hit.jpg - 7.88 KbAz a kevés idealista álmom is elszállt tegnap este, ami még megmaradt hat évtized után, amikor kiderült, hogy az osztrák Conchita Wurst nyerte Európa kiemelten támogatott dalversenyét. Hová tartunk? A nőnek öltözött férfit a mellüket mutogató lányokkal igyekszünk ellensúlyozni, mint azt a dalukat kihívóan előadó lengyel lányok tették? Vagy mit is akarunk? Kérdések fogalmazódnak meg bennem és szeretnék választ találni. A nem is olyan régen még nagy látogatottságú, de kisebb hírverést kapott botránybárok, diszkók színvonalát tesszük a világ elé követendő példaként?

Üres a tanár úr padja

Írta: Dezső László 2014. március 31. hétfő, 17:19

hjo.jpg - 14.23 KbA Kis-Duna part árnyas platánjai

alatt üresen áll a lerobbant, kopott pad,
Szilveszter tanár úr törzshelye.
Minden délután ott pihent,
olvasott, minden járókelőt megszólított,
köszöntötte a gyermekeiket sétáltató anyákat,
megsimogatta a kisdedek fejét,
sok-sok gyermekre van szükség,
hogy ne haljon ki a nemzet,

Csernus Ferenc emlékezetére

Írta: Dezső László 2014. március 20. csütörtök, 20:58

hjz.jpg - 5.95 KbA napokban elhunyt Csernus Ferenc nyugalmazott művelődési igazgató közel tizenöt esztendőn át látta el a vezetői teendőket, méghozzá kiválóan, néha fizikai erejét meghaladóan. Még a Petőfi Sándor Művelődési Házban kezdte meg a népművelői tevékenységet, majd az átköltözést követően ő lett a Szabadidőközpont igazgatója. Egy teljesen új gazdasági és politikai környezetben, közvetlen a rendszerváltás után, egy vadonatúj épületben, ami sok szempontból alkalmatlan volt a feladatok ellátására (hiszen pártháznak épült). Ő azonban nem tett le arról, hogy életet leheljen a házba. Helyet teremtett a kluboknak, szakköröknek, civil szervezeteknek és politikai rendezvényeknek, méghozzá végig nehéz anyagi körülmények között. Ebben segítették munkatársai: Tóth Tamás, Kollár Hilda, Parais Erika és a technikai személyzet.

Egy másik Amerika

Írta: Dezső László 2014. március 01. szombat, 11:49

hks.jpg - 22.50 KbHosszú évtizedek óta még mindig az amerikai akció-, western- és bűnügyi filmek uralják a magyar tévécsatornákat. Ezekből egy rendkívül brutális, embertelen és erkölcstelen Amerika tárul elénk. A magyar nézők egy részének éppen ez az, ami tetszik, ezért istenítik az USA-t. De valóban ilyen ez az ország? Érdemes itt felidézni egy néhány évvel ezelőtti interjút, amelyet Don Rice prédikátorral készítettem. Ő akkoriban az esztergomi baptista missziós csoport amerikai származású vezetője volt, és már akkor elég jól tudott magyarul.

Nem szűnik az "Adáshiba"

Írta: Dezső László 2014. január 26. vasárnap, 16:11

hlt.jpg - 7.81 KbA minap kezembe került Szakonyi Károly Adáshiba című színműve, amelyet még 1970-ben írt. Az olvasás közben döbbentem rá, mennyire aktuális még mindig a darab. Sőt, most van igazán mondandója. Akkoriban hatalmas sikert aratott, mintegy száz alkalommal játszották különböző színházakban (az ősbemutató 1970-ben volt a Pesti Színházban Várkonyi Zoltán rendezésével). Európa számos országában bemutatták, így eljutott Finnországba, sőt, Törökországba is.

Napjaim emlékei II.

Írta: Gózner Zoltán 2014. január 25. szombat, 16:46

hlu.jpg - 9.69 KbElviselhetetlen volt ez a júniusi nap. A hőség oly erőszakosan nehezedett az emberek lelkére, hogy az már látható jelekben mutatkozott meg az arcokon. Ballagtam a csendes, mondhatni sivár kisvárosi korzón, s a szomjúság valósággal pikkelyessé szárította torkomat. Bevillant, hogy kedvenc cukrászdám pár száz méternyire van csak sétám helyétől. Befordultam jobbra egy kis utcába, ahol a magas épületek s a zöld környezet puszta látványától is hűvösebbnek éreztem a déli levegőt…

In memoriam S. Gy.

Írta: Balla András 2014. január 13. hétfő, 16:30

hme.jpg - 92.28 KbOBJEKTÍV…

 

Kedves Barátunk!

Szomorú szívvel értesítünk, hogy kedves jó barátunk, Sipeki Gyula fotóművész 2013. december 15-én, életének 69. esztendejében váratlanul elhunyt. Sipeki Gyula fotográfus alapító tagja volt az Esztergomi Fotóklubnak, az STB-csoportnak, a Fiatal Művészek Klubja (-FMK)- Fotószekciójának s a Labor MIM Alkotócsoportjának. Tagja volt továbbá a Magyar Fotóművészek Szövetségének, az Esztergomi Művészek Céhének, az Esztergomi Art Fotográfiai Stúdiónak s számos más képzőművészeti alkalmi csoportnak.

Egy vasútfelújítás zökkenői

Írta: Dezső László 2014. január 09. csütörtök, 14:11

hmf.jpg - 9.23 KbVégre átadták a vasútvonalat. Igaz, hogy egyelőre csak Pilisvörösvárig, de átadták. Ez óriási öröm, már legalább ötven éve várunk a felújításra. Ám problémák is felmerültek, többek között, hogy az átadóünnepséget Dorogon tartották, mert az esztergomi állomás még nincs szalonképes állapotban. Pedig illő lett volna renoválni.

"Megettem az Odüsszeiát"

Írta: Rajner Péter 2013. november 20. szerda, 16:17

hnp.jpg - 8.25 KbAzt szokták mondani, hogy a „szegénység nem bűn, csak kissé kellemetlen”. A megfogalmazás igen humánus, hiszen korántsem „kissé”, amennyiben télen fűtés és meleg víz nélküli állapotokkal, kifizethetetlen számlákkal, befizetetlen adókkal és banki fenyegetésekkel, végrehajtással, horribile dictu éhezéssel jár együtt. (Tudjuk, hogy ma Magyarországon több száz gyerek naponta koplal, mert sem otthon, sem az iskolában nem kap elegendő élelmet.

Egy diplomás hajléktalan

Írta: Dezső László 2013. november 20. szerda, 14:25

hnr.jpg - 6.42 KbValamelyik éjszaka az egyik aluljáróban csöveztem. A rendőrök igazoltattak, és beszállítottak a fogdába. Ott jó meleg volt, még valami löttyöt is beadtak csajkában. Fogdatársam diplomás csöves volt, amint magam is. El kellett gondolkodnom, mit is ér ma egy felsőfokú végzettség. Az egyetemek és főiskolák ontják a végzősöket. Sokan mindjárt munkanélküliként kezdik „pályájukat”.

1956 az életünkben

Írta: Dr. Dombai Mária 2013. október 25. péntek, 21:34

hol.jpg - 8.65 KbEmlékeznem kell 1956-ra, hiszen a családunkból már csak én tehetem meg. A Mária u 7. sz. alatti – korábban szerzetesnővérek iskolája volt – diákszállóban laktam, másodéves voltam. Hiába múlt el azóta több mint 50 év, élénken emlékszem a történtekre.Október 23-án délután az Egyetemről vonultunk tömött sorokban a Parlament elé. Egyre többen voltunk, a Margit-hídon már alig fértünk el.

3. oldal / 5

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor