Jegyzet

Az ajándék

Írta: Czirok Ferenc 2015. december 23. szerda, 22:28

gnc.jpg - 347.96 KbEloiz és Amália, a két angyal, vidáman kucorogtak egy havas platán vaskos alsó ágán. A mindig nevetős arcú, fekete hajú Amália a komoly, szőke Eloiz felé fordult: „- Minden csupa fehér, olyan mintha felhőn ülnénk.” szólt nevetve. De Eloiz határozottan előrebiccentett a fejével:
- Most, figyelj! Kezdődik a munkánk. Ott jön a gyermek és az apja.
A havas járdán ott lépdelt magabiztos járással az apa, mellette kisfia, aki ugyan az apja kezét fogta, de bizonytalan léptekkel haladt a csúszós köveken. Egy évvel a megtaposott, forradalmi remények után fakó, fénytelen karácsony köszöntött az országra. Valóban csak Isten segíthetett rajtuk, mert az emberek a maguk erejéből csak keseregtek, féltek, bezárkóztak. Eloiz intett egyet a kezével, s meglátták az apa gondolatait. A férfi mosolyogva simogatta a fiatalasszony szélesen domborodó hasát, egy erős kislány fejlődött a pocakban napról napra csendesen. Jövőt láttak, közös jövőt együtt, fáradtságos örömben. De a jövőkép mögött fénytelen volt a háttér.

Sursum Corda

Írta: Schlett István 2015. december 11. péntek, 20:18

gnr.jpg - 18.18 Kb „ember vagyok, tehát imádkozom..”  (Sík Sándor)

 

Immáron 25 évgyűrűt vetett az idő fája azóta, hogy megszületett Esztergomban, a Szent Királyvárosban a helyi FIDI programja, a Sursum Corda /hozzáteszem nagy sikert aratva a rendszerváltás ifjonti lázától hevített országban/. Most, hogy a történelem viharai tépik vitorláinkat, mi a nemzeti – polgári és természetesen keresztény szellemiségű Magyar modell elkötelezettjei emeljük fel szívünket, a magyar realizmus eszmeiségével szemünk előtt indultunk útnak egy újabb ezredév felé.
„Ne azt kérdezd -„igen, mi is adni akarunk, hogy amit kapunk, azzal közösen gazdagodhassunk!

Liza, az unalomtündér

Írta: K. A. M. 2015. december 08. kedd, 22:04

gnz.jpg - 11.78 KbElőre bocsátom, hogy szeretem a magyar filmet. Szeretem, mert rólunk szól. A múltunkról, a jelenünkről, néha a jövőnkről és arról, abban a környezetben, ahol éltünk, élünk. Jó felismerni benne a bennünket körülvevő embereket, helyszíneket, helyzeteket. És talán ezekért a dolgokért is, de mi magyarok értjük igazán a hazai filmeket. Legyen az régi, új, a közelmúltból vagy a jelenből, vígjáték vagy művészfilm, átélhetőek, szerethetőek vagy éppen rendkívül szórakoztatóak tudnak lenni hazai filmgyártásunk e remekművei. Ebben az elkényeztetett helyzetben már alig vártam, hogy megnézhessem a legújabb, ütősnek beharangozott vígjátékot, a Liza, a rókatündért.

Emlékképek az ifjúságról

Írta: Czirok Ferenc 2015. szeptember 24. csütörtök, 19:05

gsa.jpg - 6.10 KbEGY BALLAGÁS 50. ÉVFORDULÓJÁRA

 

 

 


Idézet a tablónkról: „Bár zord a harc, megéri a világ.
       Ha az ember az marad, ami volt:
       Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
     (Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba)


Ostromlott Európánk várában ülök a néhai Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai „oldalán”, Salzburg tartományban, Pinzgau kerület (járás) székhelyén: Zell am See-ben. Régi emlékekről fogok írni, melyeknek – a természet törvényei szerint – lassan, de biztosan fogynak a tanúi. Ideje hát beszélni róla, amíg elevenek az emlékek. Az itteni tó gyönyörű és izgalmas, különösen télen, ha befagy, és sétálhatok a meg-megroppanó jégen a harminc-negyven méteres víztömeg fölött. De a Duna az örök szerelem! Számomra a folyamatosan változó világ példája marad mindig, ott nőttem fel a partján, ott lett ember belőlem.

Árpád koronája

Írta: Czirok Ferenc 2015. július 24. péntek, 14:33

ghh.jpg - 65.02 Kb907. július 4. Egy elhallgatott győzelem emlékére



Rendhagyó könyvismertetés Cey-Bert Róbert Gyula A pozsonyi csata című regényéről
„Nem az ember kedvéért – dicsőségedre cselekszed Te mindezt, hiszen igazat és gonoszt egyaránt te teremtettél…” /Holttengeri tekercsek. Magasztalások (részletek) VIII. 4. hasáb, 5-37. sor. Fordította: Csaba József és Komoróczy Géza/
„Vegye tudomásul, hogy egy magyar könyvkiadónak az a kötelessége, hogy olyan regényeket adjon ki, amelyekben nemzetének hőseit mutatják be. Mert minden nemzetnek szüksége van hősökre.” /Paul Coelho mondta Püski Istvánnak a 2005-ös Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitó fogadásán a Petőfi Irodalmi Múzeumban./
„Mert az ősi hagyaték ereklyéje ma fegyver is, amely jövendőt biztosít a nemzetnek, ha magára talál általa, és él a hatalmával. /Wass Albert/

A Csaba-legenda

Írta: Rajner Péter 2015. július 06. hétfő, 10:26

gtu.jpg - 72.63 KbA hun történet magyar szerzője valószínűleg téved, amikor Attilának Csaba nevű fiút tulajdonít. A Csaba név emlegetése viszont mégsem lehet légből kapott. Csaba nevével kapcsolatban ugyanis a krónikás ősi néphagyományra hivatkozik, amely egy, már a honfoglalás előtt itt élt nép, a székelyek körében maradt fenn. Gondoljunk csak a székely Himnusz soraira: „Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvényen!” E népi hagyomány valós magva annyi, hogy Csaba egy hun király legifjabb fia volt, aki Pannóniából bizánci területre távozott, s innét hiába várták vissza. Ezért olvashatjuk a XIV. századi krónikaszövegben, hogy a nép között még akkor is divatban volt a szólásmondás arról, akit nem akartak többet látni: „Akkor térj haza, amikor Csaba Görögországból!”

Az első népképviseleti országgyűlés

Írta: Rajner Péter 2015. július 03. péntek, 11:11

gtz.jpg - 12.91 Kb1848. március 15-vel bevégződött a reformkor, amely jelentős országgyűlések sorával igyekezett mind előbbre vinni az országot a polgári átalakulás irányába. Igaz, az I. Ferenc nevével fémjelzett reakció rendre gördítette az akadályokat a reformtörekvések elé, ám 1835-ben, V. Ferdinánd trónra léptével egyre erőteljesebben mutatkoztak a haladás híveinek sikerei. Kossuth már március 3-án felirati javaslatot terjesztett elő, alkotmányt követelve a Habsburg Birodalom örökös tartományainak, Ausztria népeinek, valamint közteherviselést, az úrbéri viszonyok felszámolását, évenkénti országgyűlést Pesten, nemzetőrség fölállítását, nemzeti bank létrehozását és egy felelős magyar minisztérium kinevezését.

Sarlós Boldogasszony

Írta: Rajner Péter 2015. július 03. péntek, 10:43

gub.jpg - 27.64 Kb„Azokban a napokban Mária útra kelt és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat és Erzsébetet eltöltötte a Szentlélek. Hangos szóval fölkiáltott: Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse…” –olvashatjuk Szent Lukács evangéliumában (1, 39-56). Mária találkozása rokonával, Erzsébettel (latinul: vizitatio) kezdetben a keleti egyház ünnepe volt.

Emlékeim Gerő Ervinről (1931–2013)

Írta: Horváth Gáborné 2015. július 01. szerda, 12:24

guc.jpg - 236.77 KbÉletünk a maga módján telik-múlik. Utunkon hol nyerünk valamit, hol elveszítünk valakit. Azt, aki valaha kedves, fontos és emlékezetes volt számunkra. Érdemes hát elővennünk azokat a tárgyi és képi emlékeket, amelyeket dossziénk (és nem az internet) tartalmaz. Teszem ezt most magán indíttatásból, közös barátaink és önmagam mint szerző becsületére és tiszteletére.

Péter, a kőszikla

Írta: Rajner Péter 2015. június 29. hétfő, 11:30

gue.jpg - 4.53 Kb„Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Azok így válaszoltak: Van, aki keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Jézus tovább kérdezte: Hát ti kinek tartotok engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Messiás, az élő Isten fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Mennyei Atyám. Mondom tehát neked: Te Péter vagy, azaz kőszikla. Erre a sziklára építem Egyházamat és a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott.” (Mt.16 13-19)

Ülő muskátlik

Írta: Rajner Péter 2015. június 16. kedd, 13:39

gus.jpg - 107.35 KbNincs minden városnak olyan főtere, mint Esztergomnak, a Szentháromság szoborral vaqy a Bottyán palotával és a régi, csodálatosan szép, jobbára barokk vagy szecessziós, bár némileg már lepusztult épületekkel. Mindazonáltal Pécsett járván, miközben fölüdített és jó hangulattá kovácsolt a főtér, némileg elszomorodtam. Szent István városában miért nem ilyen? Nálunk „strandkorlát-kék” színűre festett és bezárt boltok nyitásra váró ajtajai, élet, rendezvények, kiállítások …, no, ez hiányzik!

A gyógyszertártól a patikáig

Írta: Rajner Péter 2015. június 13. szombat, 15:37

guz.jpg - 9.66 KbÉrdemes nyitott szemmel jönni-menni Szent István városában, főként akkor, ha eme nyitott tekintetek nem csak a hibákat, a negatívumokat, a meg nem történeteket veszik észre és raktározzák el, hanem azokat is, amelyek megtörténtek, történnek és pozitívnak, értékelhetőnek, mi több értékelendőnek mondhatók.

A pünkösdi csoda

Írta: Kardos Tamás 2015. május 23. szombat, 21:59

gvs.jpg - 14.12 KbJézus Krisztus húsvéti föltámadását az őrzésre kirendelt katonák rémülten jelentették a zsidó főpapoknak! Azok arra a hazugságra vették rá a katonákat, hogy mondjátok: amíg mi aludtunk, a tanítványok ellopták Krisztus testét. És jól megfizették őket. Persze a hazug ember meg a sánta kutya esete megint beigazolódott, mert ha aludtak, nem tudhatják, mi történt! De hogy biztosra menjenek, - Péter apostol Evangéliuma szerint – a zsidó főpapok elhíresztelték, hogy a tanítványok Mesterük meggyilkolása miatt bosszúból fel akarták gyújtani a templomot. Ez az ókori, „terrorista” vád bárkit följogosított, hogy büntetés nélkül agyonverhesse a tanítványokat, ott ahol éri. Ettől való, jogos félelmükben húzódtak zárt ajtók mögé, és a feltámadt Krisztus közibük toppanása is kezdetben inkább rémületet keltett bennük.

Példaképünk Krisztus

Írta: Kardos Tamás 2015. április 16. csütörtök, 10:22

had.jpg - 49.27 KbAz Evangéliumok egyik üzenete, hogy Krisztus követésére bátorít minket. De Jézust, mint példaképet meg kell tanulni követni! Ez a követés nem szolgai másolás, hanem a saját életutunkon, az értelemszerű megvalósítás. Ha csak azt nézzük, mit tesz, az ellentmondásos is lehet. Volt pl. szelíd, majd haragos, volt óvatos, volt keményen kiálló. Egyszer várta lefogatását, többször kisiklott a rátámadók kezei közül. Kiragadott példákkal a Bibliából sok mindent, és az ellenkezőjét is alá lehet támasztani. Ezzel nem lettünk sokkal okosabbak, másokkal viszont jól össze lehet veszni ilyeneken. Azt kell nézni, mikor mit tett! Így rájövünk a fenti ellentmondások nyitjára. Nem az a lényeg, hogy valaki szelíd, vagy haragos, hanem hogy mikor kell szelídnek lenni, és mikor haragosnak! És így a többi ellentétpárra is.

Áldott Húsvéti Ünnepeket adjon az Isten!

Írta: Kardos Tamás 2015. április 05. vasárnap, 11:31

has.jpg - 4.78 KbNe hagyjuk, hogy ellopják ünnepeinket, örömünket! Egész normális emberektől is mindenféle állatos, nyulas, kutyás, barkás giccseket kapok, „kellemes” kívánságokkal. Először is „kellemes” a lábvíz, (mondta egy ferences pap, és igaza van), nem pedig Jézus Krisztus kereszthalálának és föltámadásának ünnepe! Közel kétezer millió keresztény ünnepe! Az Ő kereszthalála vér-tanúságtétel, küldetése, tanítása, ígéretei mellett, melyek mellett kitartott mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ez rajtuk a hitelesítő pecsét, vérrel pecsételve! Kitartott a zsidó papok, a negyedes fejedelem, Heródes, a római helytartó, Pilátus, a lincsrehangolt buta tömeg, de tanítványai értetlenkedései ellenére is. A létfenntartás természetes, emberi ösztöne véres verítékkel verte ki tiltakozásként a kínos halál gondolatától! „De hisz épp ezért jöttem!”- keményítette meg magát: hogy higgyünk Benne és örök Életünk legyen!

A szenvedés titka

Írta: Kardos Tamás 2015. április 03. péntek, 11:25

hav.jpg - 105.28 KbA szenvedések sokfélék és változatosak. Az élet során elkísérnek minket. Életünk velejárója, az ősbűn, az Istenbe vetett feltétlen és teljes mértékben jogos bizalom megrendülése miatt. Alapvetően testi és lelki, sőt szellemi is lehet teljes átmenetekkel és összegződésekkel. A szenvedéseket, fájdalmakat általában nem mi keressük. Minél váratlanabb és újszerűbb, annál nehezebb elviselni. Kétségtelenül van azonban egyfajta edzettség, ami a fölkészülés –fölkészítés, valamint ismétlődés esetén bizonyítható. A mindent előre látó, de szabad akaratunknak teret engedő Gondviselés nem akarja, hogy szenvedjünk. Sőt, Isten együtt szenved velünk! Ez itt az első, nagy, a végtelen szeretetből fakadó misztérium és csoda. Az élet sikeres megoldására, azaz az Istenben való megnyugvásra, és a Hozzá való meg- és visszatérésre mindenben megkapjuk a segítséget. Ez határozott támogatásban, és fölkészítésben nyilvánul meg.

"Talpra magyar"

Írta: Kardos Tamás 2015. március 14. szombat, 14:35

hbo.jpg - 6.08 KbSzent Pio, olasz kapucinus szerzetes, pap jóslata a magyarokról:

 

”Magyarország egy olyan kalicka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniök hathatós oltalmát országukra!”
/A jóslat1968 előttről való/

Gondolatok évfordulók évadján

Írta: Horváth Gáborné 2015. február 01. vasárnap, 22:28

hco.jpg - 141.31 KbAz Újév beköszöntével rendszerint számot vetünk önmagunkkal és megtett cselekedeteinkkel. Van, aki fogadkozik. Ám van, aki csupán csak folytatja a Szilveszter estig tartó, mindaddig megszokott életét. A 2015-ös esztendő a maga kerekségével – személyesen e sorok írójának – háromszoros örömet és évfordulót ígért. Friss, januári ajándékul megszületett második szellemi gyermekem, az Átívelő hidak című könyvem. Jó az, ha valamilyen gyerek születik a háznál, így vélte ezt édesapám és édesanyám is jó nyolcvan évvel ezelőtt. Hideg telek jártak akkoriban. Keresztelőmből hazatérve mindenki igen-igen vacogott. Keresztanyám feldobott a nagydunnákkal megrakott dupla ágyra, ahol azonnal és kétségbe esve tiltakoztam – fejjel lefelé. Hát – így kezdődött! Temető mellett születtem. „Majd én” akarattal, konok kun származékként nőttem-nődögéltem Bak csillagképem szerint. Szülőházam ma is ép, szép, kétszintes, gondozott és lakott épület. Hajlott koromban szüleim sírjához és a rokonsághoz utazván évente lestem-néztem a gyorsvonatból, amíg az meg nem szűnt. (Mármint a gyorsvonat!)

Emlékmű Attilának

Írta: Tátyi Tibor 2014. október 23. csütörtök, 08:41

hfe.jpg - 294.19 KbKedves levelet – „természetesen” elektronikusat, mert manapság jobbára már csak ilyen jön szóba – kaptam a minap. A brünni egyetem egyik oktatója, aki az ókor történelmét adja elő, és akivel még jó múltkor váltottunk levelet Attiláról szóló könyve kapcsán, azt kérdezte tőlem, hogy Budapesten vajon hol található a hun király tiszteletére emelt szobor. A Hősök terén valószínűleg nem, írta, mert ott nemrégiben járt, és ilyen szobrot nem látott. Vajon akkor hol? – tette föl a kérdést azzal a hangsúllyal, hogy a magyar főváros valamelyik pontján egészen biztosan elhelyezésre került egy ilyen műalkotás. Már csak azért is, mert a magyarok és a hunok közti rokoni kapcsolatot ő sem tartja kizártnak, sőt nagyon is elképzelhetőnek vallja, ami könyvéből (Jarmila Bednaříková: Hunové, Řím a Evropa, Vyšehrad kiadó, 2012) ki is derül.

hgi.jpg - 8.18 KbImpresszió és nyílt levél A. Bak Péter kritikus gondolataira

 

Kedves Péter!

Nagy élvezettel olvastam az Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális Folyóirat internetes változatában augusztus 8-án az eseményünkről publikált kritikus írásod „Konferencia Kernstok nyara címmel”. Nagyító alá helyeztem a konferencia szervezői oldaláról, a galériát működtető művelődési ház részéről írásod megállapításait, egynémely – általam inkább lesújtónak érzett – értékítéletét. Vagy nem is a nagyító alá helyeztem, csupán a homályos képzeletbeli gondolat-gyűjtőlencsét töröltem meg.

Irodalom, könyvek és ágyas pálinka

Írta: Czirok Ferenc 2014. július 18. péntek, 21:53

hhe.jpg - 5.25 KbNagyfalusi Tiborra emlékezem

 


Ismét elment közülünk egy segítőkész barát, a tudásáért, megértéséért tisztelt tanár, majd könyvtárigazgató, akit szerettek a beosztottjai. Végleg eltávozott egy nagyrabecsült esztergomi polgár, akinél többet az utóbbi harminc évben szeretett városának kultúrájáért csak nagyon kevesen tettek. Pedig élete, ez a csaknem hetvenhét év olyan történelmi időszakra esett, amikor nem volt könnyű senki számára sem az emberi helytállás. Mert volt egy nemzedék, amelyik együtt ébredt öntudatra a második világháború után a világot megváltani akaró eszmékkel, amit a szovjet hadsereg, hathatós nyugati támogatás mellett, hozott el magyar földre. Az addigi rendszer egyik napról a másikra megváltozott. A hatalom erőszakos, ellenfelet elűző, pusztító, lehetetlenné tevő uralkodása fölemésztett minden béketűrést. Az új nevű élcsapat rohamosan gyarapodott a levert forradalom után. Természetesen voltak szerencselovagok, akik az új-régi pártot arra használták, hogy sikeres szakmai és anyagi előremenetelt mondhassanak magukénak. Azután volt a tömeg, akik akartak tartozni valahová, mert csak együtt érezték magukat erősnek. Végül voltak egy páran, akiknek az volt az álmuk, hogy az általuk megszerzett műveltséget, világlátást és leginkább az emberséget tovább adják annak a közösségnek, ahová a sors vezette őket.

Hutai passió

Írta: Dezső László 2014. július 14. hétfő, 22:20

hhi.jpg - 11.48 KbHuta. Hivatalosan, magyar nevén Pilisszentlélek. Annak idején alig 300 lelket számláló, eredetileg szlovák lakosságú kisközség a Pilisben. A fenyvesek illata az erdő borította hegyek ölében jól érződik, annak ellenére, hogy egyre több autó tűnik fel a falu utcáin. Az egykoron Európa-hírű pálos kolostor romjairól belátni a lankás, hegyes, romantikus vidék valamennyi zegét-zugát. Huta színtiszta szlovák falu volt egészen a hatvanas-hetvenes évekig. Csodálatos népviselete ma már csak a falu kiváló ízléssel berendezett, nemrégiben felújított tájházában tekinthető meg. Ahogyan az archaikus szlovák népdalokat is már csak a helyi hagyományőrző kör előadásában hallgathatjuk meg. Pedig a hatvanas években még állítólag Kodály is járt itt – inkognitóban – gyűjteni.

Mi újság Párkányban?

Írta: Dezső László 2014. június 10. kedd, 11:13

hid.jpg - 10.68 KbAz Esztergom és Vidéke legutóbbi folyóirat-bemutatóján találkoztam Lábik János festőművésszel, aki ott, a Helischer József Városi Könyvtárban meghívott magához egy baráti beszélgetésre. Kapva az alkalmon, az egyik szép június eleji napon átsétáltam a Mária Valéria hídon a Duna bal partjára. Mielőtt végigmentem a sétálóutcán, betértem a Barta Gyuláról elnevezett galériába (egyik létrehozója volt Lábik János), ahol a helyi Művészeti Alapiskola tanulóinak volt látható a kiállítása. A portrék mellett tájképek is felkerültek a falakra, amelyeken gyakran tetten érhető a Lábik-hatás. Az alkotások kedvesek, mégsem gyermetegek, mentesek a modernkori izmusoktól, így angyali tisztaságról árulkodnak. Gratulálok, lesz utánpótlás.

3. oldal / 5

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor