Napjaim emlékei II.

Írta: Gózner Zoltán 2014. január 25. szombat, 16:46
Rate this item
(0 szavazat)

hlu.jpg - 9.69 KbElviselhetetlen volt ez a júniusi nap. A hőség oly erőszakosan nehezedett az emberek lelkére, hogy az már látható jelekben mutatkozott meg az arcokon. Ballagtam a csendes, mondhatni sivár kisvárosi korzón, s a szomjúság valósággal pikkelyessé szárította torkomat. Bevillant, hogy kedvenc cukrászdám pár száz méternyire van csak sétám helyétől. Befordultam jobbra egy kis utcába, ahol a magas épületek s a zöld környezet puszta látványától is hűvösebbnek éreztem a déli levegőt…

Ó, igen … A cégérről ismerősen mosolygott törzshelyem emblémája, s tudat alatt már éreztem a sütemények átható illatát. Ahogy benyitottam, megszólalt a kis harang az ajtó fölött, s ez némileg felkeltette a személyzet érdeklődő figyelmét is. Úgy gondoltam útközben, hogy csak egy üdítőre ugrom be, melynek kiválasztására ma nem fordítok túl nagy hangsúlyt, mivel a minőségi szempontokat – tekintve szomjúságom nagyságát- mennyiségi szempontokra szándékoztam cserélni.
Ám mikor megláttam a pulton édesen fehérlő, csokisan csábító, tejszínhab pompában virágzó süteményszobrokat, úgy döntöttem kielégítem nyelvem ízlelőbimbóinak nyálban úszó vágyát, és kényeztetem magam valamilyen édes meglepetéssel is. Pásztázva a kínálaton, nem tagadom, figyelmem az oroszkrém-tortára összpontosult. Ismervén a helyet, tudtam, hogy itt nagyon finoman készítik el a krémjét. Rögtön ki is kértem egy szeletet, némi rostos üdítővel, melyet asztalhoz ülésem pillanatában egy kortyra letoltam garatbalzsamként, majd kezembe vettem a kiskanalat, és nekiláttam a nagy pillanatnak…
Oly egyszerű e torta, hisz csak tortalap és krém. Még csak nem is feltűnő fehér színével. Csábereje ismertségében rejlik. Aki egyszer megízlelte titkát, az sóvárog, vágyakozik a következő falatra. Számba vettem az első krémdarabot, s becsukott szemmel élveztem, ahogy magával ragad egyszerűségének varázsa...
Lassan vettem magamhoz kincsem minden darabját, nem kapkodva, hogy minél tovább tartson e csoda. Azon gondolkodtam mennyire jobban esne e szelet, ha a személyzet még mosolygott is volna. Volt itt egy kedves lány, egy aranyos, ki miatt öröm volt ide bejárni. Amióta ez a kicsit életunt fruska áll a pult mögött, azóta tényleg csak a szigorú cukrászdahangulat miatt járok ide. Még emlékeimben benne van nagymamám páratlan tehetsége, ahogy a madárlátta pogácsát is úgy tudta elém rakni, mintha az a világ legpompásabb gyöngyszeme lenne… de azt hiszem, ez a szellem a nagymamákkal a süllyesztőbe veszett…
Végezve az evéssel, visszavittem a tányért a pulthoz, kértem még egy üdítőt a meleg végett, mit gyorsan megittam, s úgy fordultam ki a cukrászda ajtaján, hogy hátamban éreztem „savanyú” kisasszony egyhangú pillantását, melyben megfogalmazódott, mennyire nem érdekli őt az, hogy nekem igen is fontos az a mosoly a torta ízéhez… 

Related items (by tag)

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor