"Megettem az Odüsszeiát"

Írta: Rajner Péter 2013. november 20. szerda, 16:17
Rate this item
(0 szavazat)

hnp.jpg - 8.25 KbAzt szokták mondani, hogy a „szegénység nem bűn, csak kissé kellemetlen”. A megfogalmazás igen humánus, hiszen korántsem „kissé”, amennyiben télen fűtés és meleg víz nélküli állapotokkal, kifizethetetlen számlákkal, befizetetlen adókkal és banki fenyegetésekkel, végrehajtással, horribile dictu éhezéssel jár együtt. (Tudjuk, hogy ma Magyarországon több száz gyerek naponta koplal, mert sem otthon, sem az iskolában nem kap elegendő élelmet.

És ők „csak” a gyerekek. Nem ejtettünk még szót az önhibájukból, vagy egyéb okok miatt lakhatás nélkül maradt hajléktalanokról, a korábban bizonyos egzisztenciával rendelkező és biztos megélhetéshez, kiszámítható holnaphoz szokott kezdő és a hazájukat elhagyni kényszerülő rezidensekről, értelmiségiekről, szakmunkásokról. Itthon ők lennének előbb-utóbb a mára sárba tiport ás immár nem létező középosztály. Pedig mindez nem diploma, hanem bizonyos –és meglétében hiába keresendő-, szociáis érzékenység függvénye volna. Amikor a betegek nem tudják kiváltani a gyógyszertárakban a kötelezően előírt orvosságokat, amikor a pedagógus alkalmi munkát -takarítást vagy népszámlálást vállal-, vagy az egyedülálló, esetleg gyermekét önmaga nevelő középiskolai tanár, aki a szülei minimális nyugdíjából tengődik. (Utóbbiakat illetően világosan kiderült, hogy a nagy reményekkel beharangozott és bevezetésre került oktatási reform nem jött be, a pedagógusok jelentős része a béremeléssel néhány ezer forinttal kevesebbet keres, mint korábban, viszont az egész napot az iskolában kell töltenie, ha van dolga ott, ha nincs. A helyettesítést, túlórákat nem fizetik ki és így tovább.) Egyre többen tartanak –joggal- az újabb intézményi összevonásoktól, attól, hogy pedagógusok, egészségügyi dolgozók százával, ezrével kerülnek majd utcára. Példaképpen említem csupán, hogy az egykor a „nemzet napszámosának” tartott és nevezett tanítók, tanárok a legrosszabbul fizetett értelmiségnek számítottak. Ennek ellenére pedagógus dédszüleim egy tisztes lakást tartottak fenn Budapesten a Nagyvárad téren, nagyanyámat Salzburgban taníttatták, és 1932-ben autóval jártak ki Esztergomba, a családi nyaralóba. Ők, akik kiművelt magyar emberfőket neveltek a két világháború közti magyar társadalom számára a trianoni sokk után. Vagy manapság éppen kiművelt emberfőkre nincsen szükség? Pedig élhetőbb jövőt mindig a gondolkodó emberfők hoztak, alkottak. Mintegy kétezer esztendeje leírták, hogy „méltó a munkás a bérére” (már ha van neki!). És itt szabadjon egy kissé szubjektívvé válnom! Óraadóként máig nem kaptam meg a szeptemberi és az októberi munkabéremet többedmagammal együtt, holott tudomásom szerint, ha a hónap első két napja ünnepre vagy hétvégére esik, akkor kötelező a munkabér átutalása az aktuális hónap utolsó munkanapján. Úgy tűnik praktikusabb, ha a demokrácia fogalmát Periklésszel elfelejtjük. Így azután itthon a telefonomat időközben egyirányúsították, az internetet, ami ma már elengedhetetlen újságírói munkámhoz, kikapcsolták, naponta vegzálnak és fenyegetnek a bankok, a gázszámlám egy részét kisnyugdíjas édesanyám pénzéből fizettem ki, a többi, előttem sorakozó „sárgát” nem tudtam időben postázni. Állandó félelem és rettegés! Tessék mondani, a mindennek következményeként jelentkező büntetőkamatokat ki fogja megfizetni? Hogy mindezért ki a felelős, e helyütt nem kívánom taglalni, de nem kell túl „fineszesnek” lenni, hogy rájuk találjunk. Szeretném leszögezni: „genetikailag” vagyok jobboldali és neveltetésemből adódóan keresztény. Ám tessék elhinni: ebből, ami ebben az országban zajlik, köszönöm nem kérek, amint ahogyan nem kérek abból az egyre cinikusabb öndicséretből sem, amely föntről árad lefelé, és az egykor volt kampánynak egészségügyi és oktatási reform címén történt megfogalmazásának –minden jószándék ellenére- csupán az ellenkezője teljesült. Idős, nélkülöző, a legjobb esetben csirkeszárnyat vásároló emberek mesélik, hogy a háború után bizony jobban éltek, mint jelen hétköznapjaikban. Mindenesetre nem éheztek. Most éheznek, amint nekem is nem egy alkalommal korgott a gyomrom a közelmúltban, egyszóval nem jutott betevőre. És akkor arcpirulva, szégyenszemre megpakoltam egy hátizsákot könyvekkel -én, aki egész életemben könyveket gyűjtő ember voltam-, megraktam tehát a hátizsákot, és nagyszerű kiadványokat vittem el az antikváriumba, köztük Homérosz Odüsszeiáját is, hogy a klasszikusokért kapott pénzből kenyeret (bocsánat, csak veknit) vásároljak. Igen, szó szerint megettem az Odüsszeiát. Ide juttattak volna vétkeim? No és azok, akiknek könyvei sincsenek? Számukra vélhetően már nem a holnap a fontos, hanem leginkább az a bizonyos vekni, amelyben a legbizonyosabb, hogy bizonytalan. Ha fizetésből nem is, de Homéroszért még kapható.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor