Szív VS Agy

Írta: Németh Gabriella 2013. május 21. kedd, 14:03
Rate this item
(0 szavazat)

htu.jpg - 135.63 Kb"Kezet csak megfogni szabad.
Elveszíteni vétek.
Ellökni átok.
Egymásba simuló kezek tartják össze az eget s a világot."
 

Albert Camus
 

Az állatok ösztönösen megtalálják a gyógyfüvet, ha betegek. Ösztöneik segítenek a túlélésben. A szaporodásnál ösztönösen választják ki a legmegfelelőbb genetikai állománnyal rendelkező párt.
Az ember gondolkodó lény, és erre rém büszke. Kiemelkedett az állatvilágból, gondolkodni képes, van jövőképe, van múltja. A jövőtől fél, a múltja visszahúzza… Úgy érzi, az állatias ösztönöket elnyomva a világ ura.

Pedig az állati is benne van. Van, aki fel meri ezt vállalni, van, aki teljesen a tudata legaljára száműzi. Valójában az Ösztön-én sok döntési helyzetben felülkerekedik, anélkül, hogy ennek igazából tudatában lennénk. Talán az emberi kapcsolatokban a legfontosabb, hogy ne száműzzük teljesen az ösztönösséget. Azzal, hogy mindent tudatosan, megtervezetten, okkal akarunk csinálni, egy falat húzunk a másik ember és magunk közé. Ezerszer átgondoljuk minden szavunkat, gondosan mérlegeljük a lehetséges kimeneteket, a partner lehetséges reakcióit. Esetleg még azt is elhisszük, hogy tudjuk, mire gondol, mit fog tenni. És ilyenkor jön a „Nyuszika, kezdj, amit akarsz a fűnyíróddal!” tipikus esete.
„Túlagyalunk” dolgokat, és ezzel el is rontjuk, ami szép lehetett volna. Lázár Ervin egyik meséjének főhőse gyönyörűen becsomagolt ajándékot kap egy tünkánytól. A tünkány a tündér és a boszorkány keveréke, és mert ilyen, a főhős gondolkodni kezd: ha a boszorkány –én került felül az ajándékozásnál, akkor a dobozban akár kígyó is lehet. De ha a tündér, akkor valami csodaszép is lapulhat a csomag mélyén. Addig-addig gondolkodik hősünk, míg úgy dönt, biztosan rossz dolog, amit kapott, és a folyóba dobja. Pedig lehet, hogy valami varázslatostól fosztotta meg magát…
Vajon hány értékes csomagot dobtunk a folyóba, mert nem mertünk ösztönösen örülni, hanem gondolkodni kezdtünk? Az ösztönösséghez hozzá tartozik a testi kontaktus is: örülünk egy rég látott barátnak, a nyakába ugrunk és megpusziljuk. Szomorúnak látunk egy számunkra fontos embert, vigasztalóan megöleljük, megsimogatjuk az arcát. Vagy csak megszorítjuk a kezét, együttérzésünk jeleként. Megérkezünk ahhoz a valakihez, akit szeretünk, és azonnal átöleljük, megcsókoljuk. Mert hisz ezt szeretnénk, a szívünk, az ösztönünk ezt diktálná.
De nem tesszük, „mert félreérti, mert túlzott bizalmaskodásnak vélné…” és még jó néhány kifogása az agynak. Pedig lehet, hogy a másik örülne neki, sőt, tán várja is. És csalódik, ha nem kapja meg. Ettől hidegnek lát bennünket…
Vannak még az ösztönösen kimondott szavak, az ösztönös reagálások. Néha kemény, bántó, de a szeretet sok mindent kibír. És természetesen jönnek az emberből. Aki ezeket a reakciókat is igyekszik kordában tartani, azt előbb-utóbb „műembernek” fogják tartani. Azt hiszik, szerepet játszik, holott csak igyekszik kordában tartani az ösztöneit - nehogy megbántsa a másikat egy felelőtlenül kimondott szóval. Elveszti a belső sugárzását, nem engedi, hogy mások meglássák, ami emberi benne. Tán mert gyarlónak tartja…
Az ösztönösség korlátok közé szorítása attól való félelem is lehet, hogy ha meglátják bennünk a gyarló emberit, szétfoszlik a tökéletes kép, amit magunkról szeretnénk láttatni. Vagy a félelem attól, hogy ha kimutatjuk az érzéseinket, sebezhetővé válunk. Viszont ha elrejtjük őket, megközelíthetetlenek leszünk a másik számára. Jégkalitka, ahová magunkat zárjuk.
Nehéz döntés…
Az arany középút, ahogy egy buddhista mondaná… El kell indulni, hogy eljussunk az egyensúlyig. Néha szabadnapot kell adnunk a kontrolleurnek. 

Németh Gabriella

Németh Gabriella

Németh Gabriella tanító és nemzetiségi nyelv- és irodalomtanár. Nyergesújfalun él, és 1990 óta a süttői II.Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanít német nyelvet. NOMEN EST OMEN.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor