Gőzerővel

Írta: Czirok Ferenc 2017. június 26. hétfő, 16:34
Rate this item
(0 szavazat)

ftf 6.jpg - 197.93 Kb„Jaj, bíz ez a nevelészet
csak piano nevel észet…”

(Arany János)
 

Első iskolás évem kezdete 1957 őszén volt, az akkor ellenforradalomnak nevezett forradalom első szomorú évfordulóján. Az olvasókönyvemben ott volt Petőfi Mi kék az ég! című verse, az első költemény, amelyet életemben az olvasás révén tanultam és értettem meg: „Mi kék / Az ég! / Mi zöld / A föld! / Zöld föld felett, kék ég alatt a / Hangos pacsirta fütyörész: / Dalával a napot kicsalta, / A nap rá gyönyörködve néz.” 

Az önkéntes gyakorlásnak azután meglett a hatása! Zsizsi tanító nénitől sok „aranyötöst” kaptam jó olvasótudásomért. Kaptam persze, többekkel együtt, néha – egy kis neveléstörténeti kiegészítés következik – packát és körmöst is a rossznak ítélt magaviseletem miatt. A packát vagy a hosszú vonalzóval, illetve az „áldozat” tolltartójának fedelével reszketegen és félve kinyújtott tenyerébe kapta a „rosszalkodó” gyerek. A körmöst szorosan összefogott öt ujja hegyére kapta az „elkövető” nebuló. Az elvert ujjakkal azután nem volt könnyű szépen írni.
Helyzetünk, akár az „ideiglenesen” megszállt országé, megalázó, reménytelen és irgalmatlan volt. Ennek ellenére mi, tanulók igyekeztünk ösztönösen oldani a kötöttségeken, mint csikók a karámban, tanító nénink pedig tartotta magát fegyelmezési elveihez. Panaszkodó, tiltakozó szülőre vagy gyermekre nem emlékszem. De térjünk vissza az olvasáshoz, amit a várható sikerélmény buzdító hatására nagyon szerettem. Ezek a jutalom aranyötösök kis aranyszínű kartondarabkák voltak, és egy ötös volt piros ceruzával rájuk írva. Három után kaptunk érte egy „igazit”.
Az egyéves évfordulón a hatalom plakátjai is megjelentek a falakon. Azokon is lehetett ám az olvasást gyakorolni! Az egyik, számomra félelmetes falragaszon az ismert figura ismert mozdulattal rivallt felém – ujjával fenyegetőn rám mutatva – „Te sötétben bujkáló ellenforradalmár, reszkess!” Az „ellenforradalmár” kifejezés már közöttünk – hat-hétévesek között – is heves vitákat váltott ki. R. Józsi azt mondta, a bátyjai az „igazi” forradalmárok, „ezek” -- bökött hátra a fejével -- ismeretlen magasságok felé, ők az ellenforradalmárok!
Egy kis „ellenállási záradék”. Józsi a padtársam volt, zömök és örökmozgó, élénk tekintetű srác, remek énekhanggal megáldva. Ezen a bizonyos őszön – „véletlenül” október végén vagy november elején –, „egy szép napon” beállított osztályunkba a tanfelügyelő néni. Zsizsi tanító nénink okos taktikával először a gyengébbeket felszólítva a számolás, írás, éneklés, és olvasni tudásunkról mutatva ízelítőt, a szigorú kinézetű, rezzenéstelen arcú – a távoli megyeszékhelyről, Tatabányáról a volt megyeszékhelyre, „reakciós” kisvárosunkba érkezett – elvtársnőnek. Majd következtek a „jobbak”. Én is olvastam egy részletet, amit éppen a tanfelügyelőnő választott ki az olvasókönyvemből. Mások számoltak, írtak a táblánál. Aztán hirtelen rámutatott a mellettem ülő, addig szerényen, szinte félénken meghúzódó „Rozira” – ez volt a beceneve az osztályban --, hogy énekeljen valamit. Rozi hétgyerekes, régi „szocdem” vasutas családból származott, és idősebb testvéreitől sok olyat tanult, ami nem volt benne a tanrendben. Felállt, és szépen vigyázzállásba vágva magát, csengő hangon nekifogott: „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára”. Mert mit is énekeljen egy vasutas gyerek? Mindnyájan örömmel hallgattuk. Lendületesen énekelte végig: Elöl, ül a masiniszta, hátul meg a krumpli fejű kommunista!” Vágta ki a nóta végét, és büszkén nézett az elvtársnőre. Mindnyájan kővé meredtünk. A tanfelügyelőnő arcáról hirtelen lehervadt a mosoly, pártállásának megfelelően elvörösödött, és „ennek a szemtelen provokációnak lesz még folytatása!” felkiáltással kirohant az osztályból. Zsizsi néni szegény, éppen ellenkezőleg járt, hirtelen elfehéredett, és egy pillanatig tétovázva utánaszaladt a tanfelügyelőnek.

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor