Szubjektív írás Anna emlékére

Írta: Horváth Gáborné 2017. június 14. szerda, 10:38
Rate this item
(0 szavazat)

ftg 6.jpg - 4.95 KbPünkösdi ráérő időmben a fölöslegesnek és selejtezendőnek tűnő papírhalmok közt találtam egy hírlevelet 2009-ből. Félretettem, és emlékeimben kutatva rájöttem, hogy második könyvemet ígéretem ellenére sem küldtem meg mindeddig Jókai Annának. Jó – gondoltam -- holnap megszerzem a címét, és névnapjára ajándéknak, meglepetésnek szánom. Igaz, mostanában keveset hallani róla. Szándékom aznap délután határozott és komoly volt, ám az esti, megdöbbentő halálhír hallatán önmagamnak is be kellett vallanom mulasztásomat.

Kérdezheted, kedves Olvasó, mi is itt az összefüggés és a baráti – mondhatni barátnői -- hang részemről kortárs irodalmunk elismert írójával? A Kárpát-medencei Irodalmi Társaságok Szövetsége (KITÁSZ) egy közhasznú szervezet, amely a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesületet (MBKKE) is magában foglalja, hírlevélben hívta össze XVIII. vándorgyűlésére a tagszervezeteket Kecskemétre 2009. július 9-12-re. Nevéhez híven az egész Kárpát-medencéből. Jöttek is körös-körül mindenhonnan a kiadók, kutatók és történészek. A küldött tisztjét pedig szívesen elvállaltam, és a program szerint álltam helyt a „közös előadásban”. Ismertettem az MBKKE új könyveit, illusztrálva a magam első kötetét is, amely 2008 nyarán jelent meg Kereszt-utak címen. Ugyancsak „közös szervezésben” hívta meg egyesületünk, és kérte fel Jókai Anna Kossuth-díjas írót előadásra. Címe: Hamvas Béla, Kodolányi János és Várkonyi Nándor.
Előadását követően dedikálja könyveit. Beállva a vásárlók és dedikáltatók sorába, Anna előadásmódján elmélkedtem. Fellépése egyszerű és nagyszerű volt. Mindenkit barátságosan letegezett, és visszategezést kért, feloldva ezzel a személyes mivolta iránti feszültséget. Megadta ezzel a kérdezés és a beszélgetés lehetőségét. Előadása témaköre pedig azért tetszett, mert az élet valóságában mutatta be az irodalmi kánonban teljességgel elismert szerzőket, de akikről igen-igen sokáig hallgatni kellett… Odaértem Annához, bemutatkoztam. Átadtam egyesületünk köszönetét és a honoráriumot. Végül saját könyvemet neki ajánlva, nevem alatt a megjegyzéssel, „aki nem fél.” Anna a könyvemet férje ölébe adta, és megígérte, hogy majd felhív. Értette a jelzésemet, hogy olvasom őt. Ne féljetek című regényét 1998-ban adta ki Budapesten a Széphalom Könyvkiadó. Mivel már az időben 2009 júliusában jártunk, akár János Pál pápa halála előtti biztatása is eszébe juthatott Annának, nyilván neki is a Bibliából. Nyár végén Anna felhívott, és mint egy jó barátnő kedélyesen közölte velem: „Most mindketten pihenünk, Szigligeten vagyunk, az Alkotóházban. Tudod, nálunk minden fordítva van, mint máshol. Férjem vásárol be, főz, mosogat, mos. Most ő is pihen, én meg ráérek olvasni. Ha van türelmed, folytasd a könyvedet.” Ez az egyetlen mondat is elegendő reménység volt ahhoz, hogy a folyóiratokban időnként megjelenő írásaimat meggyűjtsem. A tervezettek pedig kívánkozzanak ki a tollamból. A hozzávaló képeket, fotókat is meggyűjtöttem. Második könyvem bevezetőjében pedig hálával emlegetem Anna biztatását. Hát – ezért is illett volna időben megküldenem 2015-ben az Átívelő hidakat, még akkor, amikor megjelent.
Annáról még sokszor és sokan fognak beszélni és írni. Világszemléletéből és alkotásmódjaiból jó néhányat tanácsos megőriznünk. Hiszen ő példakép volt, és marad is. Ne feledjük a hívő és cselekedni, szeretni kész embert az alábbi idézettel a Bibliából: „Nem vagy messze az Isten országától.” (Márk 12,34) Anna kész volt a mindig bölcs tennivalókra is. Nemcsak az egyszerű emberek, de hazánk és az egész magyarság érdekében kiállt, ha kellett, mint az értelmes hazafiság Nagyasszonya. Búcsúzásként Ima Magyarországért című, Istentől segítséget kérő költeményéből idézem meg Anna kívánságait.


Öregisten, Nagyisten
más remény nincsen
mint igazad kegyelmed
hogy Te szabj végül rendet
maradék országnak
adj életes kedvet
a lecsonkolt többit
gyógyítgasd ne engedd
önnön-gyilkosává válni
haza kell találni!
(…)
Öregisten, Nagyisten
mit akarjunk s mit nem:
törvényed vezessen
hogy e kis nép oda ne vesszen
át ne lyukadjon helyünkön a térkép
ki ne radírozzon a világi lét végképp
serkentsd fel szolgád a Magyarok Istenét
kend meg könnyektől elhomálylott szemét
küldd le a magasból újra e véres-veres földre
tartsd köztünk szellemét most és mindörökre.
(A születés előtt túl hosszú volt az Ádvent
– hiszen az életünk hovatovább ráment –
mielőtt nem késő, Te mondd ki az Áment.)

Nyugodjál Anna békében, Isten országában!

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor