A humor és az erkölcs

Írta: Czirok Péter 2016. május 12. csütörtök, 20:26
Rate this item
(0 szavazat)

ggr.jpg - 106.79 KbKomédia egyenlő tragédia plusz idő. A humorizálás erkölcsösségének feszegetése már fiatal korban előjön az emberből, és igen gyorsan és nagy vehemenciával áll valamelyik oldalra. Vagy mindent elkövetünk, hogy felfeszítsünk minden határt – a saját erkölcsi határainkat is, avagy mi az a poén, amit már mi magunk is marhára szégyellünk – vagy elkövetünk mindent, hogy szofisztikált, szolid, amatőr emberjogi módon elfojtsuk ezt az aljaskodásnak vélt viselkedést. Aztán felnövünk. Vagy nem.

Érdekesen működik az emberi humorkorlát. Amíg valami alatta van, mosolygunk, esetleg nevetünk. Ha leverik, vele verik le a biztosítékot is, és minimum karba tett kézzel fintorgunk, vagy urambocsá’ habzó szájjal kiállunk a humor tárgya mellett. Ha viszont megrezegtetik a lécet, az emberi erkölcs finom határát, sírva, visítva, vinnyogva röhögünk, csapkodunk, görcsösen megragadunk valamit, azaz a test olyan kényszeres izommozgást végez, ami nem indokolt, és ez igen izgalmas: az ember egy igazán jó poénon röhögve olyan tüneteket produkál, mintha kínoznák.
Ez a bizonyos humorkorlát mindenkinél máshol helyezkedik el. Függ ez az ember alaptermészetétől, a szülőktől és a társadalmi csoportoktól kapott neveléstől. Ennek a drasztikus megváltozására is szokták azt mondani, hogy az ember rossz társaságba keveredett. Hiszen eddig mélyen megbotránkoztál ezen, most meg sírva röhögsz rajta!
És tényleg, ez a mai napig igen érdekes társadalmi kérdés. Különösen most, hogy a nyugati világban egyre inkább teret hódít a „politikailag korrektség”. Mi számít ízléstelennek? Mi az a pont, ahonnan ne tovább és miért? Joga van-e az embernek mindenből viccet csinálni, ha akar, és mekkora tömeg előtt erkölcsös?
Vegyük ismét a fenti képletet! Komédia egyenlő tragédia plusz idő. Mit is jelent ez? Ha filozofikus irányból közelítjük meg a kérdést, azt, hogy az idő minden sebet begyógyít, és később már mi is csak nevetünk a rossz dolgokon. De ha a rossz mással történik meg? Különösen akkor, ha folyamatosan tart – például örökre féllábú marad. Olyankor mi van? Akkor ez azt jelentené, hogy szeretünk más nyomorán röhögni – és tényleg. Pofára esős videók a ’tyúbon, hogy mást ne mondjak. Tegyük a szívünkre a kezünket, és hazudjuk magunknak azt, hogy még sosem nevettünk ki senkit! Vagy a rejtett kamerás átverés-videók. Na, ugye, hogy ugye.
A humor erkölcsösségének vizsgálata több oldalról is végezhető, mint ahogy minden mással is természetesen. Ha a mi szemszögünkből nézzük, a képlet egyszerű: ha valami nekem még belefér, viccesnek találom – esetleg diszkrétebb leszek, ha többieknek leveri az ékszíjat a poén. De ha a humor tárgya egy ember, már más a helyzet. Elfogadhatóbb-e egy nyomorékvicc, ha a célpontja is szakad a röhögéstől? De láttam már olyan megbotránkozást is, amikor valaki a saját nyomorékságával viccelt, és azt a közönség kérte ki magának – ez mennyire erkölcsös?
Kicsit Orwell 1984-ét idézi nekem az, amikor azért nem merünk valamilyen viccet elsütni, mert félünk a megbotránkozástól – hiszen nem tudhatjuk előre, hogy mekkora lavinát indítunk el. De valóban mindig jogos a felháborodás, vagy különösen annak a mértéke? A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rosszul felismert helyzetben elmondott csattanó sokkal nagyobb ellenreakciót vált ki – és ez nem feltétlenül a fejünk leüvöltését jelenti, hanem a megvető tekinteteket, és az utána akár több napra, hétre is elhúzódható haragtartást is. Persze amikor az ember azt érzi, mintha éppen egy recés élű késsel nyúzzák le a bőrt az egójáról egy jól irányzott ízléstelen poénnal, valahogy kevésbé megbocsátó az olyan visszakozásokra, hogy: „nyugoggyámále csak viccvót!”
Jómagam azt mondanám minderre, hogy fenntartom a jogot a humoromhoz, és a legjobb, legtöbb, amit tehetek, hogy óvatosan bánok vele, és kész vagyok bármilyen poént bármikor kimagyarázni – és ha esetleg azután is sértődés van, nos, legalább segítettem megerősödni az egóját.
Egy biztos, a Magyar nevessen, sőt, röhögjön többet – ráfér. Mert, ahogy annak idején Hofi is megmondta: „A humorodat ne engedd, azt nem veheti el senki sem.”

Related items (by tag)

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor