A szívből mesélő tollforgató

Írta: Czirok Péter 2016. április 01. péntek, 18:40
Rate this item
(0 szavazat)

gio.jpg - 10.88 KbCsukás István felköszöntése

 


Ma egy olyan világban élünk, ahol előző nap bezörög a telefonom, hogy másnap iksz ipszilonnak születésnapja lesz – és az ember lelkesen beposztol valami szépet a fészre. És kész. Megvan a gyónás, a hétre megvan a jócselekedet, mehetsz paráználkodni, le van rendezve, hogy mekkora kossuthság tőlünk, hogy gondoltunk három másodpercre a másik emberre is. Persze az is igaz, hogy régebben is csak a kivételes barátok születésnapját ünnepeltem meg – akiknek meg manapság csak írok valamit, azok régebben lehet, hogy eszembe se jutottak volna.

Nos, a mostani alkalom egyáltalán nem mondható el általános esetnek. Elvégre egy olyan emberről van most szó, aki meghatározott egy generációt. Gondolkoztam, bámultam a felhőket, az eget, a fákat az ablakon át, miközben kavargattam a kávémat. Ki is az a Csukás István? És beugrott. Őt igazán senki se ismeri, hol ilyen, hol olyan! Legalábbis nekünk, akik a néző- és hallgatóközönsége voltunk/vagyunk. Mert az az igazi Csukás-élmény, amikor felolvassák az embernek a meséit. De mégis rászántam magam, és elkezdtem ezúttal olvasni is tőle. Mert ha gyermekkorom alfája a Tom & Jerry rajzfilmek nézése volt a kezemben egy szeletke füstölt sajttal, akkor az ómegája mindenképpen Pom Pom meséi voltak, és nem fogom megtenni, hogy egy ilyen alkalomból ne frissítsem fel egy kicsit az emlékezetemet, kvázi feltöltsem a pom-pommirigyemet.
Megtettem. Életem állóvize alá merültem, és felkerestem a Madárvédő Golyókapkodónak és a Gombóc Artúrnak öltözött csontvázakat a szekrényemben. Nem volt teljesen veszélytelen az utazás; nehéz dolog a Lesből Támadó Ruhaszárító Kötél agyafúrt csapdáit kerülgetve nem magamra haragítani a Radírpókot vagy a Festéktüsszentő Hapci Benőt. És itt kiemelném Sajdik Ferenc nevét is. Jómagam szempontjából sokáig Pom Pom volt az egyik alapkő –, és olyannyira, hogy amikor megismertem a sütiszörnyet, el is csodálkoztam, hogy mi ez a gyenge Gombóc Artúr másolat –, de én ezt a világot könyv formájában ismertem meg, szinkronszínészek és animációk nélkül. És mégis ezekhez a mesékhez tartozó rajzok voltak, amik e teljességre még rá tudtak tenni egy lapáttal – vagy inkább kettővel. Hiszen így eredeti képvilágával, de én képzelhettem el, hogyan élnek a szereplők, milyen hangjuk van, milyen testbeszéddel fejezik ki magukat – személyesebb a kapcsolat a mesével. És ki ne akarná elképzelni, ahogyan magyarázza Gombóc Artúr, hogy milyen csokoládét szeret? A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a lapos csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.
És ekkor jön a már szocializálódott, történelemben valamennyire jártas, felnőtt emberi elme, amiben rengeteg felesleges gondolat tud kavarogni. Például, hogy ezek szerint Artúr a gyarmatosító világ és az ipari forradalom utóterméke. Illetve, ebből továbbgondolva azt, hogy a középkorban a mézet tömte volna magába csuporszám olyannyira, hogy A. A. Milne forogna a sírjában. Milyen mézet szeretsz, Artúr? A szögletes csuprost, a kicsi csuprost, a nagy csuprost, a kerámiacsuprost és a minden csuprost, tudod? Na meg persze kiiktatva egy lépést, fejével közvetlenül a méhkasra rácsatlakozva szívná magába az édes ízt és az allergiás reakciókat. Tulajdonképpen új értelmet nyerne szegény Gombóc Artúr neve.
A felnőtt elme másik nagy csodája, amikor logikát keres a mesékben. Nagybetűvel rá van írva, hogy MESE, de ő logikát keres benne. Ugyanis – Artúrnál maradva – először látja, hogy a többi madár, hallgatva a természet szavára, elröppen Afrikába, ezért ő is elindul. Hát, izé, repülne ő is, csak jelenleg alkalmatlan rá. A teherautó platójára ráülve felemelkedik az elülső futómű. A vonat visszagurul a domboldalról, a repülő felszállni sem tud, a hajó majdnem elsüllyed, mire Afrikába ér. Az még hagyján, hogy ezek szerint Artúr gravitonokból épül fel, amik segítségével módosítani tudja saját relatív tömegét, de valahogy az embereket is megérti, akiknek ez fel sem tűnik.
Pedig az ember már pár éves gyerekfejjel is pontosan tudja, hogy amit elmondanak neki, az csak mese – se több, se kevesebb. Mégis bele tudja élni magát, el is tudja játszani a szereplőket, azonosulni tud velük. Felnőttkorban pedig jellemzően ennek a fordítottja működik: véletlenül se képzelem bele magam, különben is lehetett volna több esze a mesehősnek. Az emberi viselkedésnek eme kettőssége mindig is lenyűgözött.
Mit is mondtam az előbb? „Csak” mese? Igen. Csak. És semmi más. Nincs benne köztes tartalom, apró betűs rész, háttérinformáció – akkor sem, ha felnőttként már érzékelni az adott korszakot, amiben írták. Elmond egy történetet, amiről már 3 évesen is felfogtam, hogy nem igaz, sosem létezett Pom Pom, meg a többiek (eszembe se jutott, hogy valódiak lennének), és mégis át tudtam élni a cselekményét, el tudtam képzelni, szórakoztatott ötvenharmadjára is, és megkértem a szüleimet, hogy meséljék el nekem – pedig már kívülről tudtam, és kijavítottam őket – ötvennegyedjére is. Nem tudom, ki mit fog fel sikernek, de ha írok valamit, és a célközönségem nem tud betelni vele, én azt már sikernek élném meg. Ezek után szabadjon azt mondanom, hogy ez „csak” mese, semmi más – nem is akarnám, hogy más legyen vagy több.
És köszönöm Önnek, hogy megismerhettem ezeket az egyébként szuperhősöknek is beillő figurákat! Nélkülük, az Ön munkássága nélkül szegényebb lenne a gyermekkorom, a múltam, az életem. Hiszem, hogy ma azért lehetek az, aki ezeket a sorokat gépeli, mert megismerhettem a meséit. Hálás vagyok, hogy kicsit besegített felnőni. Kívánom, hogy békében, nyugalomban és boldogságban gazdagon teljen születésének nyolcvanadik évfordulója, és megígérem, hogy egy szép napon az én gyermekem is a meséin fog csüngeni naphosszat.
Életre szóló hálával. 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor