A szenvedés titka

Írta: Kardos Tamás 2015. április 03. péntek, 11:25
Rate this item
(0 szavazat)

hav.jpg - 105.28 KbA szenvedések sokfélék és változatosak. Az élet során elkísérnek minket. Életünk velejárója, az ősbűn, az Istenbe vetett feltétlen és teljes mértékben jogos bizalom megrendülése miatt. Alapvetően testi és lelki, sőt szellemi is lehet teljes átmenetekkel és összegződésekkel. A szenvedéseket, fájdalmakat általában nem mi keressük. Minél váratlanabb és újszerűbb, annál nehezebb elviselni. Kétségtelenül van azonban egyfajta edzettség, ami a fölkészülés –fölkészítés, valamint ismétlődés esetén bizonyítható. A mindent előre látó, de szabad akaratunknak teret engedő Gondviselés nem akarja, hogy szenvedjünk. Sőt, Isten együtt szenved velünk! Ez itt az első, nagy, a végtelen szeretetből fakadó misztérium és csoda. Az élet sikeres megoldására, azaz az Istenben való megnyugvásra, és a Hozzá való meg- és visszatérésre mindenben megkapjuk a segítséget. Ez határozott támogatásban, és fölkészítésben nyilvánul meg.

A fölkészítés lényege, hogy a Gondviselő Isten előre látva az életfeladatokat, azokra mintegy edzéstervet készít, és fokozatosan fölkészíteni próbál bennünket. Mivel az előttünk álló sorsot szemünk nem láthatja, a fölkészítés tárgya, lényege nem világos számunkra. De a rendszeresség és célirányosság a figyelmes embernek föltűnik. A sikeres életünket biztosító gondviselési edzéstervnek csak egyik szelete a szenvedések elviselésének segítése, ill. a szenvedés hasznosítása.
Igen, hasznosítást írok, mert semmi sem értelmetlen, vagy haszontalan, de nem is „véletlen” semmi az isteni Rendben. Ez a Rend a Paradicsom rendjét megszabó erő, mely az azóta is Isten Országát lerombolni igyekvő kételkedés, bizalmatlanság, hitetlenség, irigység, gyilkosság és istentagadás ellenére működik. Azokban, akikben ezekből a rontó, káini erőkből kevés, kevesebb van. Akikben az ellenkezője, az építő, a testvéri Hunor – Magor testvéri erők erősebbek: az egymás segítése, a hit, a szeretet, az Isten. Az ember, mint egy tehermentesített és viszonylag független terminál a központi egységre kapcsolva igazán hatékony. De ehhez kapcsolat kell. Kapcsolat nélkül nem megy. A kapcsolattartás ebből látszóan nem lehet a kevés kiváltságosok kisajátított joga, ez ellenkezik Isten akaratával. Minden ember alapvető érdeke és lehetősége, hogy a vele kapcsolatot kereső, és a minden korábbi eltévelyedése ellenére az értelmes, boldog élet lehetőségét kínáló Istenre rátaláljon. Igenis, lehetséges személyes Isten kapcsolat. Ezt normális, természetes lehetőségként kell elfogadnunk. Teremtő Istenünk ezt akarja, ehhez mindenkit hozzásegít, aki illendően közelít hozzá. Ha a Gondviselés egyénileg nekünk készített edzéstervét hittel, bizalommal, hűséggel követjük, az örök halál örvényébe egyetlen akár a legsúlyosabb sorsforduló sem taszíthat minket. Hisz épp erre készülünk fel, ha nem is tudtuk mire és hogyan!
Természetesen nem csak a fájdalmak és szenvedés elviselésére kell készülni, hanem az örömökre, találkozásokra, küldetésekre, munkára és erőpróbákra. És sok ezer másra párhuzamosan az életünk során. Ez nem fér a mi kis agyunkba. Ezt a terhet átvállalja a Gondviselés szuper tudásközpontja. Lehet életünk eseményeit, sorsfordulóit, „véletleneit” úgy tekinteni, mint a Gondviselés csodálatosan színes és gazdag sors-szőnyegét. Mert már maga az is csoda, hogy egyik ősünk sem pusztult el sok-sok évszázadra visszamenően idő előtt, hogy magunk itt és most megvalósuljunk fogantatásunkkal és születésünkkel. Ha már a Paradicsomból kiszakadva kell élnünk, - s melyikünk nem követett el még akkora vétket, mint az első emberpár – bizalommal tartsuk, kövessük, teljesítsük a gondoskodó edzéstervet. Túlteljesíteni nem kell. Csak ott és akkor kell helytállni, amikor szükséges. A holnappal ráérünk foglalkozni, ha ma lesz belőle.
Jusson eszünkbe, hogy a nagy örömök is egyfajta próbatételek, ne szálljunk el! Jusson eszünkbe, hogy a legkegyetlenebb szenvedés is jó arra, hogy megmentsen a még rosszabbtól. Adjon erőt, hogy nem vagyunk bajunkban egyedül, s ha az Isten által rendelt segítők / ápolók, orvosok, családtagok / már el is tántorodtak, maga az Isten szenved szeretet-teljesen együtt velünk! Aki ilyen lélekkel viseli, hordozza fájdalmát, az jogosult a vele szenvedő Istenével együtt nemes szándékra fölajánlani!
„Csepp se vesszen kárba a mi szenvedésünkből…”- fölajánlható mások szenvedésének mértékre enyhítéséért, a fiatalságért, Hazánkért, szeretteinkért, Isten Országának kiteljesedéséért stb. Nincs ennél hatásosabb ima! Ez az engesztelő áldozat karizmája, mely a Szentlélek ajándéka. Nem a szenvedés a karizma, hanem hogy így viseli, így hasznosítja. Ez az út mindenki előtt nyitva áll, hisz ki az, aki nem szenved? A szenvedés az élet nagy lehetősége! Reménységgel várd, hogy méltat rá az Isten, hálával telve köszönd meg Teremtődnek. A Hozzá vezető út edzéstervét a magad hasznára teljesíted, és „mellékesen” Isten és Te közvetlen közösségben, teremtő társként kormányozhatod a világot, Isten tetszésére. Milliónyi, milliárdnyi, akár minden ember fohászkodhatna így s egy szempillantás alatt megdőlne a Gonosz uralma. Lám, nem véletlen, hogy épp a szenvedés „kényszerét”, értelmetlenségét, kárát, Istenhez nem méltó voltát bizonygatja oly sok sötét kísértés, ördögi praktika, sátáni szekta. Isten a Hozzá vezető úton vezérelve minket, egyáltalán nem mellékesen teremtő társként emel maga mellé kitartó küzdelemre. Ezt Őellene fordítani valóban sátáni dolog. A Sátán nem hiszi, hanem tudja, hogy VAN Isten, s ott próbál keresztbe tenni, ahol számára legnagyobb a veszély. Azaz itt, a szenvedéssel kapcsolatosan. Aki szenvedésében átkozódik, káromol, az értelmetlenül viselkedik. A Sátánt szolgálja, ahelyett, hogy ellene tenne. Nem használ a birkatürelem, a megadás, mert terméketlen A belenyugvás, az elfogadás nem tesz részessé Isten alkotó munkájában. Az „Isten akaratában való megnyugvás” öncsalás, mert ki lehet biztos abban, hogy tudja, mi az Isten akarata? De hogy a szenvedés nem, az biztos! A szenvedés sosem cél, csak eszköz. Tudni kell, hogy használjuk, de akkor nagyon hatékony. A Sátán aljassága, hogy a szenvedés önmagában való célját keresteti velünk, hogy még az Istenen is kérjük számon! Hogyan is találhatnánk meg, ami nincs? Elhiteti velünk, hogy a szenvedés az Isten akarata, s ellentmondásba kever minket. Mindig az összefüggést, a mögöttes értelmet kell keresni. Mi volt, amit elém hozott a Gondviselés mostanában, amin megesett a szívem? Azért ajánljam fel, de nem is a szenvedést, hanem az ennek révén létrejött Isten-közösséget és kegyelmeit. ”Csepp se vesszék kárba!” Mi az, amitől elválaszt, vagy épp hozzáköt? Mi az, amit új kapcsolatban, ismeretségben, bölcsességben „terem”? Lehet, hogy saját tapasztalatommal mások szolgálatára lehetek? Éberen kell figyelni a feltáruló lehetőségeket. Van idő a szenvedésben, csak ne vesztegessük el kesergésre, értetlenkedésre, öncsalásra, szemrehányásra stb. Mindenki a maga mértéke szerint. Az együgyűtől az Úr csak azt a picit kéri számon. Tőle talán az is elég, ha megköszöni, hogy kicsinységében meglátogatta őt az Úr, s együtt szenved vele. Egy szentéletű remete talán százszor többre képes. Neki az a mérték.
Föl, tehát Testvéreim!
Ne akarjátok, ne keressétek a szenvedést, de számítsatok rá, hogy készületlenül ne érjen. Saját életetekből gondoljatok át egy korábbi szenvedéstek történetét. Így is meg lehetett volna oldani? Biztos!
Föl, Testvéreim! Föl az Isten teremtő munkájában való erős részvételre a szenvedések útján. S még sajnálni fogjátok, hogy kevés van belőle! De ezt a csábítást is ki kell kerülnötök: ismeri a mi Urunk minden szeretett gyermekének értékét és mértékét!

Related items (by tag)

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor