Gondolatok évfordulók évadján

Írta: Horváth Gáborné 2015. február 01. vasárnap, 22:28
Rate this item
(0 szavazat)

hco.jpg - 141.31 KbAz Újév beköszöntével rendszerint számot vetünk önmagunkkal és megtett cselekedeteinkkel. Van, aki fogadkozik. Ám van, aki csupán csak folytatja a Szilveszter estig tartó, mindaddig megszokott életét. A 2015-ös esztendő a maga kerekségével – személyesen e sorok írójának – háromszoros örömet és évfordulót ígért. Friss, januári ajándékul megszületett második szellemi gyermekem, az Átívelő hidak című könyvem. Jó az, ha valamilyen gyerek születik a háznál, így vélte ezt édesapám és édesanyám is jó nyolcvan évvel ezelőtt. Hideg telek jártak akkoriban. Keresztelőmből hazatérve mindenki igen-igen vacogott. Keresztanyám feldobott a nagydunnákkal megrakott dupla ágyra, ahol azonnal és kétségbe esve tiltakoztam – fejjel lefelé. Hát – így kezdődött! Temető mellett születtem. „Majd én” akarattal, konok kun származékként nőttem-nődögéltem Bak csillagképem szerint. Szülőházam ma is ép, szép, kétszintes, gondozott és lakott épület. Hajlott koromban szüleim sírjához és a rokonsághoz utazván évente lestem-néztem a gyorsvonatból, amíg az meg nem szűnt. (Mármint a gyorsvonat!)

Kevesen tartják számon saját kínai csillagképüket. Aszerint pedig kutya vagyok, hűséges, de időnként morgós természetű, ki-ki mikor, mit érdemel. Későn érő és türelmes asszonyszemély lévén beköszöntött az idő, amikor le is írtam, amit gondoltam. Nem először, de nyomatékosan tettem ezt Sebő Józsi, tanszéki kollégám ösztönzésére 1989-ben, Karácsony évadján. (Ő az, aki 1986. január elsejétől megindította az Esztergom és Vidéke második, új sorozatát. Az első sorozat ugyanis 1944-ben megszűnt.)
A változások korát éltük a 90-es években. Nem vallom magam írónak, de! Az esztergomi főiskolán, volt munkahelyemen, a rövidtávú újságíró képzés is beindult. Szerettem volna a szakot frissnyugdíjas fejjel is elvégezni, de főszerkesztőm így szólt: „Menj haza, fogd a tolladat és írjál!” Így lettem én „tollforgató asszonyság” Kiss József (Erdélyből származó) munkatársunk szerint, aki a nyolcvanas évek végén az Esztergom és Vidéke egyik rovatgazdája volt. A hallgatók szaktankönyveit megvettem, tanulmányoztam a sajtóműfajokat, aztán rábíztam magam a tollamra (Ő, a TOLL, nagy Ő-vel, japán Zebra 0,77-es fekete fémbetéttel, kisebb, női kézbe, erszénybe, retikülbe való). Ha írok, kijön belőle a papíron, ami kijön! Az, ami az agyamban kerekedik elalvás előtt, vagy a fodrásznál töltött várakozásban, netán a mosogatás magányában, megbízásra, vagy anélkül. Habár jól tudom, nem csupán ennyiből áll az írás, hiszen magyar szakos és okleveles bölcsész is vagyok.
A gondolkodás és a leírt észrevétel azonban új ötletet és kérdést is sugallhat. Az egyik értékelésem után még két héttel meghosszabbították Szekeres tanár úr, kollégái és tanítványai természetfotó-kiállítását.
Nahát! És ha én is??? Hiszen szerettem a családi kirándulások során kinézni, mit is fényképezzünk. Igen, nekifogtam szerény, Canon gépünkkel, „vak tyúk is talál szemet” alapon. Meg kell látni valamit, keretbe gondolni, kisablakot kinyitni, gombot megnyomni! Aztán reménykedni, hátha sikerül. Dehát a siker nem csupán ebből áll. Tanulnom kellene a fényképezést, vagy új, bonyolult gépet beszereznem? Távolabbi világokat látni? Az utazások száma azonban az életkor haladtával egyre csökken. Régebbi, jobb képeim mégis fel-feltűnnek. Hogy hol? Miben? Részint kiállításokon, részben pedig az Esztergom és Vidéke új, harmadik sorozatának internetes és nyomtatott változatában. Illusztrációként vagy írásaim mellékleteiként. Mert írásaim ma is keletkeznek, élnek, megjelennek. Kedves jóbarátom így rögzíti véleményét rólam 2015. január 23-i köszöntőjében: „1990 óta rendszeresen közli az írásait az EVID minden megjelenési formája.” Igen, ez az én negyedszázadnyi ajándékom Esztergomért – Esztergomnak!
Közben az ember fia-lánya él-éldegél a történelem zajlásai közepette. Hét-tíz-húsz-harminc évente sarkon fordul, megváltozik a környezete és az élete, akár óhajtja, akár nem! A jó csak akkor köszönt ránk, amikor a régi latin közmondás szerint bátran ráfoghatjuk új barátainkra, hogy „hasonló a hasonlónak örül” (similis simili gaudet). Barátsággal és megértéssel, tizenöt év múltán is folytatódó alkotói együttműködésünk eleje így esett.
2001-ben, lelkemben csakis Ligetszépének nevezett városi könyvtárunkban a Muravidék című új folyóirat keltett figyelmet. Első számának tematikus címe (Utolsó komp) történelmi eseményre utalt. Érdekelt az előszava, tartalma és kiadója, az 1997-ben megalakult, nemzetközi szerepvállalású közhasznú szervezet, a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület, amelynek céljainál nemesebb szolgáltatást aligha találni! Hiszen dédszüleink kora óta időszerű! A folyóirat szellemi hídépítői között felleltem városi értelmiségünk színe-javát, jónéhány ismerősömet. Ekkorra már ugyanis Balassi társasági tagságom és városi közreműködéseim révén lekopott rólam a „gyüttment” megnevezésem (aki azért jött ide, hogy elvegye az esztergomiaktól a lakást és az állást!!!).
Bíztam benne, hogy befogadnak, és mint nyugdíjas, sokféle egyesületi munkában kamatoztathatom élettapasztalatomat, szakmai-szellemi tudásomat, kapcsolataimat. Az évek folyamán egyesületünk tevékenységi formái egyre szélesedtek, bővültek. Az Európai Uniónál nyert pályázataink – a rendszeresebb hazai támogatások mellett – komplex művészeti-kulturális programsorozataink, kisebbségkutatási tudományos szakmai-módszertani konferenciáink és azok akár 4-5 nyelvű kiadványai megvalósításához jelentős mértékben járultak hozzá. Számos itthoni és általában Kárpát-medencei intézmény, kulturális és nemzetiségi partnerszervezet kapcsolatban van, illetve együttműködik velünk a különböző programjaink kivitelezésében. Felismerve a kisgyermekkori anyanyelvi identitás-nevelés fontosságát, gyermekek részére, illetve érdekükben is kifejtünk nemzetközi tudományos konferencia- és könyvkiadási tevékenységet, szervezünk művészeti és irodalmi alkotótáborokat. Jól van ez, csak ezt kívánom: éljenek és következzenek az évfordulók! Szükségünk van rájuk! És… szívből köszönöm a köszöntéseket! 

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor