Rate this item
(0 szavazat)

hgi.jpg - 8.18 KbImpresszió és nyílt levél A. Bak Péter kritikus gondolataira

 

Kedves Péter!

Nagy élvezettel olvastam az Esztergom és Vidéke Társadalmi és Kulturális Folyóirat internetes változatában augusztus 8-án az eseményünkről publikált kritikus írásod „Konferencia Kernstok nyara címmel”. Nagyító alá helyeztem a konferencia szervezői oldaláról, a galériát működtető művelődési ház részéről írásod megállapításait, egynémely – általam inkább lesújtónak érzett – értékítéletét. Vagy nem is a nagyító alá helyeztem, csupán a homályos képzeletbeli gondolat-gyűjtőlencsét töröltem meg.

Szinte közhelyes, amit írok, Kernstok Károly szelleme, művészete Nyergesújfalun ma élő hagyomány – kicsiktől-nagyokig, szárnypróbálgató festőcsemetéktől díjazott alkotókig mindenkit megérintett már a „genius loci”. Lehet, ez nem mindig akadémikus. Meglehet az is, hogy a „magasművészet” éteri lépcsőit csak súrolja egy-egy alkotás. Azonban remélem, abban megegyezhetünk, hogy emblematikus festőinknek is vannak „másodvonalas” alkotásai – mégis vetekednének értük az aukciókon. Azokat miért nem lehet kiállítani? Azok miért nem lehetnek részei egy életműnek vagy egy kiállításnak? Miért muszáj híres, az albumokból unos-untig ismert alkotásokat kihelyezni? Mitől ünneprontó, ha valami novum is díszeleg a falakon? Ha emlékezetem nem csal, idén tavasszal Te is nagy szeretettel, első szóra vállaltad nyergesi, bányász indíttatású festőbarátunk vándorkiállításának lábatlani, nyergesújfalui és bajóti megnyitóit, amelyhez exkluzív színes meghívót művelődési házunk készíttetett. Őt sem avatták még be az akadémiai festők palettájára. Akkor most hol van az igazság? Netán csak egy röpke impresszió a Te kései augusztusi kritikád júniusi programunkról és nem kiérlelt, patikamérlegen súlyozott dolgozat?
Kritikusan szemlélted a konferencia tiszteletére összeállított tárlat minőségét, összevisszaságát, miszerint a profi alkotók mellé amatőr műkedvelők képei kerültek. Az amatőr műkedvelők csoportjába a Kernstok Képzőművész Kör tagjait soroltad? Sommás az ítéleted. Ez vegytisztán a véleményed? Köztük többszörösen elismert, művészetükből élő profi alkotók is vannak. Most akkor ők is az „összevisszaság” részei lennének? Az az összevisszaság, hogy a falakon jól megférnek egymás mellett legendás, kanonizált festőink esetleg kevésbé ismert alkotásai és a Kernstok nevét viselő képzőművész kör kortárs művei?
Bizonyára ismered a Nyolcak első, 1909. decemberi kiállításának visszhangját. „Két szánni való ifjú elnyomorított aktja” – írták Kernstok nagyméretű vásznáról, az Ifjakról; Márffyval kapcsolatban gúnyolódtak: „tájképein már foltokat sem fest, csak gixereket és „Fürdő nők” című képén olyan kénsárga nőt produkál, akinek a bal válla a Magas-Tátráig, a jobb lába a kék Adriáig nyúlik és viszont.” Tihanyi Birkózókját pedig „zöld mezőben hencsergő szafaládé-barna színű duzzatag alakok csoportja”-ként írta le az akkori kritika. (idézet innen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyolcak) E mondatok tükrében már a Te pengevágásod is csak egy karcolat… Hol vagyunk ma a Nyolcaktól? Tényleg, merre tartunk ma?
Ismét hangsúlyozom, Kernstok Károly és művészete, a Nyolcak élő hagyomány városunkban. Pár esztendeje az egykori villaépület szolgált otthonául a Nyolcak c. film forgatásának is dr. Rockenbauer Zoltán vezényletével. Népművelőként nagy örömmel látom, hogy a galéria rendezvényeire, kiállításaira mindenféle cím- és rangkórságtól mentesen a közönség eljár, élénken érdeklődik. Kiállítóhelyünk, szerény közművelődési galériánk küldetése a „magasművészek” és a már értékelt kezdő – szerinted csak – műkedvelők alkotásait, Nyergesújfalu és a térség, testvérvárosaink képzőművészeti, tárgyművészeti értékeit a nagyközönség számára elérhetővé tegye! Még gyorsan meg is címkézem: ez a „posztmodern progresszió” a XXI. század elején!
Emlékszel? Nemrégiben - az általad csak – a „Polgármesteri Hivatal szuterénjében működő Kernstok Galériában” a Te tárlatodat is szeretettel fogadta Szlávik József galériavezető. Ebbe a „souterrain”-be a Nemzeti Galériából, a Kuny Domokos Múzeumból, Salgótarjánból, Kaposvárról kiállításokhoz örömmel adnak képeket kölcsön. Míves alagsorunkat kiállítóhelyként jegyzik. E szuterén egyébként légkondicionált és egyedi reflektorrendszerrel felszerelt. (Elismerem, abba beletrafáltál, hogy napsütés idején vetítéssel egybekötött előadást nehézkes rendezni a helységben – árnyékoló rendszerről pedig már mi is álmodoztunk, menet közben besötétíteni a majdnem vízszintes ablakokat… szóval ehhez a feladathoz fel kell még nőnünk.)
Epésen jegyzed, a polgármester asszony „jól megkésve érkezett”. Engedd, most a lencsét kicsit erősebben törlöm. Mihelik Magdolna előzetesen nem is regisztrálta magát a nyílt konferenciára, hiszen aznap félóránként köszöntő delegációkat fogadott. Magdi asszony szeretettel „elcsent” magának egy kis időt arra is, hogy a konferencián poros kisvárosunk választott vezetőjeként az előadókat és részvevőket legalább őszinte mosolyával köszöntse. Nyílt ismeretterjesztő konferencián – a 25 éves városi jubileum élménydús napján – tőle ez kedves gesztus, nem pedig tapintatlanság… Aznap koradélután a Magyar Országgyűlés elnöke is bejelentkezett poros kisvárosunkba.
Elérkeztünk az előadók személyéhez, jelen- illetve jelen nem létéhez. A „magasművészettörténészeket” képviselő fővárosi meghívott előadók közül az utolsó napokban ketten vonták vissza részvételüket. A galériavezető utolsó telefonhívásaira már nem is válaszoltak – az indokokat inkább hagyjuk. A galériavezető mit tehetett? Beugraszt műkedvelőket? Még inkább „összesúghassanak”(idézet Tőled) állítólag a fővárosi és a szentendrei vendégek? Vagy a közönség elé állva elmondja: dr. Rockenbauer Zoltán után Kovács Lajos író, helytörténész következik. Szlávik József ez utóbbit választotta, mert a rendezés egy dolog, az azonnali őszinte rögtönzés meg a másik dolog!
S ha már szerinted mindenhonnan összesúgtak a „művészettudorok”, a konferencia végére tartogatott nívós pincelátogatás remélem azért kiengesztelte a kora délutánra a napsütéstől már-már megmorcosodott részvevőket. Karcolatodban erről illett volna írnod, ez is része volt a nyílt konferenciának, beszélgetéseknek - azon is tisztelettel vendégül láthattunk a Németh Pincében…
Igen, ebben a poros kisvárosban, a fővárostól távolabb is lehet pezsgő művészeti-műkedvelői életet élni és úgy gondolom azért írhattál kritikát egyetlen programunkról, mert a galériát Szlávik József a művelődési ház munkatársaként megszállottként működteti. Három év alatt majdnem 30 kiállítást rendezett ott, a nyergesi zeneiskolások hangversenyeit a galériába „magnetizálta”. Pezsgő kulturális színfoltjává tette poros kisvárosunk legkedvesebb szuterénjét. Ennyit kívánok minden hasonló méretű és adottságú magyar kisvárosnak! Olyan városvezetést, akik légkondicionált, a járdaszintbe merészen benyúló kiállítótermet álmodnak településüknek, nemcsak szürke lomtárat a városháza alagsorába. Legyen intézményük, munkatársuk, akik ebben állandóan megújuló lehetőséget látnak és hajlandóak áldozni, pályázni rá. És mindig legyenek olyan notórius magas- és műkedvelő alkotók, előadók, írók, zenészek - mélyen tisztelt látogatók, vendégek, akik a forgalmas és zajos főút mellett kéthetente ünnepet varázsolnak a csillogó márványpadlós terembe.

Levelem végén, a galéria vendégkönyvét idézem:

„ Büszke vagyok arra, hogy ez a kisváros a múltban is és a jelenben is ennyi tehetséges művész otthona volt és jelenleg is az.”

„A kiállítás színes és gazdag, nem pedig össze-vissza!”

„Jó, hogy van igény - ebben a szennyezett világban - a tisztaságra, a harmóniára, a közösségre…”

„S jó, hogy vannak, akik ezt meghallják és segítik!”

„Köszönjük, hogy ezt az értékteremtő, felemelő kiállítást megtekinthettük. Gratulálunk az alkotóknak és a rendezőknek.”

„Gratulálunk a kiállításhoz, nem is tudja az ember, hogy ilyen tehetségek és szép hobbit űzők élnek mellettünk.”
 

A Te bejegyzésed zárásként egy korábbi tárlatunkról:

Szeretettel gratulálok a kiállítóknak. Szép anyagot hoztak és remekül berendezték a kiállító teret. A Nyergesi képek, mint mindig, most is remekek. A pipa-gyűjtemény ritka és értékes.” A. Bak Péter

Azért látod néha nekünk is sikerül rendezni… Írásod építő gondolataiból töltekezem, várom szeretettel legújabb alkotásaid galériánkba!

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor