A Szent Születés

Írta: Rajner Péter 2011. december 14. szerda, 22:27
Rate this item
(1 szavazat)

 ilc.jpg - 10.87 Kb„Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok gyémánthavat hoznak…”

Sport, egészségügyi séta és általában az egészséges életmód… -sajnos tőlem meglehetősen távol eső fogalmak. Most mégis, lassan két hét óta esténként kisétálok a Széchenyi térre, megállok a Betlehem előtt, majd végig a Szent Lőrinc utcán és vissza. Figyelmeznem kell, mert a közelgő ünnep figyelmeztet arra, hogy meg tudjunk pihenni, képesek legyünk kikapcsolódni a mindennapok szürke egyhangúságából készülve a Szent Születésre. Gondűző hangulat, amit nem a kocsma pultjánál szolgálnak fel, hanem a templomok városában, itt Esztergomban, mindannyiunk örömére és megnyugvására.

Meg kell tanulnunk ismét ünnepelni, és erre talán a karácsony a legalkalmasabb. Keresztény vagy nem keresztény az ember, december mindenképp a szeretet hónapja. Nem a napközben folyó bevásárlási lázról szól, és noha jó adni, még csak nem is az a lényege, hogy milyen értéket teszünk a fa alá, hanem hogy milyen szívvel tesszük „Holnapután az angyalok…” Valóban, már csak a gyémánt hó hiányzik! Talán az is megérkezik Szentestére. Valahogy úgy képzelem el Esztergomot, amint Izajás próféta láthatta grandiózus látomásában a hegyre épült Jeruzsálemet, amelyet bearanyoznak a felkelő Nap sugarai, míg a környező dombokat és a messzi pusztaságot homály borítja. Mégis. A napkeleti bölcsek csak egy szerény hajlékra bukkannak, s ott találják meg az újszülött Királyt, szegényes környezetben, rongyokba takarva. Amint Barsi Balázs írja egyik elmélkedésében: „Mégsem homályosítja el látásukat a dicsőségről és hatalomról alkotott emberi felfogás, nem téríti el őket semmi, ami nem égi fény, csupán talmi csillogás.” Igen. Ha valóban Jézust keressük, egy magatehetetlen csecsemőt vagy egy ártatlanul szenvedő embert találunk. Ne engedjük fellángolni a poklot csípős szavakban, szeretetlen vitatkozásokban épp akkor, amikor a keresztény emberek hite szerint a Szentlélek Isten fel akarja ragyogtatni bennünk a megtestesült Igét. Nem vagyunk mi még olyan szentek, amilyeneknek látszani akarunk. Az alázatosság, az egymás előtt történő megalázkodás oltja ki a pokoli lángjait bennünk. Ne kapni akarjunk, hanem adni. Ingyenesen! Hogy hol van a magasság és hol van a föld? Erre a kérdésre ad megdöbbentő választ ez az éjszaka. A magasság Isten sajátos létmódja, minden emberi elképzelést meghaladó létezése, transzcendenciája. Csakhogy ezen az éjszakán a magasságos ég leszállt Mária ölébe, és közöttünk lakik! A történelem és a világmindenség értelme nem ott van, ahol az emberi bölcsesség keresi, hanem itt, közöttünk, a szent megtestesülésben. És a föld? Hol van a föld, amelyről az angyalok énekelnek? Hiszen az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét -adventi vágyakozásunk beteljesülése megtörténik karácsonykor. De nemcsak az ég szállt le a földre, hanem a föld is felszállt az égbe. Minden átváltoztatás a megváltás e tényének titokzatos megvalósulása. Ezért, ha engedünk karácsony éjszakája isteni varázslatának, átélhetjük az eljövendő világ ártatlan szépségét. Karácsony éjszakájának üzenete hatalmas felszólítás: állj be annak a világnak az építésébe, amelyet Isten akar, hiszen másnak úgysincs jövője! Dicsőítsd Istent az angyalokkal együtt, és légy jóakaratú ember. Nem olyan, aki egy-egyszer jó elhatározást tesz, hanem aki szüntelenül Isten akaratát keresi, és ha megtalálta, meg is teszi. Légy gyermek, hiszen csak a gyermek karácsonyi öröme felhőtlen, mert az ő vágyai nem evilágiak és nem istentelenek. A gyermekkor ezért lehet beavatás az örök életbe. A gyermek még tud egész lényével örülni, és ez nagyobb ajándék, mint bármi, amit mi adhatunk neki. Számára a véges és tökéletlen még képes közvetíteni a végtelent és tökéletest, növekedvén azonban fájdalmasan kezdi érzékelni azt a törésvonalat, amely világunkat elválasztja Isten világától. Paul Claudelhez hasonlóan nekünk is most kellene szakítanunk a bűnnel, mindenfajta megalkuvással, gyűlölködéssel és végre a szentség útjára lépnünk. Most, amikor láthatjuk, hogy Isten szentségével szemben az istentelen, bűnös világ mennyire erőtlen, unalmas és visszataszító. Kívánjuk hát egymásnak ebben a szeretetlenségben a Megváltó Isten kegyelmét és szeretetét, a megbékélés lélektisztító nyugalmát!

Rajner Péter

Rajner Péter

Rajner (eredetileg Varga) Péter. A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett történelem szakon. Tíz évig a Magyar Rádió Szülőföldünk Honismereti rovatánál volt író, szerkesztő. Megszűntéig állandó újságírója volt az Esztergom és Vidékének valamint a müncheni Nemzetőrnek. Jelenleg a Balassa Bálint Gazdasági Szakközépiskolában tanít. Történelemmel, egyház- és kultúrtörténettel foglalkozik.

Esztergom és Vidéke Folyóirat

Átkelő Folyóirat

Látogatói Statisztika

689427
Mai napMai nap141
TegnapTegnap233
A hétenA héten1626
Ebben a hónapbanEbben a hónapban4521
ÖsszesÖsszes689427

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor