Rate this item
(13 szavazat)

I drga mama.jpg - 74.12 Kbdeje volt elgondolkoznom azon, hogy rossz pályát választottam- mármint ha a párra lelés esélyeit nézzük. A pedagógus- elnőiesedett szakma. Már a főiskolán is csupa csajszi vett körül, aztán ez már csak így maradt a munkahelyemen is. Flört kollégával- kilőve! Valahogy mindig is az ellenkező nem vonzott.

Eljártam én szórakozni, de 7 barátnőmmel egyetemben. Melyik épeszű pasi lép oda 8 nőhöz, hogy az egyikkel közölje, bejön neki? Nem akadt ily merész lovag.

40 évesen aztán (nem minden rábeszélés nélkül) úgy döntöttem, legyen, aminek lennie kell, regisztrálok a net egy (aztán később kettő, három stb.) társkereső oldalán. Az első nagy tanulság az volt, hogy végre igazán megértettem a következő szólást: nagy az isten állatkertje, de alacsony a kerítés. Amelyik hölgytársam szeretne jókat kacarászni, javaslom az ilyen oldalak böngészését!
Már- már feladtam a dolgot, mikor jelentkezett egy- a képe alapján legalább is- egészen embernek látszó jelenség. Levelezni kezdtünk, és én egyre inkább úgy éreztem, van ebben a férfiban valami, ami talán el tudna varázsolni. Nem igazán a külseje fogott meg- bár a mosolya nem volt átlagos. A gondolkodásmódja vett le a lábamról. Annyira értett a nők nyelvén! A leveleiben mintha csak a saját gondolataimat olvasnám vissza. A házasságról alkotott véleménye is teljesen egyezett az enyémmel.
Viszont találkozóra sohasem célzott. Addigra én már annyira a föld fölött jártam(kb.3 méterrel), hogy ez fel sem tűnt- egy ideig. Aztán kezdtem furcsállani a dolgot. A barátnőimmel is megtárgyaltuk, hogy egy hús- vér pasi azért nem csak lelki életet szokott élni.
Végül is én voltam az, aki felvetette a személyes találkozó gondolatát. Egy étteremben beszéltük meg a randevút, gondolván, ha tán nem jövünk be egymásnak, akkor is elmondhatjuk, hogy legalább egy jót vacsoráztunk.
Izgatottam készülődtem. Fodrász, kozmetikus, volt minden. Még egy új ruhával is megleptem magam, bár ennek a pénztárcám nem igazán örült. Mondhatják nekem, hogy a valódi szépség belülről fakad! Megfelelő összeg ráfordításával rút kiskacsából is hattyú válik! Nekem is sikerült egész dögösre feljavítani magam. Még egy megelégedett pillantás a tükörbe, és aztán hajrá!
Ő már az étterem előtt várt. Megismertük egymást, hisz sok képet láttunk egymásról. A mosolya élőben még csibészesebb volt.
Beléptünk, és elkezdődött egy (majdnem) tökéletes este. Kedves volt, figyelmes, igazi úriember. Lesegítette a kabátom, kihúzta nekem a széket…nem is emlékszem, mikor volt ilyenben utoljára részem. Talán azért, mert még sosem?

Akkor kezdett furcsává válni a dolog, mikor immáron harmadszor kért elnézést, mondván, hogy a mosdót kívánja felkeresni. Desszert közben konkrétan tíz percre tűnt el. Arra gondoltam, ha izgulok, az én emésztésem is meglepő dolgokra képes.
Befejeztük a vacsorát, felsegítette a kabátom, és kiléptünk az étteremből. Olyan boldog voltam, hogy legszívesebben körberepültem volna a kerületet. Álltunk egymással szemben, és éreztem, hogy most, igen, most fog elcsattanni az a csók, amikről eddig csak kiégett háziasszonyoknak szóló füzetecskékben olvastam, és meglehetősen kétségbe vontam létezését.
Megfogta a kezem…és itt meg is állt. Kérte, hogy kövessem az autójához. Talán rögtön a lakására visz?- gondoltam. De nem bántam, hisz már teljesen levett a lábamról.
A kocsihoz érve kinyitotta az anyósülés felőli ajtót- és a szó, hogy „anyósülés”- valódi értelemet nyert.
Egy idős hölgy ücsörgött ott, meglehetősen unott arccal. Álmaim férfija pedig lelkesen bemutatta:- „Drágám, ő itt az édesanyám. Eljött, mert látni szeretett volna téged. Azért álltam fel az asztaltól olyan gyakran, mert tájékoztatnom kellett őt a fejleményekről. Tudod, a barátnői teletömték szegény fejét mindenféle kalandornőkről, akik a net segítségével hálózzák be áldozataikat. De ne aggódj, rólad azt mondta, bár kicsit molett vagy, de anyának jó leszel!”
Ha rajzfilmfigura lennék, pocsolyává folytam volna. Így kénytelen voltam saját- bár kissé remegő- lábaimon távozni valami átlátszó kifogásra hivatkozva. Soha többé nem válaszoltam a lovagom méljeire, hívásaira.

Hosszú időbe telt, míg újra képessé váltam keresgélni. Azóta az első kérdésem mindig az: „És a kedves mama? Él még?”

Ui. A történet a fantázia szülötte, annak idején egy újság pályázatára íródott.


 

Németh Gabriella

Németh Gabriella

Németh Gabriella tanító és nemzetiségi nyelv- és irodalomtanár. Nyergesújfalun él, és 1990 óta a süttői II.Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tanít német nyelvet. NOMEN EST OMEN.

Esztergom és Vidéke Folyóirat

Átkelő Folyóirat

Látogatói Statisztika

674948
Mai napMai nap0
TegnapTegnap241
A hétenA héten853
Ebben a hónapbanEbben a hónapban4144
ÖsszesÖsszes674948

Az oldalt készítette:

Elérhetőségek

Telefon: +36 30/911 49 65

E-mail: info@evid.hu

Olvasói Levelek: olvaso@evid.hu

Impresszum

Esztergom és Vidéke - Társadalmi és Kulturális Folyóirat

  • Kiadó: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület
    Címe: 2085 Pilisvörösvár, Szent János u. 8.
    Kiadásért felelős: Ruda Gábor
     
  • Főszerkesztő: Filemon Béla
  • Szerkesztők:

               Németh Gabriella
               Szűcs Katalin
               Horváth Gáborné
               Tátyi Tibor